Érdekes emlékek

Pár éve történt, hogy az egyik ismerősöm először jöhetett ki puskával apróvadhajtásra. Gondosan készült, minden felszerelése csillogott-villogott és már a vadászat előtt egy héttel mást sem lehetett tőle hallani, csak azt, hogy mennyit jár korongozni, mennyi korongot talált már el, és hogy esélye sem lesz egy vadnak sem, ami előtte kel fel, mert annyira jól megy neki a sörétlövés.
Az egyik idősebb tag aztán megunta a hencegést és a vadászat előtt 2 nappal megkért, hogy derítsem már ki, milyen lőszert is akar használni az ifjú Nimród. Kicsit furcsállottam a kérést, de mivel akkoriban szinte minden nap találkoztam eme titánnal, és másról sem lehetett vele beszélni csak a hétvégi vadászatról, nem volt nehéz a feladat.

A vadászaton pedig kiderült, hogy miért is volt ez fontos. Azt történt ugyanis, hogy a kisöreg mindenre odafigyelve beszerzett egy dobozzal ugyanabból a patronból, majd óvatosan kiszedte belőlük az ólmot és visszatöltötte őrölt paprikával meg liszttel.Aztán a reggeli gyülekezőnél valakit ráállított az "első bálozós" társunkra, ő meg közben kicserélte a patronokat a töltényövben.

Az egészet olyan ügyesen lebonyolította, hogy mi már csak akkor vettük észre a huncutságot, mikor a társunk már vagy a harmadik patront lövi el szentségelve, hogy elmegy a madár és különben is milyen sz@r a töltény, mert valami piros felhőt lő ki. Persze az öreg ott volt mellette és végig piszkálta, hogy "Mi van? Te már egyből nyúlpaprikást akarsz lőni?" vagy "A fácán sütve jó, nem pörköltnek!" vagy "Feketelőporos patronról már hallottam, de ilyen pirosat hol szereztél?" esetleg "A korongot is ezzel lőtted?" és a legjobb "Legközelebb ne nyomkövetős lőszert vegyél, hanem valami normálisat!!"
Persze pár lövés után már mindenki dőlt a nevetéstől, társunk pedig magába roskadva kért mástól lőszert. Az öreg egyből ott volt mellette és szívesen adott a sajátjából(vagyis az eredeti töltényekből). Hősünknek még akkor sem esett le, hogy szívatják, mikor végre leesett az első kakasa és újabb tanácsot kapott a szomszédjától "Látod!-ilyen lőszert kell ide hozni, nem pedig olyan vacak nyomkövetőset, amit te vettél."

Ezután, mivel ő kutyával volt, az pedig szépen apportírozta a madarat, odaballagott a társunkhoz, gratulált neki az első madárhoz és pár szóban elmondta a "nyomkövetős" patron történetét, hozzáfűzve, hogy az igaz vadász nem henceg, tiszteli a vadat és a vadásztársait és kellő alázattal viseltetik a vadászat szenvedélye iránt.

Azt hiszem, jó lecke volt ez az ismerősömnek, mert azóta is az egyik legjobb vadász, akit ismerek.