Gondolatok a "Napló a jövőből..." íráshoz

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Szia Horridó!

Nem eretnek a gondolatod, és azt sem hinném, hogy nagyon kiélezted!
Korrekt!
Én is hasonlóan képzelem el a vadászat jövőjét. A klasszikusan értelembe vett vadásztársaságok napjai meg vannak számlálva. Más közösségi felállásra, és más szemléletre van szükség.
Ha valami eretnekség, hát amit most mondok, az talán az. Nekem az a véleményem, hogy a hivatásos vadőrökre nincs is szükség. Lásd Szlovákia, Ausztria, vagy a világ több része. Sok országban az összes vadőri munkát a vadászok végzik, önként, és szívesen. Az is igaz, hogy a földtulajdonosok is -a lehetőségek mértékéig - jobban figyelembe veszik a vadászok érdekeit. Közös érdekeltség! A kapcsolat is ezerszer jobb a vadászok, és nem vadászok között. 
Ez a mostani mondva csinált gazdálkodás nálunk egy kalap szamócát sem ér. Megszüntetjük a vad életterét, ellenségeskedés van a tulajdonos és a bérlők között, a munkáltató és a vadőrök között, és maguk a vadászok között is, ott tartunk be egymásnak, ahol tudunk. Jó magyar szokás szerint. A társaságok megpróbálnak mindent a legkisebb összegből kihozni, a bérletet, fizetést, takarmányt, vadkár megelőzést, stb.a legkisebbre venni, a tulaj meg megpróbál a vadkárból, a haszonbérletből a legtöbbet kicsikarni.

Szerintem, az a legnagyobb baj, hogy nem is tudunk annyit áldozni vadra, vadászatra amennyit szeretnénk. Az átlag Vadász nem rendelkezik annyi jövedelemmel amennyire ezekhez szükség lenne. Akinek pedig meg lenne a lehetősége tenni, az csak vadászni (lőni) akar. Mindegy, hogyan, mit, csak minél többet és nagyobbat. (Ezt tényleg kisarkítottam, és természetesen nem lehet itt sem általánosítani!)
A nagy létszámú társaságokban a sok bába közt elvész a gyerek. Nem csak vaddal, de pénzel sem tudunk gazdálkodni, és mindehhez túl sok a költség! A hivatásos bére, ruhája, felszerelése, üzemanyag térítése, és még sorolhatnám a "központilag" kitalált baromságokat, mint adók, áfa, húsvizsgálat.....és persze vannak a társaság, vadászház fenntartási, és alapköltségei. Ekkor még a vad egy falat takarmányt, sót, vizet sem kapott!

Szerintem itt nem a 3000 hektáros gazdálkodással van a baj, hanem azzal, hogy nem egységes az elképzelés, a megvalósítás sem a társaságokon belül, sem a társaságok között. Ha lenne egy normális vadászati vezetés, egészséges elképzelés, egységes szemlélet,  lehetne kisebb területeken is ragyogóan gazdálkodni. Ehhez még azt hiszem sokat kell tanulnunk. Tanulni hozzáértést, türelmet, áldozathozatalt, egymás tiszteletét, és főleg azt, hogy nem vágjuk le az "aranytojáttojótyúkot" rántani való korában!

Egy ilyen 1000ha/10 fő "társaságba" én is szívesen betársulnék. Persze nem úgy, hogy évente döntik el bérelhetjük e tovább a területet, vagy sem. Amennyit most egy év alatt a vadászatra? (apró, és nagyvad együtt nem éri el az évi 10 darabot!) költök egy ilyen társasági formában is elég lenne.

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Azt hiszem, ez a bérvadász téma azért sokkal összetettebb. Az íjászat pedig még inkább!

