Azt veszem észre hogy mikor egy kisebb főző megkezdi működését és nyeri a különböző hazai és nemzetközi elismeréseket nagyon jó pálinkákat állít elő - aztán vérszemet kap jön a biznisz az egyre nagyobb mennyiségek és elqurvul az egész . Maradnak a medáliák a címkén a minőség egyre @arabb az árak pedig az egekbe szöknek.
Zalában ezt úgy mondják: megmohókodik.
Persze ez is egy érdekes dolog, mert a magyar fogyasztó ugye - így mondják - "árérzékeny". Nem tudom miért van ez így élvezeti cikkben is, de állítólag így van. Szerintem, ha élvezeti cikk, akkor legyen a lehető legjobb, ha nincs rá pénzem, akkor nem, vagy ritkábban élvezkedem, de hát ez egyéni gusztus kérdése.
Ha igazán belegondolunk, a minőségi pálinka nagyon drága. Mondjuk kajsziból kell 10-15 kiló egy literhez cukorfok függvényében, ha 300 Ft-al számoljuk kilóját, 3-5 e Ft csak a gyümölcs. Adalékanyagok, energia, munkadíj, üveg, simán benn van litere 6-7 ezerben. Nincs még benne jövedéki adó, Áfa, árrés, gondoladíj, reklám, szállítás, meg ördög tudja micsoda.
10-12 ezer forintot literenként nem sokan fizetnek meg.
Szóval nagyon nem ugyanaz egy kisszériás versenypálinkát előállítani, mint nagyüzemben piacra nyomni ezerhektó számra.
