Egy drótszőrű magyar vizsla első lépései egy amatőr kutyás kezei alatt...

[svferi]

Soha ne próbálj "versenyezni" a kutyád órával!

Szia!
Nem akartam én versnyezni, ha látom, hogy hol van a madár, akkor sem veszem fel, hagyom, hogy a kutyának legyen sikerélménye. Csak azért megyek vele keresni, mert nem megy el mellőlem 10-15 métertől messzebb. Bár gondolom, hogy ez majd idővel vátozni fog, és nagyobb távolságra is el fog menni, ha küldöm. Egyenlőre ha nem érez szagot, vagy nem látta a vadat, akkor nem igazán akar messzebb kereskedni.

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Szia Feri!

Én erre írtam a versenyzést:  ahova én gondoltam, ott kereskedek, Ariel meg tőlem vagy 20 méterrel messzebb megy elfelé határozottan... Már éppen hívni akartam visszafelé,
Ha látod, hogy keres, még akkor se hívd vissza, ha Te láttad, hogy nem oda esett, csak ha valóban jó ideig nem találja! Sokszor tisztán látjuk hova esett, és mire odamegyünk már több tíz méterrel arrább bujkál a gazban.

[svferi]

Tegnapelőtt meg ma is kint voltunk kacsázni.
Ahogy megenyhült az idő várható volt, hogy megritkul az ideiglenes állományunk is. Bár még mindig sok madár van, de a szerdainak csak a töredéke.
Tegnapelőtt lőttünk egyet-egyet Apámmal, az enyémet Ariel felvette a lövés után, ez is egy nagy gácsér volt, de azért elég szépen ment az apport is, de a lényeg, hogy olyan gazból szedte elő, ahol lehet, hogy még nappal sem találtam volna meg.
Apám sem kereste a sajátját szándékosan, húzás végén mentem Ariellel és szépen megtaláltuk azt is. Nagyon jó látni, amikor a kutya szagot fog, és akkor árkon-bokron keresztül megy érte, aztán az a pár pillanat csend, amíg szöszöl vele a felvételnél, utána pedig hozza szépen...  

Ma este elég jó köd volt, pedig a szél is fújdogált. Apámmal egymástól 80 méterre álltunk csak meg. Én két duplára hibáztam, meg egyszer besült a lőszer, Apámnak sikerült kettőt lőnie. Apám hiába próbálta Arielt elhívni mellőlem, Ő nem ment. Felállt, elindult egy kicsit, aztán meg visszajött és leült mellém.   Ennek nagyon örültem, mostmár tényleg azt látom, hogy Ariel teljes értékű gazdájának, társának tekint. Bármikor szólok Neki jön is oda, más hiába próbálja hívni nem megy. Aztán húzás végén mentünk megkeresni Apám récéit. Most elég határozott szél lengedezett, jó irányból menve szépen rá is húzott az elsőre, és szépen hozta is, egy viszonylag kistestű tojó volt. Aztán 20 méterrel odébb felvette a másikat is, az megint egy nagyobb gácsér volt, el is indult vele szépen felém, én meg őfelé, sikerült is átvennem Tőle még úgy, hogy nem ejtette el előtte.
Napról napra okasabb, és ügyesebb...

(elnézést, hogy nem csinálok képeket, de húzás közepén nincs kedvem fényképezgetni, meg szerintem Ariel sem értékelné, ha minden apport közben a szemébe vakuzgatnék...)
 

[svferi]

Szia Feri!

Én erre írtam a versenyzést:  ahova én gondoltam, ott kereskedek, Ariel meg tőlem vagy 20 méterrel messzebb megy elfelé határozottan... Már éppen hívni akartam visszafelé,
Ha látod, hogy keres, még akkor se hívd vissza, ha Te láttad, hogy nem oda esett, csak ha valóban jó ideig nem találja! Sokszor tisztán látjuk hova esett, és mire odamegyünk már több tíz méterrel arrább bujkál a gazban.

[BErik]

Tegnapelőtt meg ma is kint voltunk kacsázni.
Ahogy megenyhült az idő várható volt, hogy megritkul az ideiglenes állományunk is. Bár még mindig sok madár van, de a szerdainak csak a töredéke.
Tegnapelőtt lőttünk egyet-egyet Apámmal, az enyémet Ariel felvette a lövés után, ez is egy nagy gácsér volt, de azért elég szépen ment az apport is, de a lényeg, hogy olyan gazból szedte elő, ahol lehet, hogy még nappal sem találtam volna meg.
Apám sem kereste a sajátját szándékosan, húzás végén mentem Ariellel és szépen megtaláltuk azt is. Nagyon jó látni, amikor a kutya szagot fog, és akkor árkon-bokron keresztül megy érte, aztán az a pár pillanat csend, amíg szöszöl vele a felvételnél, utána pedig hozza szépen...  