Én azt tapasztalom, hogy eleve a vadászok egy nagy része nem is akar területes tag lenni. Az egyre inkább növekvő munkaidő, a leterheltség  behatárolja az emberek szabadidejét!  Főleg, ha még egy-kétszáz kilométert utazni is kell a területére. Egy normális társaságban azért vannak olyan írott, íratlan elvárások, amit illik betartani ahhoz, hogy a kapcsolat tagtársainkkal rendezett legyen. Illik olyan összejöveteleken is részt venni, ami esetleg a hátunk közepére sem hiányzik, de illik az etetésekben, közösségi munkákon is aktívnak lenni. Az nagyon kevés, ha mindenről távol maradunk, és pénzben váltunk meg mindent. Hiába ér lényegesen többet a térítési díj, mint az esetleg elvégzett "társadalmi" munka, mégis az marad meg az emberekben, hogy x, vagy y nem jár ki, mindenből kivonja magát. Az én ismeretségi körömben is egyre többen vannak, akik a társasági kötöttségeket, az egyre magasabb tagdíjakat, az egyre korlátozódó vadászati lehetőségeket, és egyéb járulékos költségeket szívesebben cserélik fel a bérvadászatra.
A hazai bérvadászat is -szerintem- egyre inkább elfogadásra kerül. A bérvadászok is, és a vadásztatók is kezdenek rájönni, hogy ez egy szerződésen alapuló szolgáltatás. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ennek igazi hagyományai nincsenek, és teljesen más alapokon működik, mint a külföldi bérvadászat. A külföldi idejön  mondjuk három napra, és akar lőni legalább három, vagy több nagyvadat, vagy több száz aprót. Viszonylag kevés ráfordítás, és nagyobb haszon. A kísérőnek sem mindegy, mennyit dolgozik ugyan azon díjért.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy iszonyatos különbségek vannak - sajnos még most is - a külföldi, és a hazai vendégek lőtudása között is.
Ha visszaemlékeztek, a hazai bérvadászatban -főleg a kezdetben- eljött egy vadász, ott akart tölteni közel egy hetet, és jó esetben lőtt egy trófeás vadat. Ha nem játszotta el, hogy ez pisis, ez kakis, és a végén lőtt egy tavadat.  Az sem megoldás, hogy a hazai vadászok egy része kíséret nélkül akar vadászni, és külön előnyöket akar élvezni.
Azért egyre korrektebbek a szerződések, egyre többször kitérnek a részletekre is, úgy mint a külföldiek esetében. Az, hogy a hazai vendégeknek több helyen van kedvezmény, azt rendben lévőnek tartom, már csak a kereseti különbségek miatt is..
Én úgy gondolom, hogy a korrekt, jó vadászvendéget mindenütt szívesen fogadják, és várják vissza, akár hazai, akár külföldi. Az pedig, hogy egy vendég milyen, az legtöbbször a megérkezéskor, a köszönéskor, a kipakoláskor, de ha máskor nem az első közös vadászaton nagyon hamar kiderül ám!

