Labrador

[danikutya]

Van erre egy oldalunk, ahol a számunkra nagyon kedves képeket tettük fel www.invictusfriend.hu



Üdv

Labs Land

h
Hasznos jó kis oldal, de azért nem lenne rosz ha ide is minél több kép, vadászos kép kerűlne fel a labradodokról hogy ezáltal is minél jobban szerezzünk neki elismerést. A vadászforumozók EZT az oldalt kisérik figyelemmel és itt óhatatllanul is megnézik a kutyáinkat.
vadászüdvözlettel 

[Labs Land]

Biztosan igazad van, csak tudod én ezt másképpen gondolom.


Üdvözlettel 

Labs Land

[danikutya]

Biztosan igazad van, csak tudod én ezt másképpen gondolom.


Üdvözlettel 

Labs Land

???

[Sabbati]

???

Hagyd, kb. egy éve provokálom, de azt mondja, hogy számára mindegyik olyan kedves, hogy nem akar különbséget tenni egyik javára sem.
Valahol megértem, de azért még folytatom a kampányt fű alatt...


 

[danikutya]

Hagyd, kb. egy éve provokálom, de azt mondja, hogy számára mindegyik olyan kedves, hogy nem akar különbséget tenni egyik javára sem.
Valahol megértem, de azért még folytatom a kampányt fű alatt...


 

Ebben egyetértek vele/tek.
Viszont társat találtál a feladat végrehajtására 
 

[Sabbati]

Igen, ezeket a dögöket is olyan jó gingyolni...


 

[U.Péter]

Az első labradoromat (Artúr) a Trabant hátsó ülésére szoktattam. Ezt annyira megszerette, hogy a kocsit teljesen a sajátjának tartotta. Sokszor napközben is (ha melegben az udvaron nyitva volt a kocsi ajtaja) befeküdt és ott aludt órákig. A családon kívül még két barátom (akikkel sokat vadásztunk együtt) szállhatott be a kocsiba úgy, hogy a kutya már bent ült! Mindenki másnál előbb ki kellett hívnom Artúrt, az utas beszállt és úgy visszaengedtem a hátsó ülésre. Ilyen trükk után már nem akart embert enni, de addig...
A városban nem kellett soha bezárni az autót, ha velem volt, úgysem nyúlhatott volna be senki.
Ha a területen kóvályogtunk, néhányszor valami miatt sürgősen ki akart szállni az autóból, és akkor az előtte ülő ember hátán támaszkodva indult. Ez egy 40 kg feletti kutyától elég kellemetlen inzultus volt, karmai mély barázdákat húztak még két pulóveren keresztül is...

Bellát már kölyök korától az anyósülés elé szoktattam. Itt elfér még egy utas lába is (igaz, szűkösen), és lényegesen kevesebb koszt csinál, mintha az ülésen trónolna.
Apu Nívájába viszont már úgy kell beemelni, meghízott, megöregedett, nem tud önerőből felugrani...

[Sabbati]

"Apu Nívájába viszont már úgy kell beemelni, meghízott, megöregedett, nem tud önerőből felugrani..."

Valahol itt motoszkál az, hogy valaki tulajdonosa-e a kutyának, vagy a Gazdája.

Tudtam, hogy jó fej vagy.

 

 

[danikutya]

Az első labradoromat (Artúr) a Trabant hátsó ülésére szoktattam. Ezt annyira megszerette, hogy a kocsit teljesen a sajátjának tartotta. Sokszor napközben is (ha melegben az udvaron nyitva volt a kocsi ajtaja) befeküdt és ott aludt órákig. A családon kívül még két barátom (akikkel sokat vadásztunk együtt) szállhatott be a kocsiba úgy, hogy a kutya már bent ült! Mindenki másnál előbb ki kellett hívnom Artúrt, az utas beszállt és úgy visszaengedtem a hátsó ülésre. Ilyen trükk után már nem akart embert enni, de addig...
A városban nem kellett soha bezárni az autót, ha velem volt, úgysem nyúlhatott volna be senki.
Ha a területen kóvályogtunk, néhányszor valami miatt sürgősen ki akart szállni az autóból, és akkor az előtte ülő ember hátán támaszkodva indult. Ez egy 40 kg feletti kutyától elég kellemetlen inzultus volt, karmai mély barázdákat húztak még két pulóveren keresztül is...

