Köszönjük a jókívánságokat!
A magam részéről teljesen meg vagyok elégedve Lujzival. Sajnos úgy döntöttünk, hogy hamarosan ivartalaníttatjuk, pedig a magyarországi labradorok felhigult társadalmában nagyon jó lenne ezt a nyugodt és igen értelmes vérvonalat továbbvinni. De ivartalanítva mindenkinek könnyebb lesz az élet...
Nálam ez a lövéshez szoktatás érdekesen alakult, és a végén jól is.
Otthon már ment az aport, ülés stb. és vonszalékoztam is neki varjúval. Néha ha nem felejtettem el tapsoltam is, lövést imitálva.
Azután egy szép délután lepakolás volt, no de rakjam már be a sörétes, meg akkor a kutty is jöhet, legalább nyugodtabb lesz.
Azután kifele menet, lőn kettő dolmányos a fa tetején, szép lelassulok a takarásban, majd kilépek és lövök. Nagy meglepetésemre leesik az egyik, majd ezután majdnem hanyatt vágtam magamat mert kiskutyám is kiugrott és szépen ráhúzott a varjúra, persze inkább nekem jön mint kikerül szindrómával.
Na ennek a fele sem tréfa, gondoltam, de sok időm nem volt mert a varjú társa a kutyát szidva jött visszafelé, na őt is meglőttem.
De még mindig nem ért véget a meglepetésem. Mert a kutya odahozta a varjút, hiába esett nem messzire a másik közben. Szépen odaadta, és keresd parancsra ment a másikért is...
Na ezt azóta sem igen sikerül megoldanunk...