Az íjászat  egy külön tészta. Az egy speciális vadászati forma, aminek a lehetőségei igen behatároltak. Azért nem mindegy, hogy egy vendéggel rácserkelek a vadra, felülök egy magaslesre, vagy csinálok egy riglizést, hajtást és 100 (vagy több)  méterre tudok lövetni, vagy ugyan ezt íjásszal 10-20 méterre kell rövidíteni. A sikerességről tehát ne is beszéljünk. Azért az sem mindegy, hogy fogadok tizenöt vendéget apróvadra, és lőnek száz/többszáz darabot, vagy 5-10 darabot. A ráfordítás ugyan annyi, csak a haszon lényegesebben kevesebb. Azt pedig tudomásul kell venni, hogy a vadászat( különösen a bérvadászat)  ma már üzlet, és egyáltalán nem mindegy a költség, és bevétel aránya. És persze a ráfordított energia sem. Az pedig egyetlen társaságtól sem várható el, hogy az elenyészően kevés íjászra berendezkedve leskunyhókat, speciális magasleseket, felűlőket létesítsen. Nem is beszélve arról, hogy a felszerelésük sokkal több, az igények sokkal másabbak.
(Pl facsoport lombos fákkal, de a lest ugye csak ág nélkülire lehet feltenni, így hát ebből a szélrózsa minden irányában legyen egy, mert ugye nem ventilátorok szabályozzák a szelet stb. stb. stb.  )
Azt sem szabad elfelejteni, hogy az íjászok jelentős része nem tud uralkodni magán. A fegyverrel leadott lövésnek mindég van hangja, de az íjnak nincs. Gondolom, különösen az íjászoknak, nem kell elmondani, hányan buktak meg akik nem tudtak ellenállni egy, közelre bement nyúl, fácán láttán.
Azért volt jó pár meglepetés, mikor a les utáni találkozón a kísérő már vizslájával jelent meg. és a kutya az  istennek sem "szállt le" az íjász hátizsákjáról! :
Én normális megoldásnak azt tartanám, ha az íjászok is összefognának bérelnének önálló területet/területrészt,vagy un. csomagot, mint egyre több fegyverrel vadászó.  Van rá példa, és működik is! Igaz, ugyanannyit kell fizetni, mint a fegyveres bérlőknek, és ha nem tudják a meghatározott mennyiséget kilőni, keményen fizetnek!

[Németh Lajos]

" Azt pedig tudomásul kell venni, hogy a vadászat( különösen a bérvadászat)  ma már üzlet, és egyáltalán nem mindegy a költség, és bevétel aránya. "

Én úgy gondolom, hogy alapvetően itt a probléma, mert nem szabadna, hogy az legyen. Sok mindenről kéne hogy szóljon, (szenvedélyről, természetről, rekreációról, barátságról) de nem pénzről és megélhetésről.

[feketeerdö]

 

[Lacus]

Németh Lajos !   Szépen szóltál.  

 Kiváncsi lennék azért az európai vadász költségekre .Angliától -Norvégiáig  .Hozzánk minden begyürüzik ami rossz ,de a jót valahogy nem akarjuk átvenni,mert az sérti  jó pár ember érdekeit. Más ,,, vadászturizmus szinte nem is létezik .Miért mert mindent pénzben számolunk és egy nap alatt akarnak nagyott kaszálni,.Szállást a legtöbb helyen nevetségesen magas áron adják,plussz szolgáltatással ,/ annyiért már tengerparti szállás is van ,sőt még napsütés ./ Erről már írtam igazi vadászház vagy tábor nincs is vagy nagyon kevés /.Vadászház = természetes anyagok felhasználásával készült szállás.pl.fa. ágy faprics stb,,./Szerintem erre is lenne kereslet és nem trófeás vad lenne a cél ,hanem esetleg cserkelve tarvad ,süldő esetleg dúvad ,.mindez reális áron,.!

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Én úgy gondolom, hogy alapvetően itt a probléma, mert nem szabadna, hogy az legyen. Sok mindenről kéne hogy szóljon, (szenvedélyről, természetről, rekreációról, barátságról) de nem pénzről és megélhetésről.

Teljes mértékig egyetértünk!
Sajnos nem erre felé haladunk. Ma már a barátságok nagy része is üzleti, gazdasági, érdek alapon működik. Neked, aki annyi vendéget fogad évente, gondolom nem kell megmutatni mennyi félék vagyunk. Sajnos!

[kacsavadász]

Ha valami eretnekség, hát amit most mondok, az talán az. Nekem az a véleményem, hogy a hivatásos vadőrökre nincs is szükség. Lásd Szlovákia, Ausztria, vagy a világ több része. Sok országban az összes vadőri munkát a vadászok végzik, önként, és szívesen. Az is igaz, hogy a földtulajdonosok is -a lehetőségek mértékéig - jobban figyelembe veszik a vadászok érdekeit.

