A Beagle és a Basset hound

[Virágkoszorú]

Melyik fajtát válasszuk?

 Erre a kérdésre persze nem a legegyszerűbb válaszolni, de mindenek előtt megpróbálom a vadászlét oldaláról felsorolni az érveket. 
A beagle sajnos mára már elért egy olyan szintre, mely nem az eredeti hasznosítást, hanem a divatot részesíti előnyben. A fajta képviselő szinte mindenhol feltünnek: filmekben és mesékben (Kutyák és macskák, Túl a hegyeken, Snoopy, Gromit, A csavargó kutya) reklámokban, és könyvekben: Tappancs kaladjai. A sztárélet eredményeként a beagle rendkívül felkapott fajta lett, nem is beszélve arról, hogy kistestű, rövidszőrű, elegáns és bohókás egyszerre, szép, és persze a gyerekek kedvence. Igen ám, de a hátrányok is szinte nyomban jelentkeztek. A népszerűségnek ára van - egyre több és több szaporító hirdette és hirdeti a mai napig a tenyésztőknél olcsóbban a fajtatiszta kölyköket, csakhogy pénzhez jussanak - a gazdi jelölt meg kutyushoz. Ezzel eddig elméletben nincs is gond, ám a problémák a következők: ugyan a szaporítók (tehát akinek nincs tenyésztői papírja) egy része gondos, odafigyelő, mintha tenyésztő lenne, a másik, erősen nagy többség ám nem törődik semmivel, csak kölyök legyen! Ez lényegében azt jelenti, hogy van két kutyája, melyek jobb esetben nem rokonai egymásnak, ezeket folyamatosan a lehető legtöbbször pároztatja, a szukától sok kölyköt vár el, persze minél hosszabb ideig. Emellett nagy a valószínűsége annak, hogy az egyedek nem felelnek meg a standard előírásainak, ne adja isten még durva testi, és viselkedésbeli, szellemi hibákkal is rendelkeznek. Az ilyen kutyák nagy százalékban örökítik is ezen tulajdonságaikat, így születnek a kölyökként aranyos, cuki pofa kiskutyák, melyeken hamar megmutatkoznak a hibák, kellemetlen viselkedési zavarok, betegségek. A helyzet romlik, ha a szuka és a kan rokonai egymásnak (ez lehet testvér, anya-fia, apa-lánya, apa-unoka, anya-unoka és így tovább), ez a beltenyésztés. Az első alomnál lehet hogy nem is jelentkeznek észrevehető rendellenességek, a többinél viszont a halálozási, megbetegedési ráta felugrik, az élve maradt ebek rondák, elfajzottak, betegesek lesznek, az embernek görcsbe szorul mindene, ha ránéz egy ilyen kutyusra.  