Tacskókopó

[uzbence]

 

Snoopy olvtárs kérésére tolmácsolom:

Lesaljai-Vadász Déva és CINO Čistý dvor párosításból, 2016. augusztus 10-én született alomból két kan kölyök vár még leendő gazdájára/vezetőjére. A kölykök oltásokkal, chippel, többszöri féreghajtás után, tenyésztői garanciával szerződésben foglalva kerülnek átadásra. A felmenők, rokonok között több utánkereső és disznós kutya is található.
Ár. 65000Ft
Érdeklődni. +36202207651

[Snoopy]

Természetesen a kölykök származási lappja is folyamatban van ( Érkezésük a MEOSZ gyorsaságán múlik  : ) .

[Zalai]

Pofásak! Kár, (vagyis dehogyis kár, inkább szerencsére) hogy nekem még van 2 évem, hogy az utódláson gondolkodjam. Bár ha azt nézem, hogy az én kutyám 6 éves korára "érett be", akkor már el is vagyok késve... De az asszony kivágna, ha hazavinnék egy ötödik kutyát.

Hamarosan élménybeszámoló, végre elkezdődött a hajtások szezonja, és van munkánk!

[Snoopy]

Pofásak! Kár, (vagyis dehogyis kár, inkább szerencsére) hogy nekem még van 2 évem, hogy az utódláson gondolkodjam. Bár ha azt nézem, hogy az én kutyám 6 éves korára "érett be", akkor már el is vagyok késve... De az asszony kivágna, ha hazavinnék egy ötödik kutyát.

Hamarosan élménybeszámoló, végre elkezdődött a hajtások szezonja, és van munkánk!

Köszönjük!
 Már elkelt mind, kapom a fotókat videókat nőnek , ügyesednek. Ügy vélem mind jó helyre került.
  Ahol négy elfér az ötödiket már észre sem venni.
 

[Zalai]

Köszönjük!
 Már elkelt mind, kapom a fotókat videókat nőnek , ügyesednek. Ügy vélem mind jó helyre került.
  Ahol négy elfér az ötödiket már észre sem venni.
 

Mi lesz a munkájuk? Hajtás, vagy utánkeresés? Vagy még nem tudni?

Sajnos a létszámunk a múlt héten 3-ra fogyatkozott. Öreg vizslám 14 év után az örök vadászmezőkre költözött. Fiam tegnapelőtt felvetette az anyjának, hogy akkor akár jöhetne egy kölyök. A választ inkább nem írom le... Azért én elkezdtem bújni a netet, csak sajnos elég kevés információt találok magyar tacskókopós kennelekről.

