Alkotásaink

[csontmetsző]

Kíváncsiságból megkérdezném: vajon talál-e valaki ezen a  festményen akárcsak egy légypiszoknyi hibát is?



Aztán nézzétek meg utána a következő festményt:



Mi a különbség a kettő között?
Az első szép, hibátlan.
A második ordít a pofádba, recseg a hangszer, szörcsög benne a nyál, a nő hangja rekedt az egész esti énektől meg a másfél doboz cigarettától......stb

Szia Lajos!

Mindkét kép tökéletes a maga nemében, olyanok, amilyennek lenniük kell! Letisztult munkák. Az egyik, a realisztikusabb is beszédes, csak nem annyira harsány. Fiatal ló, szépen szár alatt van, valakivel közvetlen kontaktusban van, aki a képen nem látszik, de feltétlen a bizalom. Unalmasnak találjátok, mert kiegyensúlyozott nyugalmat áraszt a kép, ezt sugallja a színhasználat is. Szerintem remek! A másikról, ami szintén hihetetlen jól megfogott téma, mindent elmondtál, nekem nem sikerülne ilyen szépen összeszedni. Ott hiba lett volna a szuper realisztikus megjelenítés, így tudja átadni a harsány, mozgalmas, hangos témát, de ne felejtsük el megjegyezni, nem elnagyolt munka az sem, még ha úgy tűnik is.Nincsenek elrajzolt aránytalanságok, ordító hibák és nem hagyta figyelmen kívül, nem rúgta fel a művész az alapvető törvényszerűségeket és szabályokat. Nagy szakmai tudás, szépérzék és rengeteg gyakorlás, igazi tehetség kell ahhoz, hogy ilyen könnyednek tűnjön a végeredmény.
Szóval én mindkettőt igyekszem a helyén kezelni, mindkettőben megtalálom egyaránt az értéket.
Jó, hogy felraktad őket!

[galoscsabus]

Mindkét kép tökéletes a maga nemében, olyanok, amilyennek lenniük kell! Letisztult munkák........

De a ló miatt nem fordítanám másodszor is oldalra a fejemet.
Az a zenebonás kép.......na azt szívesen a falamra akasztanám
 

[Voldi]

Nekem Afremov nagy kedvencem. Érdemes megnézni hogyan bánik a színekkel, vízzel, árnyékokkal, tükröződésekkel, a "csak úgy odadobált festékkel"




http://afremov.com/Original-Oil-Paintings/


Meglehetősen gyorsan fest:

[elaccc]

Szia Lajos!

Mindkét kép tökéletes a maga nemében, olyanok, amilyennek lenniük kell! Letisztult munkák. Az egyik, a realisztikusabb is beszédes, csak nem annyira harsány. Fiatal ló, szépen szár alatt van, valakivel közvetlen kontaktusban van, aki a képen nem látszik, de feltétlen a bizalom. Unalmasnak találjátok, mert kiegyensúlyozott nyugalmat áraszt a kép, ezt sugallja a színhasználat is. Szerintem remek! A másikról, ami szintén hihetetlen jól megfogott téma, mindent elmondtál, nekem nem sikerülne ilyen szépen összeszedni. Ott hiba lett volna a szuper realisztikus megjelenítés, így tudja átadni a harsány, mozgalmas, hangos témát, de ne felejtsük el megjegyezni, nem elnagyolt munka az sem, még ha úgy tűnik is.Nincsenek elrajzolt aránytalanságok, ordító hibák és nem hagyta figyelmen kívül, nem rúgta fel a művész az alapvető törvényszerűségeket és szabályokat. Nagy szakmai tudás, szépérzék és rengeteg gyakorlás, igazi tehetség kell ahhoz, hogy ilyen könnyednek tűnjön a végeredmény.
Szóval én mindkettőt igyekszem a helyén kezelni, mindkettőben megtalálom egyaránt az értéket.
Jó, hogy felraktad őket!

Na látod!...milyen jól látod?  Ők már így születtek, ez valószínűleg az első munkáik!  De a többi festményük is tökéletes lehet a számodra! 