Konkrét példát is fel tudok hozni, a hazai Beagle-mentő egyesületnél történt egy nagyon elszomorító eset: X nevű férfi, gondolván, milyen jó jövedelmező manapság a beagle kiskutya, gondolt egyet és szerzett egy szukát és egy kant. Aztán még egy szukát... A három kutya szűk, régi, kifutó nélküli disznó ólakban kapott szállást, az élelmük pedig, mi más mint kukorica kása. Már itt komoly gondok voltak.. Aztán a szukák 6 hónapos koruk körül ivarzottak először és azóta minden egyes ivarzásnál pároztatás, ezután ellés történt. A kiskutyák persze gazdira találtak, mert azok a szerencsétlen emberek akik meglátták őket, már csak szánalomból is elvitték a kölyköket. A sovány, görcsös szülők maradtak úgy 2-2,5 évig, míg nagy nehezen és sok ember segítségével sikerült szép szóval elvinni őket a tartójuktól, és azóta új, boldog családban élnek. Elgondolkodtató történet és még nem is a legrosszabb!
Aztán ugye itt van még az is, hogy mindenkinek ilyen kutya kell, mert a tv-ben is ilyen van és milyen szép. A szülő megveszi a gyereknek, valaki megveszi magának, és azt vesszük észre, hogy az utcákon kóbor beagle-k, a menhelyeken kóbor beagle-k, mindenhol beagle! Ez a felelőtlenség netovábbja, az ostobaság felső foka, de nem ragozom tovább, a nevelés kulcsfontosságú, már a kezdetektől, de ha a kutyánk mégis elkanászodott, van módja a rendrakásnak - minderről a későbbi, nevelési tanácsokban szólok majd.
  Félretéve a rosszat, térjünk át a jóra. A beagle rendkívül alkalmazkodó, eszes, bohóc kutya. Megjelenése szép, tekintete magával ragadó és imádja a hasát. Szereti a gyerekeket, a játékot a hosszú sétákat és rohangálásokat, elvan a kertes házban és a lakásban is, ha szükségletetit ki tudjuk elégíteni.  Alapvetően emberszerető, kissé makacs kutya, de mindennek kulcsa a nasi.
 A vadászember ritkán használja hazánkban, másutt már hagyománya van. Alapvetően kajtató, hajtó eb, feladata a vad felkutatása szimattal (lehet lég de inkább nyomon halad) majd űzése. A beagle társas kutya, egyedüli vadászkutyai hasznosítása nehéz, mert nincs falka ahonnan eltanulhatná a mikénteket és a hogyanokat. Falkában hajt, vonyítva, tutulva. Mivel egyedi használatáról csak saját tapasztalatom van, ezért ez nem szentírás. Ha a területen vadat érez, azonnal a nyomába ered, ha hagyom, és persze parancsra, csak egy a bibi, hogy elfelejt tutulni - csendben űz. A nagyobb gond az, hogy a megtalált és megállt vadat ugatja, ha ugatja, ami akár 1 km-re is lehet, hogy merre azt ki tudja hirtelen? Főleg ha az ember nem vadászik ép.
 Röviden tehát, aki a beagle-t vadászatokra is szeretné vinni és használni, a hajtások a legmegfelelőbbek - lehet akár disznó, akár apróvad. Viszont mindenképpen falkában, tapasztalt hajtókutyák mellett engedjük a kutyánkat hajtani, hogy beletanuljon. Az erre történő felkészítésről illetve nevelésről majd a későbbiekben.

