Szia vacika! Volt szerencsém látni a kutyádat a tolnai vaddisznós kertben munkavizsgán. Ha jól emlékszem az egyetlen volt aki maximális pontot kapott. Őt vissza lehetett hívni a disznóról a többi jó kutyát (köztük az enyémet) nem. Ez nem kizáró ok de pontot vonnak érte. Nagyon tettszett a kutyád és mivel először láttam ezt a fajtát érdeklődtem a bíróknál hogy mennyire gyakori. Elmondták hogy már vizsgáztattak néhányat de kivétel nélkül mind igen jó disznós kutyának mutatkozott. Ha nem lenne két tacsim biztos beszereznék egy Bordert . Légyszíves írjál róla hogy hogyan dolgozott éles helyzetben. Úgy találkozott e már disznóval ? Üdv
Szia Stefi!
Tényleg kicsi a világ!
Te voltál aki két tacsival volt, és akivel beszélgettem? Komárom-Esztergom megyéből?
Igen, idehaza az a tapasztalat, hogy ügyesek disznón. Kotorékban kevésbé (ezért is örülök annak, hogy az enyém ilyen szépen muzsikál). Bár nekem az a benyomásom, hogy kotorékban lassan induló kutyák, és igénylik a türelmes felépítést. Az enyém kimondottan együttműködő, nekem vadászik, nem csak magának (legalábbis én így érzem, aztán ki tudja..).
Mikor kinn voltam Szlovákiában megnézni egy fedezőkant, a barátaim megnézték a többi kutyát is, de azt mondták, azok nem nagyon muzsikáltak. Nem tudom, ez a felkészítés hiánya-e vagy más. Mese első alkalommal is azt csinálta, ami elvárható - keresett, ugatott. Én egyszer sem engedtem másik kutyával (kivéve, amikor egy kopó mellé küldtük be segítőnek), nekem az az elvem, dolgozzon önmagában, ne a falkaszellem miatt. (Kotorékban ugyanezt vallom, oldja meg lehetőleg egyedül a feladatot. Ez a kép a borzról, amit feltettem, rókaugrasztásnak indult, de ásás lett belőle, két órát dolgozott egyedül, nem volt másik kutya, vagy megoldja, vagy csomagolunk - szerencsére megoldotta.) Most már kicsit elkomolytalankodja a kertet, mert volt már élesben. Ott én sajnos nem nagyon láttam, hogy mit csinál (4 hajtáson voltunk eddig azt hiszem), de a végén a vadászmester nagyon dicsérte. Az biztos, hogy jól mozog (egy solymászcsörgőt teszek mindig a nyakába, jobb, mint a szalag, messziről hallja az összes vadász, hogy megy a kutyám, én meg örülök, hogy nem nézik rókának), szóval intenzíven keres, megy, csapázik és légszimattal is keres ha épp olyan a helyzet. A hajtásban mozog. Mese egyedül dolgozik, nem falkázik, nem csak akkor megy ha ugat a másik, önállóan keres és talál. Lövésre sajnos elmegy, a lövés felé, azt nagyon megjegyezte, mit jelent... Sebzettet azt fogta, de úgy tűnik, vigyáz magára. Az egyik hajtás vadkárelhárító hajtás volt, ott sajnos fogott egy malacot, de nem tudni, mi lett vele végül, csak látták rajta ellovagolni.
Amit nagyon szeretek benne, hogy ha vége egy részhajtásnak, előkerül és megkeres. Legutóbb már kezdtem aggódni érte, mert nem került elő, de kiderült, már ott várt, ahol a többi hajtó gyülekezett...
Igaz, elég sokat van velem, sokat viszem mindenfelé, szóval elég harmonikus a kapcsolatunk. A kocsiban pl. teljesen nyugodt, akkor is elmarad szépen, ha kiveszem a vizslát mellőle. De múltkor is nem messze a kocsitól kotorékoztunk, ő még nem került sorra, de akkor sem hisztizik vagy rombol. Én tíz évig solymásztam eddig, a felsapkázott hím vándorsólyommal (500 grammos madár) is nyugodt szívvel magára mertem hagyni, soha meg nem fordult a fejemben, hogy bántaná. A görényeimet sem bántja, akkor sem, ha azok ráharapnak!
A border amúgy nagyon emberes és igényli a gazdával a kapcsolatot, nem hiszem, hogy naphosszat egy kennelben tartva ki tudja bontakoztatni az igazi képességeit, pont ezt az oldalát, ami miatt nekem annyira tetszik. A foglalkozást viszont ezerszeresen meghálálja. Két éves koráig nem nagyon foglalkoztam vele, mivel a vizslát tanítottam illetve a madaraimat, de aztán ahogy kézbe vettem ezt a kiskutyát és elkezdtem vele dolgozni, fantasztikusan fejlődött.
Amit néztem rá, fedezőkant, nagyon hasonló mentalitású, mint ő, bízom benne, hogy ha összejön majd az alom, sikerül kifogni belőle magamnak egy valódi Kismesét
Hát "röviden" ennyi, próbáltam objektív maradni, de én nagyon elfogult vagyok :
