Egy drótszőrű magyar vizsla első lépései egy amatőr kutyás kezei alatt...

[svferi]

Szia!
Köszönöm a tanácsot. A hosszú párázos dolgot ki fogom próbálni a visszahíváshoz. Az ellenkező irányba elindulás be szokott jönni nekem is. Egyébként a keresési távolságnál nincs bajom, csodálkozok is rajta, hogy nem nagyon akar messzebb menni mellőlem 15-20 méternél, remélem ez a jó szokása megmarad.
Üdv!

[svferi]

Ma is mentünk egy kis kört.
De mintha olvasta volna a tegnapesti beszélgetést. Amikor szóltam Neki, akkor jött, szépen keresett, stb... Ma érztem először, hogy ez a Kutya szeret engem, nem csak azért jön velem, mert nincs más...
Egy kis téli kép:

 

[svferi]

Most a következő másfél hónapban majdnem minden nap itthon vagyok, úgyhogy tervben van, hogy minden nap kint leszek Ariellel a területen 2-3 órára...
Ma ebéd után is kint voltunk, most jött a Barátnőm is.







Az egyik behavazott bokorból közvetlenül mellőlünk egy szajkó ugrott ki, és repült egyenesen elfelé, nem volt (vagy inkább lett volna) nagy feladat meglőnöm, ennek elenére leszárnyaztam. Ariel látta a dolgokat, így a biztatásomra ment is szépen a dolgára. A szél is felé lengedezett, így szépen felvette a szajkót, és hozta, mint a hímestojást, egyenesen hozzám, és átadta, hogy egy kicsit sem sérült a madár (mármint Ariel által) - engem meg is csípett szépen.
Sajnos ezekről a pillanatokról nem készültek képek, most csak a telefonom  volt nálam, az meg éppen a zsebem mélyén lapult.



Aztán most tényleg nem tudom, hogy mi változott tegnap meg ma, de olyan volt most is, mint amilyet elvárnék (bár, amikor odaért nem akart leülni a nagy hóba, így jobb kézzel nyomtam egy kicsit lefelé a farát, ballal pedig vettem el tőle a szajkót). Aztán ugye nagy dícséretet kapott...

Bár már inkább kezdem azt hinni, hogy amikor írtam 25-én, hogy elment mellettem az "aportírozandó alannyal", akkor lehet, hogy az zavarta, hogy hárman álltunk körülötte egymástól 20-30 méterre... Úgyhogy még a közösségben való mozgását, mások előtt való engedelmességét kell orvosolni.

Ennek ellenére hamarosan beszerzek egy hosszú pórázt (vagy megtoldom valami bálazsineggel), és a "hívásra rögtön jövést, és előttem leülést" erőltetni fogom...



Maximális keresési távolság (20-25 m):



Ez ma sem volt másképp, egyszer sem akart messzebb menni mellőlünk ennél a távolságnál, ha volt egy kis bokorcsoport akkor beleszaglászott, néha bedobtam egy-egy hógolyót, hogy keresgéljen alaposabban is.
Sajnos még fácánnal nem sikerült összefutnunk. Ahol lenne fácánunk, ott most is kint van a Sajó, a szőlőhegyen meg el van tűnve az az egy-két darab, pedig szeretném látni, hogy beállja-e...

Üdv! 

[feketeerdö]

Szia Feri!
Ne bálazsinórt használj, megakadhat és zavarja a kutyát,
Mi erre a célra acél betétes müanyag ruhaszáritó kötelet használunk, hurok nélkül, az fut át mindenhol és mégis könnyü elkapni.