Erős, egészséges standard beagle


Beltenyésztettségből fakadó testi torzulások (elhegyesedő "tacskó" fej, rövid, görbe lábak,aránytalan test)

[Virágkoszorú]

Melyik fajtát válasszuk?

Második nekifutás...

 A basset hound-oknál már valamelyest egyszerűbb a helyzet, szemben a beagle-kkel. A fajta hazánkban nem igazán elterjedt, kevésbé vonzó megjelenésű, viszonylag nagy testű. Bár reklámokban (Citroen Berlingo), mesékben (Macskarisztokraták, Droopy) fel-feltűnik, plüssfigurák, szobrocskák és vicces képek pedig bőven akadnak, mégsem kapott akkora figyelmet és népszerűséget, mint rokona, ami talán nem is baj.  Alapvető tulajdonságai megegyeznek a beagle-éivel: család és gyermekszerető, bohócos, kissé makacs, de egyáltalán nem kezelhető nehezebben, mint a beagle, ahogy egyes tartók állítják, persze ezt a kijelentést nagyban befolyásolja az adott kutya személyisége, származása és a körülmények is. Annak ellenére, hogy elég ritka, azért az ember néha összefut a fajta nagyon rút képviselőivel, csakúgy mint a biglinél is. Bár alapvetően itt nem a beltenyésztettség, hanem a vérvonalak játszanak fontosabb szerepet. Úgyanis, szinte minden kutyafajtának létezik egy normál. jelen esetben európai változata, mely az eredeti vérvonalakat és formákat tükrözi, és létezik egy úgynevezett amerikai változata, mert mint közismert, az amcsik mindent másképpen csinálnak, vagy ha nem, akkor a saját izlésük szerint alakítják át a dolgokat. Így van ez a kutyáknál is. Példaként lehet venni az akita inu, japán származású vadászkutyák, mely eleve közepesen nagytestű, erős, mozgékony, kecses, gyönyörű kutya. Amerikában addig ténykedtek, míg ki nem alakították a fajta magasabb, dongásabb, mackósabb, durvább kinézetű változatát, melyet nem olyan rég, nem kis küzdelem árán külön fajtának fogadtattak el - nagy szerepe jutott ebben annak, hogy a japánok sértőnek találták a tökéletes kutyájuk elmásítását, és nem fogadták el sajátjukként (viszont hozzátartozik az is, hogy a mai napig a legrangosabb kiállításokon az amerikai akitákat is japán bírók bírálják, a precizitásuk és kifinomult megfigyelőkészségük miatt). A basset és a bigli sem menekült az amerikásodástól: mindkét fajtánál ugyanazok a "típushibák" az amerikai változatoknál: vékony, olykor vézna test, "tacskó" fej, túl rövid, vagy hosszú fülek, gülü szemek, rossz láb és farok állások - Európában ezek az egyedek selejtnek minősülnek és a beltenyésztettséget, rossz vérvonalakat tükrözik, szaporításuk tilos. 
 A basset a vadászember kiváló társa, gyerekei barátja, a család tiszteletbeli tagja lehet. Ő azonban nem feltétlenül hajtókutya, bár saját vagy més fajtájú kutyákkal közösen meglepően eredményesen hajtja főleg a nagyvadat. Emellett igen fontos feladata az utánkeresés, ezen belül az állóra vagy hidegre csaholás. A nyomot, legyen az friss vagy hideg, illetve a vadat erős, öblös ugatásával hajtja és jelzi, könnyítve a vadász munkáját. Szimata kitűnik a többi kutyáé közül, hisz az angol vérebbel való közeli rokonság miatt szaglása a 2. legjobbb a világon (az első hely a vérebé). Nála is első a hasa, tehát a jutalomfalatra alapozott következetes, türelmes nevelés mindig sikeres. A basset türelmes fajta, a gyerekek nyugodtan téphetik, anélkül, hogy odakapna. Emellett remek házőrző, bár néha kissé irónikus, hogy a helyéről hatalmas hanggal egyszer csak előrobog egy térd alatti eb.

[optica2]

Udv!

Erdekes,hogy nem igen hasznaljak oket vadaszatra. Mifelenk elegge elterjedt a Beagle,de csak a nyul vadaszok koreben.
Falkaban hajtassak veluk az erdot,igen jo eredmennyel.

[Virágkoszorú]

Üdv!
 Örülök, hogy egyáltalán használják a beagle-t vadászatra. Én kísérőkutyának használom a sajétomat, és szépen hajt is ha kell, múltkor egy süldőt is megcsípett, de szerencsére szóra ott hagyja, ha kérem. Erre felé még nem láttam beagle-t hajtásban, én már nem viszem, mert elmúlt 6 éves és nincs kiképezve rá.
A basset hound fajtát viszont sajnálatos hogy nem használják. Sokan a hannoveri vérebet hozzák fel ellene, merthogy az a fajta jobb nála, mint kereső kutya. Mindenkinek megvan a kedvelt fajtája, de valótlant ne állítsunk, a bassetnek az angol véreb után a második legjobb a szaglása a világ kutyafajtái között és legalább olyan jól keresi meg a sebzett vagy már elhullott vadat, mint a hannoveri. Mivel realatív lassúsága jól követhező, nagyon erősen jelzi a szagot, ám ha rááll egy nyomra fut is rendesen. Mi most tanítjuk a kan bassetünket utánkeresésre, szép eredményei vannak, hideg és meleg nyomon is elmegy, ár még irányításra szorul, nem csoda, hisz lassan érő fajtról beszélünk és most múlt egy éves.
 

[optica2]

Udv!