Ma este elég jó köd volt, pedig a szél is fújdogált. Apámmal egymástól 80 méterre álltunk csak meg. Én két duplára hibáztam, meg egyszer besült a lőszer, Apámnak sikerült kettőt lőnie. Apám hiába próbálta Arielt elhívni mellőlem, Ő nem ment. Felállt, elindult egy kicsit, aztán meg visszajött és leült mellém.   Ennek nagyon örültem, mostmár tényleg azt látom, hogy Ariel teljes értékű gazdájának, társának tekint. Bármikor szólok Neki jön is oda, más hiába próbálja hívni nem megy. Aztán húzás végén mentünk megkeresni Apám récéit. Most elég határozott szél lengedezett, jó irányból menve szépen rá is húzott az elsőre, és szépen hozta is, egy viszonylag kistestű tojó volt. Aztán 20 méterrel odébb felvette a másikat is, az megint egy nagyobb gácsér volt, el is indult vele szépen felém, én meg őfelé, sikerült is átvennem Tőle még úgy, hogy nem ejtette el előtte.
Napról napra okasabb, és ügyesebb...

(elnézést, hogy nem csinálok képeket, de húzás közepén nincs kedvem fényképezgetni, meg szerintem Ariel sem értékelné, ha minden apport közben a szemébe vakuzgatnék...)
 

 

Irigyellek 
 

[Horváth Dániel]

Lassan olyan leszel már mint egy büszke apa! Ismerős ez a jó érzés, amikor dolgozni látod a kutyád és látod, hogy ráadásul boldogan teszi. Remélem még hosszú évekig írod ide majd a beszámolókat az Ariellel megélt vadászatokról. 

[svferi]

Üdv Mindenkinek!

Ma délután Arival kisétáltunk egy kicsit a Sajópartra.
Tegnap felfedeztem (vagyis inkább a falaba halottam), hogy a falutól egészen pontosan 301 méterre az egyik kanyarban nagyon hápognak a kacsák, így ma úgy gondoltam, hogy megnézzük őket.
Gyalog mentünk egészen itthontól, elég szépen tud már jönni pórázzal is Ari, és az nagyon tetszik, hogy szinte nem is foglalkozik a faluban mindket ugató kutyákkal.
Ahogy adaértünk már messziről hallottuk, hogy ott hápog most is a réce sereg. Ott van a Sajóban egy "U" - betű, és az "U" - betű közepén van egy kisebb gazos, amiben éppen meg lehet lapulni a kacsaszem elől. Oda lopakodtunk be, onnan a Sajó minden irányban kb. 80-100 méterre van.
Jártam oda kacsázni az elmúlt években is, és már kitapasztaltam, hogyha a csövet jó irányba tartva lövök egyet a levegőbe, akkor a visszhang becsapja a kacsákat, és mind felém fog repülni...
Most is ezt a taktikát választottam, fogtam egy harmadik lőszert a kezembe, fényképezőgép bekapcsolva a zsebembe (Rátok is gondoltam), a cső enyhén a Nyerges irányába... DURRR... Gyosrsan töröm meg, Arit nyugtatom, ejektor dolgozik, belököm az alsó csőbe az elkészített patront... A Sajón nagy hápogás, "brekegés", szárnyverdesés, és már emelkednek is a kacsák... Rengeteg... Ariel, ahogy észreveszi őket mégjobban lelapul, Ahogy beérnek felénk kiválasztok egy gácsért, de az első lövésem nem sikerül fényesre, lemaradtam egy kicsit, így kénytelen vagyok a szűkebbel végleg beteljesíteni a gácsér sorsát, ami szépen gombócként zuhan elénk. Ariel a leeső kacsa láttán feláll, én meg küldöm is egyből, a fegyvert a fényképezőgépre cserélem (pedig tudtam volna még tölteni szerintem).

A leesés helyén, Ari éppen felveszi:



Aztán hozza szépen:



Most csak előttem ejtette el, addig szépen egyszuszra elhozta:



Ez az első kacsám, amiért egy lépést nem kellett mennem.  Megkapja a szokásos dícséretet, dögönyözést.
Lapulunk még egy darabig, ugyanis még óhajtanak visszaforogni a récék, de úgy tűnik, hogy megjegyezték azt a kis bozótost maguknak...
Közben kisüt a nap -már szerintem vagy 2 hete nem láttam napsütést.
Megcsinálom a terítéket, Arielt szépen mögé ültetem, már az "Ottmarad!" is megy Neki! 





Szerintem lehet, hogy holnap is, vagy hétfőn délőtt kinézünk megint ugyanide...
 