Üdv                  Gyuri

[svferi]

Ma megvolt ebben az idényben az első (és egyben az utolsó előtti) fácánvadászatunk.
Mint már írtam, eddig nem sikerült Arielnek fácánnal találkoznia.
Az első hajtásban inkább disznó volt, mint fácán, mindössze egy lövés volt rókára. Nekünk Ariellel egy jókora kökényes jutott, pár friss disznóvackot találtunk.
A másokdikban egy nagyobb patakot hajtottunk. Két Vadásztársam (mindkettő Péter), az egyikük 4 éves vizslája (Szita), Ariel, meg én mentünk az egyik oldalán, a többiek a másik oldalon. Azért is "verődtem" a vizslás vadásztársam mellé, mert az Ő kutyája elég szépen dolgozik, így bíztam benne, hogy hátha lát tőle Ariel valami hasznosat. Nagyon nem volt fácán, pedig a patak mindkét oldalán kukorica- és napraforgótarló van. Aztán egy kisebb, olyan 15x10 méteres kökénybokor következett a mi oldalunkon, ami körül sok fácánnyom volt.
Egyik oldalára én mentem Ariellel, a másikra a két Péter meg Szita. Arielnek egy kis hógolyót bedobtam a bokorba, a másik oldalról Szita támadott. Hogy a két kutya mit csinált bent, azt nem tudom, de repkedtek ki a fácánok, ahogy kell. Először egy  kakas kijött hozzám, meg is lőttem. Aztán egy kiröppent a másik oldalra, azt a két Péter emelte le, aztán, ahogy újratöltöttem, ismét nekem jött egy kakas, le is másoltam az első lövésemet. Majd még pár tyúk repült és elfogytak a fácánok a kökényből. Közben Szita fel is vette a közelebbi fácánomat, aztán szóltam Péternek, hogy fogja meg egy kicsit, hagy' köldjem el a másikért Arilet. Aztán egy kis hógolyódobás, és már Ari fel is vette a szimatot, szépen ráhúzott a kakasra, egy kis ideig kereste rajta a fogást - én meg a zsebemet túrom a telefonomért, hogy tudjak egy képet csinálni -, aztán szépen felvette a kakast, igaz, hogy kétszer elejtette - nagy még neki szerintem egy kicsit - és odahozta hozzám...



A nap hátralevő részében említésre méltó nem történt, azon kívül, hogy Ariel jó szokásához híven kétszer is belement a patakba (bár örülök neki, hogy egy picike víziszonya sincsen).
A napról még annyit, hogy szerintem mostanra ülepedett le Arielben a "gazdaismeret", ugyanis bármikor szóltam Neki, mindig jött szépen kéz alá. Reggel is, amikor kimentem érte, szépen leült és várta, hogy rátegyem a nyakörvet - már tudja, hogy mi következik, azután, hogy az rákerül. 

Mindenkinek Vadászsikerekben Gazdag, Boldog Új Évet Kívánok!

Üdv: Feri

[Forend]

 

[RWS]

 

[svferi]

 
Tegnap meg ma esti húzáson (is) voltunk Ariellel (meg délelőtt is sétáltunk egyet).
Elsején, amikor lőttem a két kacsát, azért nem vittem ki, mert előtte egy héttel kint volt a Sajó, és nem tudtam, hogy "mit hagyott kint". Aztán, amikor kiértünk, bosszankodtam is, hogy nem vittem Arit, mert csak pár kisebb jégfolt van kint a réten, nem veszélyes a dolog. Ezt még betetőzte az is, hogy Apámnak volt egy szárnyazott kacsája, ami a rét középéről (csak húzás végén ment volna felvenni) 200 métert elsétált (a nyomok alapján), és ott ment be a Sajóba... Az én récéim, meg mellém estek 20-30 méterre a lakaszált rétre, igazi gyakorló "csemege" lett volna Arielnek.
Ekkor megfogadtam, hogy többet nem megyek Kutya nélkül kacsázni.
Úgyhogy ennek a szellemében voltunk kint tegnap is, meg ma is.
Kacsát nem sikrült lőni, sőt még rá sem lőttem, pedig volt bőven, csak mind lőtávon kívül.
De Ariel viselkedése meglepett, úgy csinált, mint aki tudja, hogy mért vagyunk kint. Amikor kiértünk, akkor olyan 50 méteres körben megszagolt mindent, aztán odajött mellém, leült, és figyelte az eget... Sőt... Amikor ment egy-egy csapat kacsa, Ő is követte őket a tekintetével... Hát én azt hittem, hogy lehidalok... Tegnap direkt nem írtam, nem akartam elszólni a dolgot, ráfogtam arra, hogy napközben sokat mentem Vele (húztam ki szánkóval két lucernabálát az erdőre, aztán Őt is vittem), biztosan fáradt volt...
De ma is ugyanazt csinálta: amikor kiértünk feltérképezte a környéket, aztán odajött és leült mellém. Húzás végén még úgy kellett szólni Neki, hogy ne maradjon ott 
Holnap délelőtt kimegyek Vele egy kicsit egy másik Sajóparti részre, megnézzük mi a helyzet ott is...
 

