Tiszteltem Uraim
Csupán rövid ideje él kis országunkban az ebek Chippelését kötelezővé tevő szabály, de sajnos a mi területünkön megjelentek a " kicsapott, háztól elvert " ebek, a szokásos este a faluból kiszökdöső alkalmi vadászok mellett persze. Egy nemrég megesett történetet szeretnék megosztani a nagyközönséggel.
Párommal ültünk ki nagyjából 1,5 hónapja egy elerdősödött legelő határára. Nagyjából 45 perc ücsörgés után a hátunk mögött lévő úton megjelent az a képen látható eb:
Néztem erősen, látom e a gazdát valamerre, gondoltam "Szép Jó Napot " kívánok neki.
Sehol senki, az útkereszteződés kicsit odébb 80 méterre van a másik útra nem látok rá , puska vállra, jány a lesen, leballagtam az útra, sehol senki. Közben a kutya a les melletti 3 kökényből álló kis "bokrosba bújt be".
Mikor visszaértem előjött, leült elém, nézett bűnbánóan, én meg vissza lesre törtem a fejem rendesen, " most légy okos Domokos" ....
Nagyjából 10 perce ülünk, kutya a leslétra mellett fekszik, balról kiballagnak a szarvasok....
Lenézek a kutyára - az néz a szarvasokra - felül, rám néz - én szigorúan lenézek - visszafekszik.... elképesztő...
Végül este jött értünk édesapám, beültünk a kocsiba, otthagytuk a kutyát. Szóltam az egyik vadásztársamnak, nyugalmazott rendőr, polgárőr is, kell e valakinek egy kutya. Elküldtem a képet, másnap hívott, hogy az egyik polgárőr "felvállalta" , kimentek a leshez, ott volt, hazavitték, azóta megszokta az új gazdit.
Neki jó véget ért a történet, de sajnos lesznek rosszabbul járó társai.
