Szervusz Druszám!
A gányolással, csiszolgatással kapcsolatosan már elmondtam a véleményemet, csak annyit, aki ezt vállalja, megcsinálja azonnal bevonnám az engedélyét.
A zsírozás: Én eddig ahány fegyvert vettem, és szétszedtem mindegyiknek az elsütő szerkezeti részében volt valamilyen spec. zsír. (vagy ahhoz hasonló kenőanyag) Szerintem ahol fémek csúsznak egymáson szükséges a kenés. Természetesen nem disznózsír!
Az itt tárgyalt fegyverek elsütő szerkezete mint már annyiszor kiveséztük nem a technika csodái. Ezek talán a legegyszerűbb megoldások, de a célnak megfelelnek, és meg is lehet szokni. Van benne tapasztalatom, nem egy ilyen fegyverem van. Amit itt a fórumon ajánlott anno egy vadásztársunk, én kipróbáltam. A 2,6! kilós elsütésem 1, 26 kg ment le (digitális mérleggel mérve) és ezt az értéket tartja is másfél éve. Minden csiszolás, szétszedés nélkül, csak egy szál fogpiszkálóval bekenegetve.
A másik, az a gépkocsiban elsülő fegyver.
Félre ne érts, nem a Te szavaidban kételkedem! Előszór is, az egy barom, aki az el nem sült (főleg a csütörtökös) lőszert kevés kivárás után nem veszi ki a fegyverből és nem semmisíti meg. Vagy egyszerűen visszateszi a többi közé! Ha már amúgy is kinyitotta a fegyvert, és látta, hogy nem ütött rá az ütőszög, pláne nem értem másodszorra miért hagyta benne.
Azt elfogadom, hogy nagy hidegben a megdermedő zsír úgy visszafogja a szerkezetet, hogy az nem tud megfelelő erővel ráütni a lőszerre. Miért gondolom így? Az elsütő szerkezetek rugói nagyon erősek, nem tudom elképzelni, hogy egy zsír olyan mértékű dermedést okozzon, hogy a kioldott szerkezet nem ereszt le. Ha pedig igen, olyan gyors olvadás sem jöhet létre, hogy ez a lassú csúszás ne következzen be. Azt igen, hogy oly mértékig lelassítja, hogy nem tud ráütni a gyutacsra. Ha pedig már a szerkezet sem tudott a dermedéstől kioldani, akkor meg pláne nem sülhetett el. (Lehet, hogy a kocsiban véletlenül belenyúlt a ravaszba, és azért sült el? ) Talán víz megfagyása esetén megtörténhet ilyen, mert ott minimális olvadás hatására elindulhat a gyors folyamat.
Persze egy fegyverrel minden és annak az ellenkezője is megtörténhet.
Megpróbálok mindenre válaszolni.
Talán a végéről kezdem.
Zsír, mivel nem hideg zsír volt, ezért képes megdermedni, és elég ha a kakas és annak akasztó felületén dermed meg és nem tud lecsúszni róla, vagy ha V rugó van venne, akkor közte bizony ez is meg tud dermedni.
Zsírnak ezért általában hidegzsírt, kimondott fegyverzsírt szoktak alkalmazni.
Belsőleg is csak pár felületen alkalmazzák a nagy gyártók a hidegzsírt.
pld. anno a Merkel sörétesekbe olyan zsírt alkalmaztak, ami ma már megkeményedett és szabályosan pattog le, tehát eeket nagyon ajánlatos belsőleg is karbantartani, mert már veszélyesek is lehetnek.
Olaj, zsír ?
pld. a pár éve vásárolt IZS sörétesekbe egy fikarcnyi sincs, ami meg azért nem jó, mert berágodnak az alkatrészek.
Száraz gyárilag mint a sivatag.
És, igen, hibázott a történet szereplője, mert nem ürítette a fegyvert, ez kétségtelen, de az is, hogy ennek ellenére bekövetkezett a szakmai érdekesség.
És igen, valóban, fegyverrel, bármikor, bármi megtörténhet, én ezt látom, tudom, tapasztalom, majd hetente 1 esetben valami történik, ami nem szokványos.
Utoljára egy Sauer 202-nél gyorsítózáskor azonnal ment el a lövés. (nem történt semmi gond, lőtéren volt és vissza lett állítva megfelelő és biztonságos értékre)
Vagy mint egy számomra is érdekesség, mikor késleltetett Rem. lőszerrel találkozik az ember belövéskor.
Elsütés megtörténik gyakorlatban, de semmi és majd durr.
Nem az elsütőszerkezet késett, a csappantyúban lévő anyag késleltette a lövés kiváltását.
Számomra ez is egy érdekesség, mellyel szerintem sokan nem találkoztak.
Egyértelműen a lőszerre volt visszavezethető és nem csak 1 db, az összes.
Tulajdonos tudta pontosan, csak kíváncsi volt a reakcíómra.
Vagy mikor kibiztosításor megy el azonnal a lövés esete.
Vagy mikor zároláskor, már felenged az akasztó és azonnal megy az ütőszeg előre és bekövetkezik a lövés.
És sorolhatnám még az érdekes és megtörtént eseteket.
Én soha nem bíztam (1 x megtörtént) és nem is fogok megbízni egy fegyverben és annak tulajdonosában sem, tehát mindent és mindig ellenőrzök.
1 x esetre azért megemlítem.
Soha, de soha nem lövök be fegyvert, hogy a céltávcsövet, szereléket, töltényűrt, huzagolást ne nézném meg és nem lőnék vele szárazon, hogy érezzem az elsütést.
Sokan voltak megrendelők a lőtéren, és egy volt kollégám ( hiv. katona), kirohant hozzám, hogy minden rendben a fegyverrel, csak lőni kéne, csak próbaképpen, de semmi gond.
Én ezt megtettem, és a céltávcső, szerelékestül a fejemnek, pontosabban a két szemem közt, a két szemöldök közt landolt.
Vérzett, de rendesen.
Ezt nevezik gügyevágásnak, és a nyoma a mai napig emlékeztet a hanyagságomra.
Utólag voltam okos, megnéztem és egy eredetinek tűnő, de már átalakított szerelék volt rajta, maszekolással rögzítve.
Tehát, ismétlem, fegyvertől nem tartani kell, csak megadni a tiszteletet neki és a 3 lépés távolságot betartani.
