Lajos azert nincs teljesen igazad!
Az ido mulasaval - ha valaki foglalkozik vele es letja is hogy mit nez - szinte berogzodik a tudatba. Igy a rendelleneseg mar eleve ugy jon fol hogy, nem termeszetes tehat rossz.
Hasonlo ez a rezmetszeshez, ha a geppapirod nem 8x10 inch akkor mindjart feltunik. Ez a sok ki szabaly osszegyulve az agyban alkotja majd a latest, az ossz latest es az arrol a velemenyezest..... szerintem
Lehet, hogy nincs igazam, de ez legkevésbé sem zavar.
Annak idején a Punk fórumon az volt az ars poeticam, hogy: "Zord bűnös vagyok, azt hiszem, de jól érzem magam".
Régen túl vagyok már azon, hogy - úgymond - igazam legyen.
Azt mondom amit gondolok, úgy élek, ahogy jónak látom.
Azt hiszem, kicsit olyan impresszionista világnézet szerint élek, az a művészeti alkotás tetszik, ami jó benyomást tesz rám. Tárgytól, művészeti ágtól, szerzőtől függetlenül.
Olyan mű, amitől elindul az agyam. Például Elacc esernyő alatti párjáról napokig beszélgettünk itt anno, de mondjuk Rafaello 226. Madonna gyermekével c. műve mellett simán elmegyek szó nélkül.
Elmesélek egy történetet.
Jópár éve már, hazaértem egy skandináv körutazásról. Fényképeztem is, mutogatom baráti körben a fotókat nagyjából az alábbi kísérőszöveggel:
ez egy ház - ez egy templom - ez egy kastély - ez egy park, stb.
A harmadik kép után a hallgatóság nem bírja tovább, jönnek a kérdések.
Mondom fogalmam nincs ki építette, mikor, miért, arról sem, hogy melyik városban és melyik országban volt a három közül.
Tetszett, aztán lefotóztam.
Egy kirándulás során én nem gyűjtök mást, csak hangulatot és benyomást, azt próbálom, hogy ráérzek-e arra az életformára, ahol járok. Nagyon nem érdekelnek tonnák, méterek, évszámok, zsarnokok nevei, meg effélék.
A skandináv királyi ékszereket például nagyon szépnek láttam, ellentétben mondjuk az angollal, vagy (már nem tudom melyik) katolikus egyházi kincstár leszopogatott savanyú cukraival. Pedig elképzelhető, hogy az utóbbiak ezerszer értékesebbek.