Erdőjáró!

Örülök ennek a topiknak, érdekes hozzászólásokat olvas az ember. Én itt a Felvidéken élek. A vadásztársaságoknál nem fizetett funkciók vannak. Az eredményesség a tagokon múlik, amelyik társaság jól gazdálkodik, ott szép a vadállomány. Ha összetart a társaság és vannak olyanok akik tesznek a vadért akkor szépen működik a dolog. A másik véglet pedig az, hogy senki nem tesz semmit (csak harácsol) és nem működik a társaság rendesen, ezt viszont a vadállomány szenvedi meg.
Az emberek hozzáállásán múlik.
Az arany középút szerintem az lenne mint itt, mint Mo., hogy ahol tudnak jól működni fizetett funkciók nélkül, ott működjenek úgy. Ahol pedig nem, ott legyen kötetező a hivatásos. Persze olyan hivatásos aki szereti és érti a munkáját.

Üdv.

[wetzlar]

" Azt pedig tudomásul kell venni, hogy a vadászat( különösen a bérvadászat)  ma már üzlet, és egyáltalán nem mindegy a költség, és bevétel aránya. "

Én úgy gondolom, hogy alapvetően itt a probléma, mert nem szabadna, hogy az legyen. Sok mindenről kéne hogy szóljon, (szenvedélyről, természetről, rekreációról, barátságról) de nem pénzről és megélhetésről.

Viszont ahhoz, hogy ez tényleg erről szóljon nem elegendőek a tagdíjból éppencsak elvegetáló, mindent eladó társasságok.
Mert az "gerjeszti" anyagiassá ezt. 

[Sziju]

Attila!

Fél évig vadászhattam olyan helyen, ahol szinte minden puskás les mellett volt íjász leskunyhó, sőt lesfa is! Sajnos a területátadás elvitte, mert az új vadásztató nem akart ezekre  a hegytetőn levő lesekre költeni. (Amíg az erdészeté volt, az erdész gondozta.)

Az alacsony mellvédű magaslesekből az íjász is ki tud lőni. Több vadat lőttem ilyenből. Le kell álcázni lombos cserfa ágakkal, vagy jó ha olyan helyen van, ahol beborítja egy fa az ágaival.

Véleményem szerint a vadászat költséges szenvedély a társasági tagoknak, és szolgáltatás a bérvadászok számára. Egy étterembe be lehet ülni egy kávéra, és hatfogásos ebédet is lehet rendelni. Szép lenne, ha csak azt engednék be, aki hat fogást akar enni! Valóban egy darab íjászon egy alkalommal kevesebbet keresnek, mint egy hajtáson. Külföldön akkor is mosolyognak, ha kisebb értékű szolgáltatást kér az ember.

3-4 íjász, aki hetente jár vadászni, nem rossz üzlet. Főleg, ha tapasztaltak, jó lövők, és egyedül lehet őket hagyni a lesen. A hiv. vadász ki tud vinni puskás vendéget is velük együtt, akit kísérni akar. Sokszor voltam 3 íjásszal, vagy  puskással egyszerre vadászni.

A megbízhatóság fontos. Ehhez tartani kell magunkat a szabályokhoz.

A terület bérlést vagy szóró bérletet nem fogom kipróbálni, mert nagyon sok pénz, és senki nem garantálja, hogy nem vadásszák le a leshelyem, és azt sem hogy etetik a szórót. A víz lever, mert látom, hogy a bérlők mit szenvednek a vadkártól és az ütközésektől, a rabsicokról ne is beszéljünk... 

Aki gyorsan akar sokat keresni és anyagi ráfordítás nélkül, az ne foglalkozzon semmilyen szolgáltatással, menjen rablónak. Félkarúnak...