Basset-et nem igen hasznalnak mifelenk,ugyanis tilos kutyaval nagyvadra vadaszni. Meg utankeresesre sem lehet.
Nekem Angolsetter-em van,de meg o is csak novendek (9 honapos)

[Hegedűs Sándor]

Udv!

Basset-et nem igen hasznalnak mifelenk,ugyanis tilos kutyaval nagyvadra vadaszni. Meg utankeresesre sem lehet.
Nekem Angolsetter-em van,de meg o is csak novendek (9 honapos)

Szervusz optica2.
Ugye Te nem itthonról írsz?
Üdv:HSanyi

[Hegedűs Sándor]

Kedves Fanni.
A magyar vadászhagyományokat erősen a német,ill osztrák minták köré formálták.
Ebből adódóan a Basset se terjed el a vadászok körében.A kutya képességeit elismerem és nem is akarom kétségbe vonni,de a használhatóságát már meg kérdőjeleznem.A dermedtre vezetésnél nincs is semmi gond hiszen kényelmes tempóban megoldható,de viszont egy hajszás munkánál kíváncsian nézném a fejleményeket amint a kurta lábaival mondjuk egy lábazott szarvas után iramodik.
Néha élőfődül,hogy a Véreb elől is kereket old a vad.
Üdv:HSanyi

[optica2]

Szervusz optica2.
Ugye Te nem itthonról írsz?
Üdv:HSanyi

Nem. En Canadaban elek.

[Virágkoszorú]

Szia Sanyi!

 Bizony a német behatás érthetően erősebb volt az angol és más messzibb tájak hatásainál, de ezt leszámítva nem látom akadályát a használatnak. Tény ugyan, hogy a kurva lábak és a zömök test igencsak kétségek közé taszítják a szemlélődőt, de érdekes, hogy a bassetek azért erőteljes kirohanásokra és hosszan tartó futásra is képesek. Az én beaglemat a bassetünk kenterbe verte egy megugrasztott őznél. Igaz, hogy aztán hamar lelohadt a lelkesedése, és a földre nyomva az orrát ügetett a nyomában. A rövid láb és a nagy fülek a szagok közeliségét és azok irányítását szolgálják, a kis testmagasság emellett könnyebb mozgást tesz lehetővé a disznók váltóin, ami ugye nincs benőve aljnövényzettel, mert kitapossák. Persze a szederinda és hasonlók más kérdéskörbe tartoznak, de ott szinte egyik kutyafajta sem jut át pillanatok alatt. A lábsérült vadat legkönnyebben lóháton lehetne utolérni vágtában, így nem csoda hogy lemaradnak a kutyák, és mivel nem Spanyoloknál vagyunk ahol nagytestű vadászkutyákkal hajtják és fogatják el a még ép és a mozgásképes vadat is, itt ez sem kivitelezhető.
 
Azt hiszem képeket is teszek fel lassan, mert akad azért egy-néhány.

optica2 !
És mi a helyzet Kanadában? milyen az idő?

[Virágkoszorú]

Willy kutyám zsákmánya:


Hobó kutyánk zsákmánya, amit Willytől kunyerált el:

Hobó futtában:



Mindkét kutyával átlagban egy séta 2-2,5 órás (átlag, de minimum 1,5 óra a legtöbb eddig egy valamivel több mint 5 órás volt), a terep változó: legelő, szántó-vetés, erdő, dombvidék, ártér, stb... Mivel hegy nálunk nincs az kimarad.

 Willy kutyám sohasem volt képezve konkrét vadász célra, de tavaly agancsot hozott ki, idén a tetemek és csontok széthordásában és elásásában jelentkezik, természetesen előtte gazdi is vizitálja a dolgokat.
 Hobó tanítás alatt van, vonszalékot én, vagy valamelyik vadász társam hoz, többnyire szarvasból, de volt őzből is, nem számítva a kinti dögöket, amit talál. Emellett szarvas vérrel csapáztatjuk, a testmozgást pedig a sok kinti séta mellett a macska, nyest űzés és az utcabeli kutyahölgyek hajkurászása egészítik ki. 