Időközben lezajlott nálunk egy 3 napos és egy egy napos vadászat. Persze a legtöbb sebzés mindkét esetben az utolsó terelésben volt, én pedig a rákövetkező napokon nem értem rá. Azért akadt pár munka.
Az első munkánk egy "bemondásra" jócskán mázsa fölötti disznó volt, aminek látták, hogy véres az oldala, úgy lőtt rá a második vendég, de már szürkült, azt se találták meg, hol ment be a szederindába. (Szerintem inkább lusták voltak megmászni a domboldalt...) Nem baj, mi megtaláltuk a nyomot, kevés húsvérrel. Stella rögtön felvette a 16 órás nyomot, biztatás nélkül lendületesen vitt rajta. Itt-ott találtunk egy kevés lecseppenő vért, később pár kenést, mintegy 6-800 m múlva semmi. Nem baj, a kutya megy tovább, menjünk. Még vagy 50 m-t mentünk, amikor az egyik hajtó kutyája mellénk csapódott, bármit csináltam, nem tudtam elzavarni, de pórázra venni se, mert megfogni nem hagyta magát. Itt lett vége a történetnek, Stella a körülötte rohangászó másik kutyától nem tudott a munkájára figyelni.
Aznap este jelentettek egy szarvastehén, illetve egy süldő sebzést. Reggel mikor kicsit engedett a fagy, nekiindultunk a tehén nyomának. Itt nem tudom mi történt, de Stella úgy viselkedett, mint egy kezdő, rendszeresen átváltott egy-egy friss nyomra, 3-szor kellett visszatennem a sebzett csapájára. Hozzáteszem nem messze tőlünk zajlott az aznapi vadászat, 10 percenként elrohant mellettünk egy-egy konda, vagy egyes disznó. Végül a csapa bevitt minket az aznapi vadászat leállói mögé, itt abba kellett hagynunk. Átmentünk megnézni az elmondások alapján láblövött süldőt. Itt - mint iderült később - kivételesen jól ítélték meg mind a disznó méretét, mind a sebzés milyenségét. Kb. 40 percnyi akácsarjúban történő bujkálás, és vagy fél liter vérveszteség után egy röffenés, és megláttam egy disznót kitápászkodni egy kis mélyedésből. Kutyát azonnal lecsatoltam, mire a fegyvert levettem a vállamról, már a süldő fülén lógott. Innen jött a neheze, a kutya nem engedte el a disznót, az meg hol forgott, hol nekem akart ugrani, csak a rajta lógó kutyától nem tudott. Nem tudom mennyi ideig forgolódtunk mire meg tudtam adni neki a kegyelemlövést, de rólam már patakokban folyt az izzadtság meg a vér keveréke, ahogy felhasogatott az akác.
Aznap délután még volt egy láblövött ünő, amit néhány önjelölt nyomkereső 800 m-en át üldözött, mire rájöttek, hogy utol nem fogják érni. Kevés vér volt, de az folyamatosan. Nem hiába mondják, hogy a láblövött vadat szívesen keresi a kutya, Stella úgy ment a nyomon, mint a gyorsvonat. Egész addig, amíg be nem értünk egy szederindafoltba, ahol egy hatalmas hördülést követően úgy rontott nekünk egy zongora méretű disznó, hogy a bőr vérebvezetéket eltépte, a kutyán meg úgy gázolt át, mintha ott se lett volna! Szó szerint ijedtemben lőttem rá, annyit észleltem, hogy jön valami ami fekete, és k....a nagy. Persze el is hibáztam. Megnéztük ahol feküdt, nem volt sebzett, gőzöm nincs miért rontott nekünk. Rendeztük sorainkat, és mentünk tovább. Egszer csak vérnek vége, a kutya meg elkezd körbe.körbe menni. Én is csak vakartam a fejem, mire eszembe jutott, mi van, ha átver minket? Úgy is lett, kb 80 m-t ment vissza a saját nyomán, ott tért le. Ezt eljátszotta még 3-szor, mire végre utolértük. Kb 100 m-re előttünk kelt fel, és már rohant is. Lövésre esélyem se volt. Kutyát lecsatoltam, de  az ünő 3 lábon 2-szer olyan gyors volt mint Stella. Bő negyed óra múlva visszajött, újra ráálltunk a nyomra, és addig követtük, míg ránk nem sötétedett. Ott megjelöltük a fővadászunknak, hogy másnap a vérebbel onnan tudja folytatni.
Az egy napos vadászat délelőttjén összesen egy sebzés volt, egy süldőnek mondott disznó rém gyenge lövéssel. A rálövés után pár m-re beugrott egy kökényesbe, ott volt egy kenés, se előtte, se utána semmi. kb. 600 m-rel odébb viszont elfeküdt, egy párszáz m2-es másik kökényfoltban. Kutyát beengedtem, és elálltam a várható menekülési útját. A kutya bent forgatta a disznót, de az nem akarta otthagyni a kökényest, így kénytelen voltam óvatosan elindulni befelé. Persze 4kézláb, imádkozva, hogy nehogy felém induljon meg. Oda tudtam menni kb 5-6 m-re, de olyan sűrű volt a bozót, hogy hol a disznót nem láttam, hol a kutyát. Nem mertem lőni, főleg nem ágakon keresztül. Annyit láttam, hogy ez egy minimum 80-90 kilós "süldő"... Persze a disznó kiszúrt, fújt egy hatalmasat, és az ellenkező irányba kitört a sűrűből. Kutya utána. Nekem eltartott egy ideig, mire kikecmeregtem, addigra már egy jó messzi patakmederből jött Stella tipikus hajszázó hangja, egyre halkulóbban. Futottam ahogy tudtam, de így is egyre messzebbről hallottam őket, végül csend. Felmásztam egy dombtetőre, de akkor már gyanús volt, hogy sehonnan semmi hang. Lényeg a lényeg, kb. fél óra múlva látom, hogy a patakparton jön vissza a kutya. 3 lábon... Szerencsére nagy baja nem lett, fel nem hasadt, csontja nem tört, de azért a kocsiig vezető 2,5 km-es utat ölben tette meg.
Azt nem mondom, hogy eredményekben túlzottan gazdagok lettünk, de tapasztalatokban annál inkább.

