Trófeák - amit szívesen megmutatnál

[vadászcsemete]

nagyon szépen  redben tartott trófea....még több ilyet..

[Beregi Vadász]

Szervusztok!

Néhány hónapja panaszkodtam itt a Fórumon, hogy a sertevad-trófeáim sajnos egytől egyig tönkrementek (szétrepedtek a nem megfelelő öntőanyag miatt).
Galoscsabus szolgált egy jól hangzó recepttel, melyet nem is haboztam kipróbálni, s az eljárás és a cucc be is váltotta a hozzá fűzött reményeket.
Ez úton szeretném Csabának megköszönni a segítségét  

A képen látható kampó-gyűjteményem minden egyes darabja jó úton haladt az elmúlás felé, de láthatólag sikerült őket megmenteni, újraönteni.
Sokat kellett seggelnem értük lesen, kocsitetőn a vadkárelhárítások alkalmával. Minden egyes alkalommal nagy vacillálás után kerültek terítékre, hasonló nagyságú társaik közül kiemelve őket. Persze volt csalódás és ámulás, mikor kiderült, hogy koca van a ravatalon. Némelyiküknek szakasztott kan-formája volt, másokat meg a többivel együtt süldőnek néztem a hozzájuk képest hatalmas vezérkocához viszonyítva.  Mindenesetre legalább annyira tiszteletben tartom a trófeáikat, mint ha érmes kanok lennének. Ezért is nem sajnáltam annyit vesződni a rossz öntőanyag kiolvasztásával, a repedések bandázsolásával, öntőgyanta-kutyulással és újratöltéssel.

Az alátét tekintetében az elkövető Belovai Pál fafaragó művész volt.
Már az agyarak is gyógyultan várják a felszerelést.  

Kérdésem is lenne: ragasztva voltak korábban Palma Tex-el a táblára, mely tartott is szépen. Csak hát a fa és a csont hőtágulása nem egyforma és szilárdan egymáshoz rögzítve ez okozhat majd problémákat szerintem. Egyik barátom a méhészdrótot ajánlotta, mint felfogató-eszközt. Van valakinek tapasztalata ezzel kapcsolatban?  
Ti mivel szoktátok a kampókat vagy agyarakat rögzíteni?

Vadászüdv

[J.vadász]

Üdv Beregi Vadász!
Nagyon szép a kampó-kollekció!
A gyönyörű alátét pedig méltó környezetet ad a gyűjteményednek!
Az pedig, hogy így megbecsülöd a trófeáidat nagy-nagy tiszteletet érdemel!
Szívből gratulálok hozzá!!
Üdvözlettel: J. vadász

[Stefi]

Sokat kellett seggelnem értük lesen, kocsitetőn a

Az alátét tekintetében az elkövető Belovai Pál fafaragó művész volt.
Már az agyarak is gyógyultan várják a felszerelést.

 

[csontmetsző]

Beregi Vadász, emelem kalapom előtted!  Örülök, hogy sikerült.
Valóban méltó módon sikerült megmenteni a trófeákat, nagyon szép lett, tökéletes!

[Beregi Vadász]

Kösznöm a gratulációt, Fiúk!

Örülök, hogy tetszik ez a kis "paletta". Nagy megkönnyebbülés volt, hogy sikerült, nem kicsit aggódtam!
A faragó művészt tudom ajánlani mindegyikőtöknek.
Az alátét egyedi elképzelésem alapján készült, méretarányos rajzot küldtem a Mesternek, majd telefonon egyeztetve és finomítva rajta elkészítette.
Egyedi ötleteket is megvalósít, bármit küldtök Neki méretarányos rajz formájában, szépen és ízlésesen elkészíti és körbedíszíti 

Hasonló alátétet mindannyiótoknak, még szebb "feltéttel"!


Vadászüdv

[Marksman]

BeregiVadász!

Nagyon szép, ízléses! Gratulálok a stílushoz, és a megbecsüléshez!
Én a rögzítéshez vékony csík szilikont (sziloplaszt) szoktam használni, kis súlyú agyarnál 1000%, de aranyérmes 23cm-es kant is montíroztam így, évek óta tart. Rugalmas, éppen ezért a hőtágulás nem gond. Persze jelölni kell a fán, és a ragasztás helyét egy csíkban turbócsiszolóval csiszolni, hogy se pác, se olaj, se bármi más ne akadályozza a ragasztott kötés kialakulását. Első olvasatra bonyolultnak tűnhet, de egyáltalán nem az.

Üdv.: Balázs 

[monticola]

Kedves "földim" !

Ez igen, minden elismerésem a fafaragónak, de Neked is a trófeák ilyetén megbecsüléséért!   

Üdv: monti

[Marksman]

Kedves "földim" !

Vagyunk páran...  
Bocs az offért!

[Beregi Vadász]

Köszönöm, Marksman, ki is fogom próbálni a sziloplasztot. Más is ajánlotta már, így biztosan nem lehet rossz. Pláne hogy a megállapítások gyakorlati tapasztalatokon alapulnak, mint a Te esetedben is. Gyorscsiszoló multifunkciós fúróval agancson rengeteget dolgoztam már, így az sem lesz idegen számomra. Köszönöm az ötletet!

Monticola: köszönöm "földi" , én is nagyon örültem az alátétnek. A kampókért és agyarakért pedig nem kevés hajszálat hullattam a "restaurálás" során!
A konyha 5 egész hétvégén át jobban hasonlított egy preparátor műhelyhez (gőzölgő csontok, szennyes lé, gumikesztyűk, tégelyekben kutyulék, stb.). Külön köszönet a Családomnak a tág tűréshatárért

[galoscsabus]

Néhány hónapja panaszkodtam itt a Fórumon, hogy a sertevad-trófeáim sajnos egytől egyig tönkrementek (szétrepedtek a nem megfelelő öntőanyag miatt)......
Ezért is nem sajnáltam annyit vesződni a rossz öntőanyag kiolvasztásával, a repedések bandázsolásával, öntőgyanta-kutyulással és újratöltéssel.
Már az agyarak is gyógyultan várják a felszerelést. 