[Virágkoszorú]

Szia Sanyi!

 Bizony a német behatás érthetően erősebb volt az angol és más messzibb tájak hatásainál, de ezt leszámítva nem látom akadályát a használatnak. Tény ugyan, hogy a KURTA lábak és a zömök test igencsak kétségek közé taszítják a szemlélődőt, de érdekes, hogy a bassetek azért erőteljes kirohanásokra és hosszan tartó futásra is képesek. Az én beaglemat a bassetünk kenterbe verte egy megugrasztott őznél. Igaz, hogy aztán hamar lelohadt a lelkesedése, és a földre nyomva az orrát ügetett a nyomában. A rövid láb és a nagy fülek a szagok közeliségét és azok irányítását szolgálják, a kis testmagasság emellett könnyebb mozgást tesz lehetővé a disznók váltóin, ami ugye nincs benőve aljnövényzettel, mert kitapossák. Persze a szederinda és hasonlók más kérdéskörbe tartoznak, de ott szinte egyik kutyafajta sem jut át pillanatok alatt. A lábsérült vadat legkönnyebben lóháton lehetne utolérni vágtában, így nem csoda hogy lemaradnak a kutyák, és mivel nem Spanyoloknál vagyunk ahol nagytestű vadászkutyákkal hajtják és fogatják el a még ép és a mozgásképes vadat is, itt ez sem kivitelezhető.
 
Azt hiszem képeket is teszek fel lassan, mert akad azért egy-néhány.

optica2 !
És mi a helyzet Kanadában? milyen az idő?

Ezer bocsánat, nem direkt sikerült csúnyára!! 

[optica2]

Szia Sanyi!

 Bizony a német behatás érthetően erősebb volt az angol és más messzibb tájak hatásainál, de ezt leszámítva nem látom akadályát a használatnak. Tény ugyan, hogy a kurva lábak és a zömök test igencsak kétségek közé taszítják a szemlélődőt, de érdekes, hogy a bassetek azért erőteljes kirohanásokra és hosszan tartó futásra is képesek. Az én beaglemat a bassetünk kenterbe verte egy megugrasztott őznél. Igaz, hogy aztán hamar lelohadt a lelkesedése, és a földre nyomva az orrát ügetett a nyomában. A rövid láb és a nagy fülek a szagok közeliségét és azok irányítását szolgálják, a kis testmagasság emellett könnyebb mozgást tesz lehetővé a disznók váltóin, ami ugye nincs benőve aljnövényzettel, mert kitapossák. Persze a szederinda és hasonlók más kérdéskörbe tartoznak, de ott szinte egyik kutyafajta sem jut át pillanatok alatt. A lábsérült vadat legkönnyebben lóháton lehetne utolérni vágtában, így nem csoda hogy lemaradnak a kutyák, és mivel nem Spanyoloknál vagyunk ahol nagytestű vadászkutyákkal hajtják és fogatják el a még ép és a mozgásképes vadat is, itt ez sem kivitelezhető.
 
Azt hiszem képeket is teszek fel lassan, mert akad azért egy-néhány.

optica2 !
És mi a helyzet Kanadában? milyen az idő?

A helyzet az ,hogy keces a munka,es ket napja havazik,de hideg nincsen.

[Voldi]

A helyzet az ,hogy keces a munka,es ket napja havazik,de hideg nincsen.

Merrefele élsz Kanadában?  (De menjünk át a csevegőbe, ne offoljunk itt)

[Hegedűs Sándor]

Szia Fanni.
A szembe futó kép az kiváló.
Ugye jól tudom Te Ovári vagy,az Agrárra jársz.
Van egy kedves ismerősöm Németh Katalin hívják Ö is oda járt tavaly végzett nem ismered esetleg.
Üdv:HSanyi

[Virágkoszorú]

De ismerem, igaz csak látásból 
Óvári csak egyetemista ként vagyok, amúgy Vas megyei.