Vadkározás követően éjfél után egy kicsivel sikerült leülni a kanapéra a tv elé.
Azon mód be is aludtam, még csak azt sem tudom megmondani, hogy milyen filmen
4.15-kor arra ébredtem, hogy a műsor sz@r, a derekam sajog, a csontfaragásos karom meg szaggat a frontoktól.
Mivel ebből alvás már nem lett volna és kint szépen szotyorgott az eső és nem láttam el a kapuig a ködtől, hirtelen ötlettől vezérelve kivettem a szekrényből a Browningot.
Akkor kell vadászni, ha jól-esik....
Zsebre tettem 9 db RC4-est a 35 grammos fajtából, 10-es seréttel töltve, mellé 2 db RC gyöngygolyót (mert az ördöng ugye nem alusz) és kimentem a horgásztanyámhoz.
Múlt héten mikor nagyban húzkodtam kifelé rakósbottal a pontyokat, vagy 5-6 szarka recsegett folyamatosan a hátam mögötti kökényesben és egy szerelmes dolmányos párocska
is gyakran meg-megfordult a tó felett.
Még alig derengett amikor odaértem a tópartra. A köd csak erősödött, alig láttam valamit.
A sekély tófarától begyalogoltam (vagy inkább úsztam) a csatakos-sásos rétbe vagy 300 métert, hogy a kint éjszakázó horgásztársakat ne zavarjam az esetleges ágyúzással.
Beálltam egy virágzó galagonyába úgy, hogy bár korlátozott volt a kilövésem, de a takarásom elég jónak tűnt.
Fél 6 körül beindult a réten az élet.
Itt is, ott is őz riasztott, már hallottam a szarkákat is csörögni, de a szürkék károgása is hallatszott az akácos felől.
Hajnalban amikor vettem ki a kocsiból a cuccomat, a kabát zsebéből kiesett egy lőszer, be az ülés alá.
Miközben kotorásztam utána a vaksötétben, a kezem beleakadt egy zsinórba....a zsinór végén meg nem volt más, mint az üreginyúl sípom
Kb. két hónapja kerestem már mindenhol. Most boldogan akasztottam a nyakamba.
Szóval ahogy rendesen világosodott, elkezdtem módjával jajveszékelni, amúgy üreginyulassan.
Eltelt pár perc, amikor egy hosszabb strófa után egy szarka szállt a réten tőlem kb 70 méterre álló, száraz tetejű fűzfára.
Talán türelmetlen voltam, túl gyorsan ráhívtam még egyet, erre valami gyanús lett neki és elszállt.
"Na, ezt jól elbénáztam" gondoltam magamban és tovább markolásztam az ótómata fáját.
Elbambultam balra, ahol egy fiatal bak küzdött egy bokorral, majd pár perc múlva visszanéztem és megakadt valamin a szemem.
Egy szürke ült ugyan ott, ahol korábban a szarka trónolt.
Nagyon óvatosan ráfordultam és egy perc várakozás után küldtem neki egy rövid üregi-üzenetet.
Abban a pillanatban elrúgta magát az ágról és mint ha zsinóron húztam volna, úgy jött felém.
Már kezdtem megörülni, mert a szemben repülő madarat egészen jól lövöm, amikor köd ide, takarás oda, vagy 35-40 méterről úgy kiszúrt, mint a huzat.
Egyből kivágott nekem balra és gyorsított evezőcsapásszámmal igyekezett az akácos felé.
De a Browning durván beleugatott a hajnali rét csendjébe, a szürke tollas rabló pedig csodaszép piruettet írva az égen, a sás közé hullott.
Mondanom sem kell, hogy valami olyan ősi öröm lett úrrá rajtam, amihez nem fogható semmi más. Aki nem vadászik, az el sem tudja ezt képzelni.
Éppen zsebbe nyúltam, hogy pótoljam a kilőtt lőszert, amikor visszanézve a fa felé ledermedtem.
Az én varjúm ugyan ott ül, ahol az imént is csücsült......de hát ez lehetetlen....
Az történhetett, hogy a páros együtt telepedett a fára, de amikor az egyik elindult felém, én csak őrá koncentráltam és észre sem vettem, hogy a másik ott maradt a száraz fán.
A koreográfia ugyan az volt, mint az előbb: vártam egy percet, majd finoman ráhívtam a síppal.
Ugyan úgy dobta el magát a fától, ugyan abba az irányba jött.....és ugyan ott vett észre, ahol az imént a párja...ugyan úgy balra tört...és itt meg is szakadt a hasonlóság, mert
őt elsőre kackiásan sikerült elbaltáznom.
Na de az utolsó lőszer nem véletlen volt a puskában, mert annak hangos szavára ugyan olyan szépen ballagott lefelé, mint a kollégája
.
Bevallom férfiasan, én bizony megcsókoltam az én kis Browningomat és abban a pillanatban nem adtam volna semmiért, senkinek......na ez most sincs másként
Kicsit elméláztam még a bokorban állva, de mivel a három lövés eléggé felzaklatta a környéket és lassan indulnom is kellett, hogy időben beérjek a céghez, elindultam felvenni a madarakat.
Ez a köldökig érő, vizes sásosban nem is volt olyan egyszerű mutatvány.
És amikor megtaláltam őket, visszafelé leléptem a távolságot a leshelyet adó bokorig.
Egymástól 5 méterre feküdtek (ennyit számított a duplázás okozta késedelem) és a közelebbitől számítva 42 erős lépésre volt a bokrom.
Gondolatban kalapot emeltem az öreg Mester előtt, aki olyan negyedes szűkítésű csövet konstruált, hogy a 10-es sörétből ezen a távon legalább 5-6 szem érte a madarakat, egyenletesen beterítve és azonnal leverve őket az égből.
Aztán készítettem egy kis terítéket,
majd pár percnyi relax után levágva a dúvadjeleket, haza siettem, kiöntöttem a csizmából a fél liternyi hideg levet, majd a puskát jól áttörölgettem és úgy került vissza a szekrénybe.
Jó kis reggel volt, nem adnám egy átlagos (kimegyek, felülök, megjön, meglövöm) disznóvadászatért!
