Hajnali 4-kor kidobott az ágyam, nem tehettem hát mást, minthogy elmentem megszellőztetni a Browningot
Ha meg már sétáltunk egyet, akkor a nyakamba akasztottam az üregi-sípot is.
Az első leállásom az egyik Kapos menti, mocsaras területen volt.
Itt köszönthettem a kelő Napot.
Még csak elhelyezkedtem, amikor már hallottam is a szürkék jellegzetes reggeli harsonáját a mocsárban álló nyárfák felől.
10 perc csendes szemlélődés után fújtam pár strófát.
Szinte meg is lepődtem, amikor az utolsó sirámot követően másodpercek múlva egy tarkavarjú vágott át a fejem felett.
Elsőre csak "féltengelyesre" lőttem lányos zavaromban, a második kiigazító lövésre viszont elegáns ívben, tollgombócként vágódott a nádasba.
Rövid keresés és némi csizmaszár merítés után fel is tudtam venni.
Még két helyen próbálkoztam, de egy szarkán kívül nem jött más, rá pedig nem tudtam lövést tenni, mert a legsűrűbb rekettyés takarását kihasználva érkezett és nem láttam összesen egy másodpercig sem.
Indulás előtt a szürkéből csináltam egy kis terítéket.
Innen OFF a történet.
Hazafelé beugrottam még egy helyre, hogy kihasználjam a még szabad fél órámat.
A sípolás itt teljesen eredménytelen volt.
Habár annyira mégsem, mert a közeli üregi nyulas domboldalban a vészsirámok hatására a kis fehérfenekűek élénk mozgásba kezdtek.
Át is ballagtam hozzájuk és 1-1 lövésből sikerült is egy kotorék bejáratok között őrjáratozó öreg bakot és egy kisebb, fiatal süldő nőstényt meglőnöm közülük.
Mikor ballagtam vissza a kocsihoz, még két kinigli váltott vissza előttem a zabból a telep felé, de már nem akartam többet bántani közülük.
Ennyi élmény egy reggelre több, mint elég így is.