[Snoopy]

Mi lesz a munkájuk? Hajtás, vagy utánkeresés? Vagy még nem tudni?

Sajnos a létszámunk a múlt héten 3-ra fogyatkozott. Öreg vizslám 14 év után az örök vadászmezőkre költözött. Fiam tegnapelőtt felvetette az anyjának, hogy akkor akár jöhetne egy kölyök. A választ inkább nem írom le... Azért én elkezdtem bújni a netet, csak sajnos elég kevés információt találok magyar tacskókopós kennelekről.

Időközben lezajlott nálunk egy 3 napos és egy egy napos vadászat.

Gratulálok, még ha nem is  minden esetben voltatok eredményesek! 
Sajnos nem lehet minden sebzettet terítékre hozni.
Részvétem az öreg vizslád miatt, szép kort élt meg.

A hat kölykömből, öt fog utánkeresőként tevékenykedni, egy pedig hajtó kutya lesz.
 

[Zalai]

Gratulálok, még ha nem is  minden esetben voltatok eredményesek! 
Sajnos nem lehet minden sebzettet terítékre hozni.
Részvétem az öreg vizslád miatt, szép kort élt meg.

A hat kölykömből, öt fog utánkeresőként tevékenykedni, egy pedig hajtó kutya lesz.
 

Köszönjük. Hiába, a vérebek mellett kevés munka jut nekünk, és még így évek múltán is sok-sok tanulnivalónk van/lenne. Hallottam, hogy tőlünk nyugatabbra már azt a munkát is vérebek végzik (társas vadászat, relatíve friss nyomon való utánkeresés) amik sokkal inkább nekünk való feladatok.
Szegény öreg vizslám még bőven velünk vadászott volna, csak az a r.hadt rák... Idén januárban még vígan kísért vadkacsázni.

Ennyire terjed a tacskókopó, mint utánkereső kutya?  Nem is tudtam. Nálunk az enyémen kívül mind hajtó kutya. Mondjuk felénk még a véreb*tacskókopó véletlen nászából született, sokkal inkább a vérebre mint a kopóra hajazó kutyák is a hajtásban mennek. Hiába, a hajtókutya "magától tanul meg a többitől", az utánkeresővel meg némi meló is van. (Félreértések elkerülése végett: még véletlenül se leszólni akarom a hajtó kutyákat, nekik is fontos feladatuk van azt tudom.)

[Snoopy]

Köszönjük. Hiába, a vérebek mellett kevés munka jut nekünk, és még így évek múltán is sok-sok tanulnivalónk van/lenne. Hallottam, hogy tőlünk nyugatabbra már azt a munkát is vérebek végzik (társas vadászat, relatíve friss nyomon való utánkeresés) amik sokkal inkább nekünk való feladatok.
Szegény öreg vizslám még bőven velünk vadászott volna, csak az a r.hadt rák... Idén januárban még vígan kísért vadkacsázni.