[Forend]

A jó kutya a kacsahúzáson mutatja a feje mozgatásával a gazdájának merről jönnek a madarak. Ez sokszor segített már nékem és másnak is.
Egy nagyon jó vérvonalú kutyád van, és megfelelően, következesen tanítod, igazi gazdája vagy, így meg is hálálja, és tudja, hogy mi miért történik, és mint a példa mutatja gyorsan tanul.

 

[svferi]

Lenne egy kérdésem az idelátogatókhoz...
Pár hónapon belül ivarérett lesz a kutyám.
És ugye össze van zárva két kan kutyával... Én hétköznap valószínű, hogy iskolában leszek, Apám meg lehet, hogy este ér csak haza, nem biztos, hogy észre vesszük, hogy mikor "van rajta", így nem biztos, hogy külön tudjuk zárni őket éppen akkor, amikor kellene...
És nem igazán szeretnék terrier-vizslákat, főleg nem az első tüzelésből...
Kinek milyen javaslata lenne? Bármilyen megoldás érdekel.
Előre is köszönöm a segítséget!
Üdv! 

[svferi]

Egy kis mai kép...
Bővebben holnap  !



 

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Lenne egy kérdésem az idelátogatókhoz...
Pár hónapon belül ivarérett lesz a kutyám.
És ugye össze van zárva két kan kutyával... Én hétköznap valószínű, hogy iskolában leszek, Apám meg lehet, hogy este ér csak haza, nem biztos, hogy észre vesszük, hogy mikor "van rajta", így nem biztos, hogy külön tudjuk zárni őket éppen akkor, amikor kellene...
És nem igazán szeretnék terrier-vizslákat, főleg nem az első tüzelésből...
Kinek milyen javaslata lenne? Bármilyen megoldás érdekel.
Előre is köszönöm a segítséget!
Üdv! 

Szia Feri!

A tüzelés egy folyamat aminek vannak előjelei. (A nemi szerv megdagad, vérzés)
Maga a folyamat kb négy hétig tart, és annak a középső ikét hete a veszélyes.
Van bőven idő arra, hogy külön zárjátok őket.
Arra aznban figyelni kell, hogy tisztes távolságra legyenek egymástól, mert ilyenkor meglepően leleményesek. A drótkerítés, a szintkülönbség stb nem akadály!! és ahonnan egy egér ki tud jönni, a tüzelő szuka is!

[svferi]

Nah, szóval... Tegnap azért is nem írtam meg, mert még kellett idő, hogy feldolgozzam a történteket...
Nem tudom, hogy a folyó-parton vadászók hogyan állnak most a vizivaddal, de itt olyan dolgok történtek tegnap, hogy olyat még nem láttam... (Csak a Nat.Geo.-n a madárvonulós természetfilmekben...)
Kezdődött ott, hogy tegnapelőtt délelőtt kinéztem Ariellel a "Felsőrétre", ami a Falutól felfelé eső Sajó-partot jelenti... Ott nem olyan jó a helyzet, rengeteg víz maradt kint áradás után, most be van fagyva, és vagy beszakad, vagy nem... Minden esetre felugrasztottunk pár csapat kacsát, de a Sajó felett nem akartam lőni őket, nem való még Arielnek a vizi munka...