[Voldi]

Köszönjük!
Öröm nézni a munkáját, és a fejlődését!   

Gratula Neked is, és Arielnek is! 

[feketeerdö]

 

Üdv            Gyuri

[Erdojaro (Molnár Attila)]

  

[Horváth Dániel]

Ügyesek vagytok Feri! 

[Mikibácsi]

Feri!
Gratlálok! 

[svferi]

Köszönjük Mindenkinek! 

[svferi]

Már jó régen írtam ide, pedig három nap kihagyással minden nap, legalább egy alkalommal voltunk kint Ariellel.
Azóta egy esti húzáson felvettünk három kacsát, tiszta helyre is estek, Ariel látta is őket leesni, nem volt gond a felvételük.



Aztán volt egy közös vadászatunk, ahol lőttem egy szajkót, ami nagyon sűrű kökénybe esett, bedobtam egy darab fát, aztán a szél is jó volt, így Ariel hamar felvette az irányt, és szépen apportírozta a szajkómat.

Aztán egyik nap csak úgy puska nélkül végigmentünk egy kintmaradt kukoricaföld melletti árok parton, tudtam, hogy a fácánállományunk, kb. 50 %-a abban tartózkodik
Sok fácán már messziről felrepkedett, de két tyúkot, meg egy kakast így is beállt Ariel, öröm volt látni, hogy milyen intenzitással keres, ahol érez szagot. A fotómasinát sajnos a Barátnőm elvitte magával azokra a napokra, telefonnal meg nem sikerült elkapnom egyik beállást sem rendesen.

Tegnap este Apámnak jött össze a húzás, lőtt négy récét, szándékosan nem ment egyiket sem felvenni, megvárta míg a húzás végén oda megyek Arival. Három tojót szépen felvettünk, azokat viszonylag szépen tudta apportírozni is. De a negyedik... Egy nagy gácsér volt, tiszta helyen volt, vagy 10 méterről láttam feketélleni a hóban, jó széllel menve Ariel fel is fedezte, ment is érte, ahogyan szokott. Sokáig szöszölt vele, felvette, leejtette, aztán otthagyta. Visszaküldtem, megint szöszölt vele, de aztán csak otthagyta... Nem tudom, mi lehetett vele, nagyon remélem, nem válik szokásává. Arra fogom, hogy elfáradt, nem tudott rajta fogást találni, meg fázhatott is, ugyanis előtte az okossa beszakadt egy helyen nyakig, aztán már úgy rá volt fagyva a víz, hogy csak úgy csörgött a kutya minden mozdulatnál.
Ma este nem lőttünk semmit, hát nagyon remélem, hogy nem sokszor fogja megismételni azt a gácséros manőverét.

Jelentkezett bennem egy kérdés!!!
Ha nem érez szagot, akkor nem igazán megy keresni, ha küldöm. Ha azt akarom, hogy keressen, akkor oda kell dobnom valamit - egy darab fát, vagy hógolyót, bármit. Amikor aztán szagot fog, vagy ha lövök a levegőbe, akkor nincsen gond, de amíg nem, akkor az 'Istennek sem akar menni. Ha küldöm, nézi, hogy van-e valami a kezemben. Ha nem látja, vagy érzi a vadat, akkor nem megy.
Szerintetek hogyan tudnám rászoktatni, hogy szag- kép- és hanghatás nélkül is keressen? Vagy ez ki fog még alakulni benne később?

 

[Szalai Róbert]

Üdvözlök Mindenkit!
Olyan rég jártam erre,hogy össze vissza keverek mindent.Elnézést kérek.


Feri !
Nagyon szépen haladtok egymással,gratulálok!
A kérdéses problémára nem tudom megmondani a tutit, de pár ötletem lenne.
1. Ha lehet csinálj "apport bolondot " az eb-ből.
2.Soha ne dobd  az apporttárgyat , hogy az eb lássa.Vagy dugd el,vagy akkor hajítsd el mikor a kutya nem látja.
Így az orrára kell hagyatkozzon,és szerintem életszerűbb.
3.Menj be vele pl.nádba vagy magas gazba kerestetni,majd mikor elötted jár ejts el egy lőtt madarat és hagyjátok el , majd pár métert haladva a csapátokon visszafelé kerestesd a kutyával.Igy gyakorolva többször , szokja a környezetet, és sikerélmégyeis lesz.
Azt se felejtsd el hogy a kutyus még csak 7 hónapos,így legyél türelmes.
Egyébként ugyan ebben a cipőben járunk mi is , engem is a Kokó (drótos magyarvizsla kan 1éves)tanít tanítani.
Remélem segítettem.
Üdv.r.