Sajnos én nem vagyok olyan tökéletes mint mások, nekem sok gagyi festményem is van... én elkezdtem valahonnan és én meg is mutatom, mások nem! Csak ennyi a különbség csontmetsző!   

[zsolt68]

Azt hiszem, kezdjük egy kicsit felszínesen megközelíteni a művészetet.
Uraim, a művészetnek, legyen az bármilyen ág, képzőművészet, zene vagy líra, az a célja hogy érzelmeket váltson ki.
Az, hogy valaki élethűen, hibátlanul le tud festeni, rajzolni egy katedrálist, az még olyan messze van a művészettől, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől.
Ha egy rajzon minden arányos, tökéletes, hibátlan, azt úgy hívják, hogy műszaki rajz.
Művészetnek azt nevezzük, amikor felcsendül egy muzsika és talpadtól a fejed búbjáig libabőrös leszel, amikor huszadszor hallod ugyanazt a verssort és újra elfutja szemedet a gyönyörűség könnye, amikor egy képtárban vagy egy galériában 150 kép közül mágnesként húz oda egy és le kell ülnöd elé - nos ez a művészet.

Én viszont azt gondolom, hogy fogalmakat kavarunk össze.
Van realisztikus, részletgazdag ábrázolás, ez egy stílus, ami mellet még számtalan létezik.  Lehet ezt jól és rosszul művelni, szeretni vagy nem szeretni. És van egy másik fogalom, a jó, helyes ábrázolás. (Ilyen szempontból a jazz-kép rendben van. Kajlák a figurák, lehetetlenek a mozdulatok, bandzsák, aránytalanok? Nem!) A helyes ábrázoláson csak a nagyon-nagyon tehetséges alkotók léphetnek túl, és ha ezt teszik, az nem véletlen, az a kifejezésnek egy magasabb, másabb szintje.
Olyasmi ez, mint a hamis ének. Akár a népdal, akár az opera a kedvencünk, bántó, és pont az élményszerűséget öli meg. Hidd el, még a nem túl finnyás punkok is elküldik a koncerten az énekest a francba, ha az koncert előtt úgy berúgott, hogy felismerhetetlen a nóta.

[Németh Lajos]

Akkor visszakérdezek.
Hol húzod meg a művészet határát?
Mi az a kritérium, amitől az egyik kép mázolmány, a másik meg művészet?

Szerintem attól és csakis attól, hogy a művészi alkotás képes érzelmet kiváltani a nézőből. Lehetőleg olyat, amit az alkotó kiváltani akart.  Stílustól teljesen függetlenül.

[Sanyooo]

Akkor visszakérdezek.
Hol húzod meg a művészet határát?
Mi az a kritérium, amitől az egyik kép mázolmány, a másik meg művészet?

Szerintem attól és csakis attól, hogy a művészi alkotás képes érzelmet kiváltani a nézőből. Lehetőleg olyat, amit az alkotó kiváltani akart.  Stílustól teljesen függetlenül.

Ebben sok igazság van. Én annyit tennék hozzá, hogy a kiváltott érzelmek lehetőleg pozitívak legyenek.

[galoscsabus]

Ebben sok igazság van. Én annyit tennék hozzá, hogy a kiváltott érzelmek lehetőleg pozitívak legyenek.

Miért kellene, hogy pozitívak legyenek?
Ha valakinek Picasso Guernica-járól bármilyen pozitív gondolata támad.......na azzal nem szeretnék hajtásban egy elálló vonalban állni
De tovább megyek, ugyan az a műalkotás más-más emberekből természetes módon kiválthat + vagy - érzést is és ezzel sincsen semmi baj.
SŐT az is lehet, hogy bennem ma + ......... de X idő elteltével - érzéseket kelt.
Miért ne, hiszen semmi és senki sem állandó.

Teljesen Lajos gondolatával értek egyet: "attól és csakis attól, hogy a művészi alkotás képes érzelmet kiváltani a nézőből"
A többi már sok-ismeretlenes egyenlet.
 