Ennyire terjed a tacskókopó, mint utánkereső kutya?  Nem is tudtam. Nálunk az enyémen kívül mind hajtó kutya. Mondjuk felénk még a véreb*tacskókopó véletlen nászából született, sokkal inkább a vérebre mint a kopóra hajazó kutyák is a hajtásban mennek. Hiába, a hajtókutya "magától tanul meg a többitől", az utánkeresővel meg némi meló is van. (Félreértések elkerülése végett: még véletlenül se leszólni akarom a hajtó kutyákat, nekik is fontos feladatuk van azt tudom.)

Ebben a "munkakörben folyamatosan lehet tanulni, tapasztalatokat szerezni. Azért tőlünk nyugatabbra is használnak elég sok Alpesit utánkeresésre, az ottani dolgok azért jóval szabályozottabbak, mint nálunk, ezen a téren is volna még mit tanulni. Miből gondolod, hogy a friss nyom való csak az Alpesinek? Szerintem ez kishitűség a javából, ezt a fajta soviniszta idióták akarják rá erőltetni. Több esetben is tapasztaltam, és más kutyások is megerősítettek benne, hogy a friss nyomon sokszor rosszabbul, hevesebben, szétszórtan dolgozik a kutya. Véleményem szerint nem a kutya fajtája keresi a sebzett vadat, hanem a képzettsége és a vezető tapasztalata. Jó néhány kutyást ismerek, akik nem vérebfajtákkal keresnek, és mégis eredményesek, remek munkákat produkálnak, ( Foxi, labrador, tacsi, vizsla, szlovák, erdélyi, tiroli kopók). Van, volt szerencsém több fajtánál is fogni vezetéket, hosszabb -rövidebb ideig. Nekem is van hannoverim és alpesim is,más a kutyák munka stílusa, és van mindegyiknek előnye, hátránya. Tudni kell, helyén kezelni a dolgokat!
Nem tudom mennyire terjed. Használnak most is jó néhányat , és igen eredményesen, csak nem mindenkit fertőzött meg a falusi világsztárság, és nem mutogatják nyakra-főre a munkájukat. Amúgy bízom benne, hogy nem lesz egy felkapott divatfajta, mint pl most már a vérebek. Mindenki vérebeket szaporít, mert van rá kereslet, valahogy divatba jött a "vérebvezetés". Rengeteg vérebet hirdetnek, legtöbbször ismeretlen bizonytalan felmenőkkel, és sajnos vannak esetek mikor különböző problémákkal terheltek a kölykök. Nem rég belefutottam én is egy ilyen esetbe, két jól dolgozó véreb párosításából elhoztam két kölyköt egy ismerősnek. Egy hét után kiderült, hogy mindkét kölyök full epilepsziás, amiről a "tenyésztő" semmit se tudott.

[Zalai]

Miből gondolod, hogy a friss nyom való csak az Alpesinek? Szerintem ez kishitűség a javából, ezt a fajta soviniszta idióták akarják rá erőltetni.

Ööööö, nem jól értelmezted. Nem azt írtam, hogy a friss nyom való csak az alpesinek, hanem azt, hogy - és ez nem csak a saját véleményem - a friss nyom nem igazán való a vérebnek, míg az alpesit - és ez már csak a saját tapasztalatom - legkevésbé sem zavarja, ha 2-3 órás nyomon kell mennie, semmivel nem rohan jobban, mint egyébként. Voltak nálunk vérebesek több alkalommal is hajtó/terelővadászaton, de a friss nyomokon gyakorlatilag nem tudtak értékelhető eredményt felmutatni. (Legalábbis ahányszor én ott voltam, akkor nem.) Még olyan se, akinek nagynagynagy neve van a vérebes szakmában! 2 éve volt alkalmam nálunk két vérebest is kísérni. (Stellámat méltatlanul kényszerpihenőre ítélték) 4! igazolt sebzésből egy sem lett meg. A kutyák munkája az én szememben értékelhetetlen volt, ha Stellám úgy dolgozna, két napig biztos szóba se állnék vele.
Kerestem én is anno vizslával, de nem igazán ment a dolog. A németet abszolúte nem érdekelte csak aminek tolla van, a magyar vizsla bár megtalált pár disznót, valahogy mégse jött be.