Bellát már kölyök korától az anyósülés elé szoktattam. Itt elfér még egy utas lába is (igaz, szűkösen), és lényegesen kevesebb koszt csinál, mintha az ülésen trónolna.
Apu Nívájába viszont már úgy kell beemelni, meghízott, megöregedett, nem tud önerőből felugrani...

Mint ha csak a Daniról ítrad volna..
 

[Steve]

Mintha csak ezek a dögök erre lennének genetikailag kódolva...
Az enyém is ahogy talál egy nyitott ajtajú kocsit rögtön belakja.... :

[godena]

Mint olvashattátok, a labimnak gondja van a vízzel. De ma végre megtört a jég! Levittem a Dunára egy kis kiöblösödött részhez, ahol nincs sodrás és nem mélyül hirtelen. Nagyon óvatosan elkezdtem dobálni neki, először természetesen csak a legszélébe a víznek. Majd egyre messzebb hajítottam a botot. Szerencsémre a hullámzás mindig kisegített, ha beljebb sikerült volna a dobás. Nem parancsolgattam, csak dicsértem, biztattam, nagyon kedves voltam vele. És a taktika bevált. Mindannyiszor kihozta és nagyon lelkes volt. Egyre beljebb és beljebb merészkedett. Aztán eljött az a pillanat, amikor már úsznia kellett, hogy a kedvemre tegyen. Néhány bátortalan kísérlet után megoldotta ezt a problémát. Azt a dicséretözönt, amit kapott a gyerekektől és tőlem!!! Mennyire boldog volt Ő is!!!
Még kétszer megúsztattam, aztán nem akartam tovább erőltetni. Majd legközelebb folytatjuk... 

[zsolt68]

n. Néhány bátortalan kísérlet után megoldotta ezt a problémát. Azt a dicséretözönt, amit kapott a gyerekektől és tőlem!!! Mennyire boldog volt Ő is!!!

Godena, mondtuk itt többen is, hogy ne izgulj, és ne erőlködj! 
A dicsérettel is csínján kell bánni. Ez a teljesítmény önmagának (belső) dicséret, ha ti agyonbabusgatjátok, abból az jön le neki, hogy ez nem is az ő ügyessége, hanem a tiétek, És csak azért tud úszni, mert ti ott vagytok, márpedig itt az ő (mármint a kutya) önbizalmának, önállóságának kell növekednie. Szóval ha legközelebb valamit kihoz a vízből, csak annyi dicséret, mint mikor a szárazon hozza vissza!  Hadd higgye, hogy ő az ügyes, és nem ti!  A kutyának is kell egy kis "belső kontrollosság" - önbizalom, önállóság, belső képesség-fölmérés. Az éles helyzeteket se a ti biztatások fogja megoldani, hanem az ő tapasztalata, saját erejének fölmérése.
Csak ugyanúgy, mint a kisgyerekeknél: ha csinál egy szép kígyót gyurmából, az maga a dicséret, ha Te kívülről megdicséred, akkor az már nem az övé, és legközelebb nem a saját örömére, az alkotásért fogja csinálni, nem a Te dicséretedért, és a lényeg, a szép gyurmakígyó, és ezzel együtt az ő szerepe, ügyessége elvész... - de szerintem ezt tudod Te is!
Sok sikert! 

[godena]

Tisztelettel jelentem, a labim szenzációsan úszik.  A Duna erőteljes sodrása sem igazán kihívás már neki. A türelem ez esetben is rózsát termett.
Köszönöm mindenki jószándékú és építő segítségét, tanácsát!
 

[Labs Land]

Gratula!

[U.Péter]

Tisztelettel jelentem, a labim szenzációsan úszik.  A Duna erőteljes sodrása sem igazán kihívás már neki. A türelem ez esetben is rózsát termett.
Köszönöm mindenki jószándékú és építő segítségét, tanácsát!
 

 

Én mindig meglepődöm, amikor egyes vadásztársak megkérdezik a kutyámról, hogy bemegy-e a vízbe?
Azt szoktam válaszolni, hogy a kérdés az, vajon kijön-e?