Aztán tegnap rávettem Apámat, hogy menjünk ki ide húzásra...
Egy kicsit késve, negyed 5 körül értünk ki, egymástól jó 200-250 méterre áltunk meg, köztünk a Sajóban van három nagy törés is.
Én úgy helyezkedtem el, hogy a Sajónak egy "L" - betűjében álltam, a víz legközelebb 60-70 méterre volt, így legalább nem csábulok el, és lövök rá a víz felett röpködő kacsákra... Aztán beindult a húzás...
Elnézést kérek, de nem tudom leírni... Annyi kacsa jött, hogy majd' belebolondultam... Komolyan mondom, hogy ha ilyet álmodok, akkor lehet, hogy rémálomnak fognám fel... Apám szerint lehet, hogy volt 10 ezer is... De hogy olyan csapatok jöttek, amiben töb száz van, az biztos, és nem volt időm tölteni egy-egy csapat között.... Minden kacsa forgott, leszáltak a Sajóra, egyáltalán nem érdekelte őket, hogy lövöldözünk... El is fogyott  minden lőszerem a húzás közepére... Ennek betetőzése képpen amikor már üres puskával álltam, fölém jött jó 20 méteren két "gengelő" vetési lúd is...
Hogy mire és hogyan lőttem el a húsz lőszeremet, annak a felét sem tudnám összeszedni gondolataimban, annyira be voltam zsongva... Minden esetre három réce esett le - azokra emlékszem. Az első dögre esett elnénk 5 méterre, arra nagyon jó volt, hogy Ariel ráérezzen, hogy miért is vagyunk itt. Szépen "odavonszolta" nekem, ugyanis egy nehéz gácsér volt, nem tudta igazán felvenni... Aztán az egyik mögénk esett vagy 20 méterre, Ariel látta a dolgot, indult is a biztatásomra, mentem én is Vele. Ez egy szárnyazott kistestű tojó volt, jó volt látni, hogy kergeti a hóban, aztán ezt szépen felvette, és odahozta nekem, és ülve átadta, közben a kacsa biciklizett a szájában  . Aztán a harmadik szintén szárnyasan esett mögénk vagy 50 méterrel... Itt is mentem Arival keresni, ahova én gondoltam, ott kereskedek, Ariel meg tőlem vagy 20 méterrel messzebb megy elfelé határozottan... Már éppen hívni akartam visszafelé, amikor egy nagyobb gazcsomó alól előhúzta a még mindig élő gácsért... Aztán próbálta volna hozni, de nagyon kapállódzott, el is ejtette, aztán megint fogta, hozta, elémentem, és elvettem Tőle, és ugye nagyon meg is dícsértem...
Apám is belegabalyodott a sok récébe, Ő egyet vett fel, meg kettőt lőtt bele a Sajóba, azokat meg sem próbáltuk keresni...

Maradandó élmény marad a tegnap este szerintem mindhármunknak...
 

[Erdojaro (Molnár Attila)]

 


"Aztán a harmadik szintén szárnyasan esett mögénk vagy 50 méterrel... Itt is mentem Arival keresni, ahova én gondoltam, ott kereskedek, Ariel meg tőlem vagy 20 méterrel messzebb megy elfelé határozottan... Már éppen hívni akartam visszafelé, amikor egy nagyobb gazcsomó alól előhúzta a még mindig élő gácsért..."

Soha ne próbálj "versenyezni" a kutyád órával! Meglátod az évek alatt mennyit fog ő is tanítani neked, csak figyeld!
Én nagyon sokat tanultam vizsláimtól az apróvad vadászatában!.

[Horváth Dániel]

...Maradandó élmény marad a tegnap este szerintem mindhármunknak...
 

Szia Feri! Ez tényleg maradandó élmény lehetett. Örülhetsz, hogy átélted. Gratulálok a terítékhez. Attila viszont jól mondja. A kutyád orrával tényleg ne versenyezz. Nincs esélyed 

Az apróvad vadászatban szinte semmi tapasztalatom nincs, de mondhatom, hogy amikor még másfelé mentem volna, mint Soma, mindig a kutyának lett igaza. Ez volt, hogy csak hetek múltán derült ki...

Üdv
Dani