"csak nem mindenkit fertőzött meg a falusi világsztárság, és nem mutogatják nyakra-főre a munkájukat"
Pedig jó lenne, ha másért nem is, tanulni egy-egy sikeres, vagy épp sikertelen munkából. No meg miért ne legyen valaki büszke a kutyájára, és a belefektetett munkába?

A vérebnek egy ideje jó a "marketingje".  De azért talán a vérebből se lesz hobbikutya, bár láttam már nem egyet házőrzőként "funkcionálni". Viszont veled együtt én is remélem, hogy a tacskókopó nem jut a magyar vizsla, spániel stb. sorsára, akik közül lassan nagyítóval kell keresni IGAZI vadászkutyát. Pár éve a vadászévkönyvben valami olyasmit írtak az alpesiről, hogy nem egy túl tetszetős kutyafajta. Akkor dühösen a sarokba vágtam a könyvet, de azóta valahol örülök is ennek.

[Snoopy]

Ööööö, nem jól értelmezted. Nem azt írtam, hogy a friss nyom való csak az alpesinek, hanem azt, hogy - és ez nem csak a saját véleményem - a friss nyom nem igazán való a vérebnek, míg az alpesit - és ez már csak a saját tapasztalatom - legkevésbé sem zavarja, ha 2-3 órás nyomon kell mennie, semmivel nem rohan jobban, mint egyébként. Voltak nálunk vérebesek több alkalommal is hajtó/terelővadászaton, de a friss nyomokon gyakorlatilag nem tudtak értékelhető eredményt felmutatni. (Legalábbis ahányszor én ott voltam, akkor nem.) Még olyan se, akinek nagynagynagy neve van a vérebes szakmában! 2 éve volt alkalmam nálunk két vérebest is kísérni. (Stellámat méltatlanul kényszerpihenőre ítélték) 4! igazolt sebzésből egy sem lett meg. A kutyák munkája az én szememben értékelhetetlen volt, ha Stellám úgy dolgozna, két napig biztos szóba se állnék vele.
Kerestem én is anno vizslával, de nem igazán ment a dolog. A németet abszolúte nem érdekelte csak aminek tolla van, a magyar vizsla bár megtalált pár disznót, valahogy mégse jött be.

"csak nem mindenkit fertőzött meg a falusi világsztárság, és nem mutogatják nyakra-főre a munkájukat"
Pedig jó lenne, ha másért nem is, tanulni egy-egy sikeres, vagy épp sikertelen munkából. No meg miért ne legyen valaki büszke a kutyájára, és a belefektetett munkába?

A vérebnek egy ideje jó a "marketingje".  De azért talán a vérebből se lesz hobbikutya, bár láttam már nem egyet házőrzőként "funkcionálni". Viszont veled együtt én is remélem, hogy a tacskókopó nem jut a magyar vizsla, spániel stb. sorsára, akik közül lassan nagyítóval kell keresni IGAZI vadászkutyát. Pár éve a vadászévkönyvben valami olyasmit írtak az alpesiről, hogy nem egy túl tetszetős kutyafajta. Akkor dühösen a sarokba vágtam a könyvet, de azóta valahol örülök is ennek.

