Előbb meséld el az aktuális topikban ezt a "nagyobb"-at!
Az idő elmúlása miatt úgy gondoltam inkább ez az aktuális topik.
Történt , hogy az asszonnyal rettentően összevesztünk, így talán még sosem, úgyhogy fogtam magam, bedobtam a cuccokat a kocsiba és se szó se beszéd elmentem otthonról.
Dúltam fúltam, nem is vadászni akartam, hanem csak levegőzni, kiszellőztetni a fejem, lehiggadni.
Olyan helyet szemeltem ki ahol inkább csak nézelődni lehet. Egy változó korú akácos dombocska északi oldala, sávosan több fiatalossal, tavalyi vágással, magas fűvel benőtt út választja el a szálkás búzától, de mivel még nem kalászolt, hasban volt, így ez nem volt érdekes. Elsősorban szarvast és őzet vártam, disznó ilyenkor nem jellemző itt, csak ha a kultúra úgy alakul. Szerettem volna bakot lesni, mert ha valami érdekeset látok, akkor rászánnám a rávalót tagi kedvezménnyel.
Fellopakodok a hordozható lesre, délnek nézek, neki a dombocskának, balra tavalyi vágás, gyenge újulata, jobbra 3 vagy 4 éves vágás, szépen besűrűsödve, nagy fürtökben lóg az akácvirág. Ebben bíztam, ide vártam szarvasékat, hátha ráfanyaldonak arra a "rossz" akácvirágra. Enhye szellő szemből, egyenesen a mögöttem lévő búzába fúj, ami merengésemben csak akkor jut el a tudatomig amikor egy fiatal bak hangosan riaszt mögöttem vagy 50 méterre. Köszönöm szépen, intek nagyot neki kalapommal, hátha odébb ballagna hangoskodni. Mozdulatomra a szemben lévő vágási dombélre kiballagott bak - melyről ezeddig tudomásom se volt - szintén rákezdett, de vagy nem látott, vagy csak dalolászós kedvében volt, szintén nekifogott riasztani hangosan. Nem tudom valójában meddig, de idegesítően sokáig tartott ez a kétszólaú "muzsika". Na ezek most világgá zavarnak mindent ami a környéken van...de mindegy, úgyse vadászni jöttem.
Azért csak ott motoszkált a fejemben, hogy vajon itt van-e még a szarvas, amit nem látok, de hallok magam előtt olyan 80 méterre az újulatban, aminek a lába alatt előbb is pattant egy gallyacska, meg amikor felültem akkor is. És úgy 10-15-20 percenként van egy-egy apró sercenés, ágpattanás, de semmi komolyabb...alighanem őz ez nem szarvas, csipeget, legelget. Mindegye, van időm, kivárom, sehova se sietek...dicséretre már úgyse érek haza, lb@szás meg várhat, így zsörtölődök magamban. Merengésemből egy határozott ágreccsenés térít vissza,jóval közelebbről. Na a hosszúlábú csak kinéz a búzára, megunta az akácos által nyújtott kosztot. Egyre határozottabb, már percenként hallok apró jeleket, ha jól számolom nem lehet messzebb 20 méternél, jobb kére kellene kiváltani, jön is....egy nagy disznó, nézem távcsőben, nagy a fű, egyenes a háta, nagy szőrben van, gyanúsan kocás...fújás vissza ugrik, huhhh, ez megoldódott, nem hozott kísértésbe, hogy meggyőzzem magam kan mivoltáról. Tiszta szerencse, megúsztam egy kocalövést.
.
De disznóm nem adja fel a kísértés, előttem kis tisztás nyúlik be, azon elballag, majd vissza, igen óvatosan, néha percekig egy helyben állva fülel...én is fülelek azzal a két süket fülemmel...még a számmal is, de nem hallok egyéb mörcögést, susogást mögötte. Kan lesz ez alghanem...vagy nagy koca, nem volt rá való kan és későn búgott még nem fialt le, netán vacokba vannak a malacai...fene ebbe a nagy fűbe... közbe disznóm - mert közben már a kan mivolta felé hajlok - előző kiváltási helyétől úgy 10 méterrel távolabb készül ismételten kijönni...kilép, enyhén srégan elfelé, nagy a fű, most sokkal "kanosabb" alakja van, minta hátul is dudorodna valami, meggyőztem magam, távcső le, puska fel, disznóm megtorpan egy pillanatra......és eldől. Torkolattűz teljesen elvakított, fel a lámpa, p...csába nagy a fű, a fekvő disznóból semmit se látok, de igen mozgatja a füvet, nehogy tüskés legyen és világgá szaladjon, lepattanok, szaladok, lihegek, ott mozog a fű, jól van, nyugalom, óvatosan, lámpa fel, pfffff b+ mi van a szájában... Bebiztosítottam disznómat egy kegyelemlövéssel, mert igen rúgkapált még, de nem lett volna rá szükség, mert csípte a gerincet a HH.
A nem túl szíderítő képek telefonnal készültek amikor egy kolléga már kiért segíteni. Addigra én végeztem a zsigereléssel, viszont kézmosásig nem jutottam még el.
A puska, kalap már a kocsiban, töret a kalapon, utolsó falat már valahol a földön, emlékek itt belül mélyen vésve.
Az asszony megbékült, sőt, ez a trófea bekerülhet a nappaliba is. Nagy szó ám ez.
- Azóta ha az asszonnyal összeveszek, indulok is kifelé. -