[Erdojaro (Molnár Attila)]

"A terület bérlést vagy szóró bérletet nem fogom kipróbálni, mert nagyon sok pénz, és senki nem garantálja, hogy nem vadásszák le a leshelyem, és azt sem hogy etetik a szórót. A víz lever, mert látom, hogy a bérlők mit szenvednek a vadkártól és az ütközésektől, a rabsicokról ne is beszéljünk... "

Nekem sem garantálja senki, hogy az általam etetett szórón a vadásztársam nem lövi e le a hetek óta figyelt vadat. Nálunk sem névre szóló vadak, lesek, szórók vannak!
Ha Te sem akarsz ennyit áldozni a vadászatra, akkor miért lepődsz meg, azon ha mosolyognak ha kisebb értékű szolgáltatást kérsz? Manapság a területes tagok nagy részének is csak a tarvad kilövés jut. Valószínűleg a vadászok nagy része azért vállalja a területes tagsággal járó plusz kötelezettségeket, hogy több lehetősége legyen vadászni. Azt pedig ne várja el senki egy társaságtól sem, hogy a seggét a földhöz verje örömében, ha heti rendszerességgel megjelenik három-négy vendég, és alig pár ezer forintért korlátozza a tagok lehetőségeit! Egyetlen társaság sem humanitárius meggondolásból fogad "bérvadászt" hanem azért, mert rá van szorulva. A bérvadászat pedig nem arról szól, hogy kijárkálok ahányszor csak tudok, és ha sikerül, még lövök is néha valamit.

3-4 íjász, aki hetente jár vadászni, nem rossz üzlet. Főleg, ha tapasztaltak, jó lövők, és egyedül lehet őket hagyni a lesen. A hiv. vadász ki tud vinni puskás vendéget is velük együtt, akit kísérni akar. Sokszor voltam 3 íjásszal, vagy  puskással egyszerre vadászni."

Miért vársz el különleges elbírálást, ha íjászokról van szó?
Mi alapján vadászol bérvadászként egyedül?  A bérvadász kísérését  a törvény is előírja!
Írd már meg légy olyan szíves, mi ebben az íjászatban a vadásztatónak az a nagyon jó üzlet!
Gondolom, Te sem puszira szolgáltatsz munkád során, hanem meghatározott tarifa szerint. Azt sem nagyon hiszem, hogy egy órás szolgáltatást elhúzol két vagy több órára (ugyan annyiért) csak azért, hogy a páciens még jobban érezze magát. Hát, ugyan ezt kell szem előtt tartani, amikor pénzért vadászol!

Nagyon nem gömbölyű ez a dolog!

[Sakac]

"Nálunk sem névre szóló vadak, lesek, szórók vannak!"

Nem tudom anno nálunk ha volt egy szóród amit saját magad kialakítottad,maszek ennivalót tettél rá,lest csináltál hozzá,nem nagyon emlékszem olyanra hogy másvalaki kiült volna rá. Lehet rosszul rémlik de mindenki tudta hogy azt te hoztad létre. De tudtunk a többiekéről is hogy hol van. Aztán  az idő múlásával úgyis csináltunk egyet máshol ez meg ment a közösbe. Nem hinném hogy rossz gyakorlat lett volna. Mellette persze ott voltak a többi lesek etetők szórók de mindenkinek volt kedvenc helye körzete.

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Nálunk az a gyakorlat, hogy ha bármelyikünk létesít egy szórót (eleve csak a vadászmester, vagy a vadőr tudtával lehet) épít egy lest, az egyből megy a közösbe! Nálunk nagyon kevés a disznó. Évente 4-5 db esik. Nem igazán lenne jó, ha én hetekig nem tudok kimenni, és más nem mehetne arra a helyre.
A szórókat központilag etetik, de ha valaki kimegy kedvenc helyére, visz egy kis "csemegét"

Igen! Régen, ha kinéztem egy bakot, még a vadőr sem ment arra a vendéggel, mert az természetesen az "enyém" volt. Most cserkelés közben, "csak úgy véletlenül" is meglövi valaki, mert természetesen ő nem is tudta, hogy pont ezt a bakot néztem ki!  :  Változnak az idők, emberek! Már egyre kevesebb helyen mondják meg azt is egymásnak, hogy mit, merre láttak. Voltam már olyan helyen vendég, (egyszer!) ahol a vendéglátóm külön felhívta a figyelmemet, hogy ha találkozunk valakivel, ne mondjam meg  mit láttunk!