Bocsánatot kérek!
A 2-3 óra a minimum . Ettől frissebb nyomra gondoltam.Többed magával menekülő sebzett nyomát pedig, (mások véleménye szerint is,volt már erről sok beszélgetés szakmai berkekben) nehezebben hevesebben követ a kutya. Ebből adódóan több a kilengés, tévesztés. A friss kereséseknek pedig megvan az a hátránya, hogy nincs elég idő, hogy betegedjen a vad, sokszor hiába érik utol, még nagy hajszáknál sem biztos , hogy megáll/meg tudja állítani a kutya. Biztos van oka annak, ha valaki már nevet szerez a szakmába, de a neves kutyáknak/vezetőnek is lehet rossz napja, egyik sem programozott gép, hogy mindig, minden körülmények között ugyan azt teljesítményt produkálja (lsd, tavalyi Kaszó kupa). Bele nyúlhatnak gyenge sebzésekbe is. Azt tartják, ha egy kutya/vezető páros 50%-s eredménnyel képes terítékre hozni a sebzetteket az már jónak mondható. Vannak kutyások akiknek megadatik, hogy jó helyeken dolgozhatnak, vagy szűkebb környezetükben elismertek/eredményesek, nekik nem feltétlen szükséges, hogy reklámozzák magukat. Mindenki büszke szerintem az elért eredményeire, csak nem mindenkinek fontos, hogy ezért nap mint nap magasztalják is. Vannak olyanok akiknek szükségük van a nyilvánosságra, hogy szélesebb körben megismerjék, és ezáltal több lehetősége legyen bizonyítani. Több fórumon is lehet olvasni számos munkáról, de nem biztos, hogy minden írás alkalmas a tanulásra. Sajnos vannak olyan esetek is, hogy a leírtak csak részben, vagy egyáltalán nem fedik a valóságot, ezzel mindenki magának számol el. Sokan vannak akik leírnak egy-egy eredménytelen munkát is és kikérik a többiek véleményét, ezekből is lehet tanulni, de ugye az eredménytelenséggel nem nagyon büszkélkedünk. És vannak azok a kutyások akik féltve őrzik megszerzett tudásukat, tapasztalatukat.  Szerintem nem a vérebnek jó a marketingje, hanem az utánkeresés lett kissé divatos. Különböző szervezetek sokat publikálnak az utánkeresésről, de nem biztos, hogy ezek a megfelelő célközönséget érik el. Egyre többen fognak vezetéket, kisebb nagyobb eredménnyel, de sajnos sok helyütt a sebzések nagy része még mindig felderítetlen marad. Szégyenlik, lesz@ják, vagy az anyagiak az oka.

[Zalai]

Bocsánatot kérek!
A 2-3 óra a minimum . Ettől frissebb nyomra gondoltam.Többed magával menekülő sebzett nyomát pedig, (mások véleménye szerint is,volt már erről sok beszélgetés szakmai berkekben) nehezebben hevesebben követ a kutya. Ebből adódóan több a kilengés, tévesztés. A friss kereséseknek pedig megvan az a hátránya, hogy nincs elég idő, hogy betegedjen a vad, sokszor hiába érik utol, még nagy hajszáknál sem biztos , hogy megáll/meg tudja állítani a kutya. Biztos van oka annak, ha valaki már nevet szerez a szakmába, de a neves kutyáknak/vezetőnek is lehet rossz napja, egyik sem programozott gép, hogy mindig, minden körülmények között ugyan azt teljesítményt produkálja (lsd, tavalyi Kaszó kupa). Bele nyúlhatnak gyenge sebzésekbe is. Azt tartják, ha egy kutya/vezető páros 50%-s eredménnyel képes terítékre hozni a sebzetteket az már jónak mondható. Vannak kutyások akiknek megadatik, hogy jó helyeken dolgozhatnak, vagy szűkebb környezetükben elismertek/eredményesek, nekik nem feltétlen szükséges, hogy reklámozzák magukat. Mindenki büszke szerintem az elért eredményeire, csak nem mindenkinek fontos, hogy ezért nap mint nap magasztalják is. Vannak olyanok akiknek szükségük van a nyilvánosságra, hogy szélesebb körben megismerjék, és ezáltal több lehetősége legyen bizonyítani. Több fórumon is lehet olvasni számos munkáról, de nem biztos, hogy minden írás alkalmas a tanulásra. Sajnos vannak olyan esetek is, hogy a leírtak csak részben, vagy egyáltalán nem fedik a valóságot, ezzel mindenki magának számol el. Sokan vannak akik leírnak egy-egy eredménytelen munkát is és kikérik a többiek véleményét, ezekből is lehet tanulni, de ugye az eredménytelenséggel nem nagyon büszkélkedünk. És vannak azok a kutyások akik féltve őrzik megszerzett tudásukat, tapasztalatukat.  Szerintem nem a vérebnek jó a marketingje, hanem az utánkeresés lett kissé divatos. Különböző szervezetek sokat publikálnak az utánkeresésről, de nem biztos, hogy ezek a megfelelő célközönséget érik el. Egyre többen fognak vezetéket, kisebb nagyobb eredménnyel, de sajnos sok helyütt a sebzések nagy része még mindig felderítetlen marad. Szégyenlik, lesz@ják, vagy az anyagiak az oka.