[Sanyooo]

Miért kellene, hogy pozitívak legyenek?
Ha valakinek Picasso Guernica-járól bármilyen pozitív gondolata támad.......na azzal nem szeretnék hajtásban egy elálló vonalban állni
De tovább megyek, ugyan az a műalkotás más-más emberekből természetes módon kiválthat + vagy - érzést is és ezzel sincsen semmi baj.
SŐT az is lehet, hogy bennem ma + ......... de X idő elteltével - érzéseket kelt.
Miért ne, hiszen semmi és senki sem állandó.

Teljesen Lajos gondolatával értek egyet: "attól és csakis attól, hogy a művészi alkotás képes érzelmet kiváltani a nézőből"
A többi már sok-ismeretlenes egyenlet.
 

Picasso Guernica-ja nem művészet, Picasso sem művész, tehát rossz a példád. 
Érzelem az is, ha olyan düh fejlődik bennem egy mázolmány láttál, hogy kést ragadok és még az a jobbik eset, ha csak levakarom a falról! De amelyik "művész" ilyen érzelmekre hajt, annak hideg vizes borogatás kell, nem elismerés!
 

[zsolt68]

Akkor visszakérdezek.
Hol húzod meg a művészet határát?
Mi az a kritérium, amitől az egyik kép mázolmány, a másik meg művészet?

Szerintem attól és csakis attól, hogy a művészi alkotás képes érzelmet kiváltani a nézőből. Lehetőleg olyat, amit az alkotó kiváltani akart.  Stílustól teljesen függetlenül.

Megadtad a választ, ott folytatnám, hogy "lehetőleg olyat, amit az alkotó kiváltani akart". Ha le akar nyűgözni egy festő egy pompás bikával, de nekem az az első gondolatom, hogy vagy meg van támasztva egy egy karóval hátulról, vagy egy kitömött állat, aminek a betonacélból hegesztett váza kissé eldeformálódott a szállítás közben, akkor az nekem nem igazán művészet, mert valószínűleg komikusnak találom, nem fenségesnek.  Ez az én határom, de szigorúan csak az enyém.
És mindenképp művészetnek tekintem azt, ha valaki meg tud mutatni olyan dolgokat, amit a szem nem lát, vagy olyat tud elmondani, amire egyébként nincsenek szavak. Van olyan, hogy egy festmény tanított meg látni a szépséget egy olyan utcarészletben, amit a valóságban soha nem vettem észre, vagy egy verssor tisztáz le, egyértelműsít bennem gondolatokat.

[elaccc]

Kíváncsiságból megkérdezném: vajon talál-e valaki ezen a  festményen akárcsak egy légypiszoknyi hibát is?



Aztán nézzétek meg utána a következő festményt:



Mi a különbség a kettő között?
Az első szép, hibátlan.
A második ordít a pofádba, recseg a hangszer, szörcsög benne a nyál, a nő hangja rekedt az egész esti énektől meg a másfél doboz cigarettától......stb

Engedjétek meg, hogy én is leírjam mit látok... attól függetlenül, hogy sokak szerint a közelébe sem jöhetnek a maszatolásaim   A lóról inkább semmit, vagyis csak röviden: higanyszem, torz fej...stb  

Az alsó kép az énekesről:

Művészi, szép és értékes, érzelmeket kiváltó, dinamikus munka! Minden elismerésem a művésznek  

Viszont fotós szemmel nézve:

Mit is láthatunk? Milyen a perspektíva? Mikor láthatjuk így az énekesnőt a koncerten? Akkor ha a szinpadon jobbra előtte, a fejefölött lebegünk!   Életszerű?   Szerintem nem.

Ha ott lebegünk a feje fölött, akkor a szakszis manusnak még magasabban kell lebegni...   Tehát ez a szerkesztés és kompozíció életszerű?   Számomra nem.

Talán egy koncert plakátnak megállná a helyét...  

Aztán:















1 : Elhajolt alkarcsont?  

2 : Elhajolt gyűrűsujj?  

3 : Fafül?  

4 : Elhajolt szaxi ?  

5 : Felül fogköz alul szila?  

6 : Felismerhetetlen szájelőtti dógok...?  