Kérdésem is lenne: ragasztva voltak korábban Palma Tex-el a táblára, mely tartott is szépen. Csak hát a fa és a csont hőtágulása nem egyforma és szilárdan egymáshoz rögzítve ez okozhat majd problémákat szerintem.
Ti mivel szoktátok a kampókat vagy agyarakat rögzíteni?

Üdv!
Gratula a kitartó munkáért és a szép trófea-kompozícióért! 
Színtelen sziloplaszt legerősebb ragasztó-tömítői közül válassz, az soha nem fogja elengedni megfelelő felület előkészítés után!
De ne csak a fát, hanem magát az agyarat is fel kell kicsit érdesíteni, por- és zsírtalanítani a ragasztási felületen.
Örökös lesz, mint a szegénység
 

[svferi]

Szép munka, vadnak járó tisztelet, trófea megbecsülése, usw...  - le a kalappal!

(De! Nálam egy trófea mindig egy szép vadászat beteljesülését, egy régóta áhított vad elejtését, a vadászat boldog pillanatait hivatott felidézni, emléket állítani neki... Ha ez a dolog éppen nem úgy sül el, mint ahogy szeretnénk - lásd: kan helyett lőtt koca -, akkor bizony rossz szájízzel, napokig forgó gyomorral térek haza, kézó gondolatokkal hajtom a fejem nyugovóra. Nekem is volt már /meg még lesz is/, hogy koca feküdt a terítéken, de azokra bizony, mint az elébb is írtam nem gondolok szívesen - hacsak nem tanulság képpen - hogy legközelebb így ne! Tudom, most jöhet a "szöveg", hogy a kocát is lőni kell. Igen lőni kell! Gondos odafigyeléssel, bírálattal, még malac-süldő korban ki lehet emelni az emséket /a velük egykorú kanokat meghagyni, had' korosodjanak/, úgy gondolom ily módon megfelelő szinten lehet tartani az ivararányt. Persze, ha az elejtő mindezt "szégyenfalként" pakolta össze /megmondom őszintén, hogy először nekem az jött le róla, aztán látva a hsz-okat ébredtem az ellenkezőjére/, akkor szintén le a kalappal!)
- elnézést, hogy mindezt ideírtam, mindez csak az én véleményem, megsérteni vele senkit nem akartam!
Üdv!

[Erdojaro (Molnár Attila)]

 
Szegény Barátom ha ezt elolvashatná (nyugodjon békében!)szerintem  szégyenében  : a föld alá süllyedne, mert Ő is kitette az egy napon -hajtásban lőtt négy kan agyara mellé a három kocakampót is!

[J.vadász]

Üdv Mindenkinek!
Akkor a kocakampókat el kell tüntetni a falról, mert az szégyen?
Nem! Igazából az lett volna a szégyen, ha ez a mutatós kollekció az enyészeté lesz!
Beregi Vadász -az előző írásait visszaolvasva- nem kevés munkát és pénzt áldozott arra, hogy ilyen formában őrizze meg a trófeáit.
Nem kellene ezzel a "szégyenfalasdival" rossz érzést kelteni benne!
Üdvözlettel: J.vadász

[Beregi Vadász]

Természetesen nem szégyenfal gyanánt szerkesztettem ezt a szép alátétet.
Üt az Élet minden nap az emberen éppen eleget, s szerintem az okosabbjának nem kell felragasztani a Frigó ajtajára az intelmeket, hogy majd máskor is emlékezzen rá. Legalábbis mennie kellene enélkül is.
Nyilván a kocát bizonyos mértékig lőni kell, de azért biztosan van úgy, hogy ezen felül csak besikerül egy-egy "nem éppen így akartam" eset. Sajnálni lehet dolgokat és kell is. De szégyellni csak azt, hogy ha valamit az ember nem véletlenül és az események összejátszása miatt, hanem készakarva, rossz szándékkal tesz, tudva annak eredményét is.

Mindössze annyiról van szó, hogy a nőivarú állatokat (legyen bármilyen vadfaj) eleve sajnálom egy kicsit, hisz azok anyák, életet adnak. Ilyen eszmefuttatással, gondolom hihető, hogy néhány alkalommal sajnáltam, hogy kocát sikerült elejtenem. S nem az elmaradt trófea francos centiméterei miatt. Egyiküket sem a kiváló trófea ígérete miatt lőttem meg.
Természetesen, amint írtam, ennek ellenére legalább annyira tiszteletben és becsben tartom őket, mint ha bármelyik kiállításon látott ranglistás darabok közül valók lennének. És valóban mindegyikük egy felejthetetlen vadászat emlékei is a maguk módján. Hozzá tartozik az emlékhez úgy a sajnálkozás és a vadászat öröme is. Szóval vegyes érzelmekkel, de a vad iránt érzett nagy tisztelettel készült az emléktábla.

Ismerek több olyan embert, akinek kocát ejtve eszébe nem jutott a kampó. Elég szomorú. Az az állat az életét adta az illetők "passziójáért". Direkt írtam most passziónak a vadászatukat, mert ha nem az lett volna, akkor igenis becsülték volna azt a trófeás vadat annyira, hogy legalább emlékként megmaradhasson belőle valamicske is.
Ennyiből legalább látszott volna, hogy nézték is valamibe a vadat.

Bocs a hosszas eszmefuttatásért, de a további kérdéseket is szerettem volna megelőzni.

Vadászüdv