Meg van bocsátva!
Én 2 óránál előbb még nem nagyon értem oda sehova, de az, hogy pár óra alatt a vad nem "betegszik le", már többször megtapasztaltuk. Főleg igaz ez a hajtott vad esetében, gondolom ott jobban dolgozik az adrenalin. Tudom, hogy a kutyáknak is vannak rosszabb napjaik, de azért az 50%-os arányt én kevesellem. Hajtás/terelés után, mikor gyakran kimegy a sebzett vad a világból is, meg sokszor megkergetik a hajtókutyák, ott tényleg jónak mondható, de lesvadászat vagy cserkelés során történt sebzések esetében én ezt az arányt az én alulképzett, messze alulfoglalkoztatott Stellámtól, meg a messze amatőr jómagamtól is elvárom. (Hozzáteszem, ha én annyit értenék a saját dolgomhoz, mint a kutya a magáéhoz, akkor kevesebbszer térnénk haza lógó orral...)
Sajnos ez a tudás őrzése ismerős. A nagynagynagy nevű ember szinte a szomszédunk, de miután kezdeti botladozásaimkor elutasítással találkoztam nála, kénytelen voltam könyvekből, meg a saját pofára eséseimből tanulni.
Nálunk is van olyan, aki nem szól ha sebez, pedig az anyagiak nem lehetnek szempontok, én ugyanis a saját vadásztársaimtól/barátaimtól sose kértem pénzt. Ha megkérdezik, azt szoktam felelni, hogy a munka ingyen volt, de a jóféle pálinkát szeretjük.

[Snoopy]

Meg van bocsátva!
Én 2 óránál előbb még nem nagyon értem oda sehova, de az, hogy pár óra alatt a vad nem "betegszik le", már többször megtapasztaltuk. Főleg igaz ez a hajtott vad esetében, gondolom ott jobban dolgozik az adrenalin. Tudom, hogy a kutyáknak is vannak rosszabb napjaik, de azért az 50%-os arányt én kevesellem. Hajtás/terelés után, mikor gyakran kimegy a sebzett vad a világból is, meg sokszor megkergetik a hajtókutyák, ott tényleg jónak mondható, de lesvadászat vagy cserkelés során történt sebzések esetében én ezt az arányt az én alulképzett, messze alulfoglalkoztatott Stellámtól, meg a messze amatőr jómagamtól is elvárom. (Hozzáteszem, ha én annyit értenék a saját dolgomhoz, mint a kutya a magáéhoz, akkor kevesebbszer térnénk haza lógó orral...)
Sajnos ez a tudás őrzése ismerős. A nagynagynagy nevű ember szinte a szomszédunk, de miután kezdeti botladozásaimkor elutasítással találkoztam nála, kénytelen voltam könyvekből, meg a saját pofára eséseimből tanulni.
Nálunk is van olyan, aki nem szól ha sebez, pedig az anyagiak nem lehetnek szempontok, én ugyanis a saját vadásztársaimtól/barátaimtól sose kértem pénzt. Ha megkérdezik, azt szoktam felelni, hogy a munka ingyen volt, de a jóféle pálinkát szeretjük.

