Kis szakmai adalék az utóbbi hsz-ekhez:
"Az alkoholizmus egy több, sokszor ellentmondó jelentéssel bíró kifejezés.
Az orvosi definíciók az alkoholizmust olyan szenvedélybetegségként írják le, mely az alkohol kitartó fogyasztásával jár a negatív következmények dacára.
Míg az alkohol fogyasztása szükséges az alkoholizmus kialakulásához, nem jelzi előre az alkoholizmus kialakulását. Az alkoholizmus kialakulásához szükséges mennyiség és gyakoriság mindenkinél különbözik. Lényege az alkoholtól való testi-lelki függőség kialakulása, adott esetben – az alkohol hiánya esetén – elvonási tünetek megjelenése jelzi ezt a függőségi állapotot. Továbbá, bár az alkoholizmussal járó biológiai mechanizmusok még nem teljesen ismertek, több rizikófaktort azonosítottak már, köztük a társadalmi környezetet, érzelmi egészséget és genetikai hajlamosságot."
/wikipédia/
Szóval, taglaltátok itt a mennyiséget, gyakoriságot, kifejtett hatást, minőséget.
Ahogy írják, ez mindenkinél különbözik.
Lehet, hogy engem lepadlóz két whisky-sör kombó elfogyasztása, Ladikos Lacibácsi meg megiszik egy vödör pálinkát és megkérdezi, hogy hol a következő..
Egyszer láttam egy filmet is, egy angol házaspár beszélt arról, hogy nekik hosszú éveken keresztül az volt az esti rituáléjuk, hogy lefekvés előtt kevertek egy Martinit és megitták.
Azért fordultak szakemberhez, mert kialakult az a függőség, hogy
Martini nélkül már nem tudtak elaludni, frusztráltak, ingerlékenyek lettek.
Ugye, milyen érdekes?
Tulajdonképpen egy pohár szaros Martiniről van szó, ami long drinknek keverve is max. másfél deci.
Ebből 1 a vermut, és 2-3cl gin, vagy vodka.
Tehát, valljuk be, nem egy ütős dózis.
És mégis, a szakirodalom alkoholistának definiálja őket, nem az elfogyasztott alkohol mennyiségét, minőségét, vagy gyakoriságát véve figyelembe, hanem a függőséget és az abból kialakult negatív tüneteket.