 

Mégis szuper festmény... nem szabad keresgélni a hibákat mert élményt nyújt, érzelmeket indít el bennem, hallom a zenét az éneket..., de ha esetleg az első rosszul sikerült festményeit megismerném, vagy tartozna a művész illető pár forinttal,   vagy valami más tevékenysége miatt unszimpatikus volna számomra,   ezeket a hibákat sorolnám fel, hogy megzavarjam az ájuldozó közönséget és okosnak tűnjek!

 

[Németh Lajos]

Ebben sok igazság van. Én annyit tennék hozzá, hogy a kiváltott érzelmek lehetőleg pozitívak legyenek.

Gálos Csaba nézetével azonosulva, nem feltétlenül kell,  hogy pozitív érzelmeket közvetítsen. Amit az alkotó kifejezni akar.
Mondjuk az gáz, hogy ha ő megfesti a mohácsi csatát minden drámájával, a néző meg röhög rajta. 

Én például nem szeretem Wagnert. Főnökömmel gyakran beszélünk zenéről, irodalomról, egyszer említettem neki ezt az ellenszenvet. Kérdi, hogy miért. Azért, mert felzaklat. Erre azt mondja, hogy zenét nem csak megnyugtatásképpen hallgatunk. Erre én: de én igen.
Amikor elolvastam a Varázshegyet, megkérdezte hogy tetszett. Mondom hogy nagyon jó, de rendkívül nyomi. A válasz: hát milyen legyen? Valóban. Aki a Siralomházon nevet, ott gond van az emeleten.

[Sanyooo]

Nem muszáj, de jobb az embereket a szép felé terelni, az élet úgyis megadja a másik oldalt.
Vagy 40 éve hallottam, hogy Hollandiában a gyermekkórházak "kórtermei" két ágyasak, egy nagy és egy kis ágy van bennük, mert ha a gyerek beteg, az anyja is befekszik vele a kórházba, a társadalombiztosítás fizeti, nem hagyja ott idegenek kezére a két éves gyerekét. Mert ugye egészséges felnőtteket akarunk nevelni, nem dühöngő őrülteket.

[galoscsabus]

Nem muszáj, de jobb az embereket a szép felé terelni, az élet úgyis megadja a másik oldalt.

Na, ha valamiben, akkor ebben nagyon nem értek egyet veled  .
Hatalmas problémának élem meg, hogy az utánam csak 5-10 évvel következő generáció (a fiatalabbakról ne is beszéljünk) képtelen kezelni a konfliktusokat, nehézségeket.
Egyszerűen nincsenek rá felkészítve, hogy a világon törvényszerűen jelen van a kín, a fájdalom, a szenvedés.....
A fogyasztói-jólléti társadalom (aminek a művészet egy igen komoly kerékkötője) csak a szépet és a jót tükrözi vissza, hangsúlyozva az értéktelenséget és annak felülemelkedését segítve.
Aztán mikor életükben először a kis "jövő zálogai" szembe találják magukat azokkal a helyzetekkel, amik sem a Barátok Között, sem az egyéb celeb-picsavillogtatós agymosó műsorokban nem szerepeltek, akkor megáll a tudomány.
Igen is meg kell tanítani a gyerekeket arra is, hogy vannak célok, amiket vérrel és verejtékkel, kínok között lehet csak elérni....és néha még úgy sem.....de mindig és mindenhonnan fel lehet állni.
Nekem erről is szól a művészet és az életem is eszerint alakítom.
Még a fiaimat is ebben a szellemben nevelem és nem hiszem, hogy hibázok, mert Apám nekem is ezt hagyta örökül és nem érzem magam boldogtalannak, habár nem élek fényűző életet.
Biztosan nem véletlen, hogy Munkácsy a kedvenc festőm mindenek felett és Wagnert is szeretem, pont azért, mert felráz és inspirál (mondjuk az némileg árnyalja a helyzetet, hogy Dolfinak is ő volt a kedvence .....néha némi hasonlóságot vélek is felfedezni a gondolatvilágunk között....).
 

[Sanyooo]

" és nem hiszem, hogy hibázok"------ Az szerencse, ha valaki ennyire meg van elégedve magával.                                                                                              Amúgy nem erről beszéltem, félre értettél.