Köszönöm , igazán nagylelkű vagy , valóságos nemes lélek!  
Valóban nem nagy az 50%-os arány, de nem is kevés, akinek sok indulása van már, az kitapasztalta. Hamar belelehet futni eredménytelen szériába, aminek sok összetevője lehet. Gyenge megfoghatatlan sebzés, leállított keresések (terület határ átlépés,másik hajtásterületre ment, kutya/vezető számára is veszélyt jelenő helyre menekült a sebzett, stb), és még számos dolog. Ugyebár mind indulás, és ha az összeset naplózod akkor hamar kijön az az 50% -k.
Jelenleg a kutyáimmal 60%-k körül állunk ebben az évben, de nem is az a lényeg, hanem a lehetőségekhez mérten, minden esetben , megtesszük a tőlünk telhetőt.

[Stefi]

Köszönöm , igazán nagylelkű vagy , valóságos nemes lélek!  
Valóban nem nagy az 50%-os arány, de nem is kevés, akinek sok indulása van már, az kitapasztalta. Hamar belelehet futni eredménytelen szériába, aminek sok összetevője lehet. Gyenge megfoghatatlan sebzés, leállított keresések (terület határ átlépés,másik hajtásterületre ment, kutya/vezető számára is veszélyt jelenő helyre menekült a sebzett, stb), és még számos dolog. Ugyebár mind indulás, és ha az összeset naplózod akkor hamar kijön az az 50% -k.
Jelenleg a kutyáimmal 60%-k körül állunk ebben az évben, de nem is az a lényeg, hanem a lehetőségekhez mérten, minden esetben , megtesszük a tőlünk telhetőt.

Ha tacskósként beleugathatok jó az az 50% körüli arány az én hosszabb kereséseim ( nem az 50 méter és mégsem találják ) alapján.   

No meg egyébként is 50-50 % az esély . Ráállunk a sebzett nyomára és vagy meg lesz - vagy nem .       

[Zalai]

Hamar belelehet futni eredménytelen szériába, aminek sok összetevője lehet. Gyenge megfoghatatlan sebzés, leállított keresések (terület határ átlépés,másik hajtásterületre ment, kutya/vezető számára is veszélyt jelenő helyre menekült a sebzett, stb), és még számos dolog. Ugyebár mind indulás, és ha az összeset naplózod akkor hamar kijön az az 50% -k.
Jelenleg a kutyáimmal 60%-k körül állunk ebben az évben, de nem is az a lényeg, hanem a lehetőségekhez mérten, minden esetben , megtesszük a tőlünk telhetőt.

Na igen ezt elismerem, a körülmények miatt néha az ígéretes munkát is félbe kell szakítani. De én meg voltam győződve róla - főleg az általam ismert vérebesek elmondásai alapján - hogy egy jó páros jóval 50% felett "hozza" az eredményeket. Aztán lehet, hogy itt is a "sikertelenséget nem reklámozzuk" esete forog fenn.
A kutyára veszélyt jelentő helyről jut eszembe, vajon mitől lehet, hogy mostanában egyre többször sérül meg a kutyám? 7 éves, tehát nem lehet rá se azt mondani, hogy öregszik, se azt, hogy meggondolatlanabb lenne. Biztos hülyeség, de idén ami élő disznót megtaláltunk, az mind nekiugrott a kutyának, míg régebben inkább az volt a tapasztalatom, hogy menekültek előle, még a nagyobbacska kanok is. Vagy ez csak simán pech-széria? Bevallom, egy ideje nagyon nem szeretek egyedül disznót keresni, főleg a zalai dombok között, ahol gyakran még térerő sincs, ha segítséget kell hívni.

"No meg egyébként is 50-50 % az esély . Ráállunk a sebzett nyomára és vagy meg lesz - vagy nem . "

  Végül is...

[Snoopy]

Ha tacskósként beleugathatok jó az az 50% körüli arány az én hosszabb kereséseim ( nem az 50 méter és mégsem találják ) alapján.   

No meg egyébként is 50-50 % az esély . Ráállunk a sebzett nyomára és vagy meg lesz - vagy nem .       

  Ragozhatjuk ahogy akarjuk, de többnyire ez a lényeg.