[Sziju]

Szia Attila!

Azt gondolom, hogy ha valaki évi 100-200 ezerért bérel egy szórót, akkor ott ne vadásszon más. A bérelt lakásban sem lakik a bérlőn kívül senki. A bérleti díjjal a használat jogát is megkapja az illető. Ha ott lőnek valamit, akár 2 hétre is elcseszik a lehetőséget. A fizető vendégek számára külön leshelyek kellenek. A szemközti társaságnak is megvan a repi szórója, ahol havi 1-szer hallani lövést, amikor fizető vendéget visznek ki, vagy olyat, aki hoz 100 mázsa kukoricát azért hogy vadászhasson.

Elég sok helyen jártam már, ahol a kisebb értékű szolgáltatást is mosolyogva adják, mert tudják, hogy az elégedett vendég vissza fog jönni, és lehet hogy most malacot lő, de ha bakot vagy kost akar, akkor oda fog visszatérni, mert tudja, hogy jó helyre megy, és jól fogja érezni magát.  A mosoly befektetés a jövőre, és ingyen van. A legnagyobb baj, ha a vendég vadásztatása a tagok korlátozását jelenti. Nem kellene, hogy korlátozva legyenek!  Elsődlegesen a tagoknak kellene vadászni, hiszen a társaságok azzal a céllal jöttek lét, hogy a tagok vadászhassanak, tanítsák az új generációt, és átadják a vadászati kultúrát.  Ha viszont úgy döntenek, hogy fizető vendéget fogadnak, akkor teljes felelősséget kell vállalni a megfelelő színvonalú szolgáltatásért.  A bérvadásztatás arról szól, hogy a fizető vendég lőjön is valamit. Ezzel egyetértek! Nem arról, hogy valahová kiviszem levegőzni, hanem hogy lőjön valamit. Ha ez egy óra alatt megvan, akkor megvan, de ha 4 óra, vagy 4 hét, akkor annyi. Lehet azért tenni, hogy hamarabb meglegyen.

Azt, hogy a vendég visszamondja a vadászatot, vagy mást lőjön, mint amiben megegyeztek, ki lehet kerülni, ha szerződést kötnek és foglalót kérnek a meglövendő vad árából. így neki is érdeke addig járni vissza, míg megvan a vad, és őt is védi, mert addig fogják vinni, amíg megvan a vad.

"Miért vársz el különleges elbírálást, ha íjászokról van szó?"

Miért nem töltenek benzint a diesel autókba? Mert másra van szüksége. Már azzal is elégedett lennék, ha nem sújtanának plusz költségekkel, meg olyan szabályokkal mint pl ez.
 
"Íjas vadászat esetén elejtésnek minősül, ha sebzést követően vérnyomot hagy a vad, függetlenül attól, hogy terítékre sikerül-e hozni! Ebben az esetben a teljes kilövési díjat meg kell fizetni!" 

Az íjászt másképp kell vadásztatni, mert közelebbről vadászik. Minden más ebből fakad. Íjászt sikeresen vadásztatni: ehhez bizony szaktudás kell! Sokan azért nem vállalják be, mert nem értenek hozzá! Van, aki bevállalja, és menet közben jön rá, hogy nem fog menni, és akkor jön a hibáztatás, rémhírgyártás, stb, hogy ne menjenek oda. Vannak akik haladnak a korral és az íjászok pénze éppen olyan jó nekik, mint bárki másé, és hajlandóak is tenni érte. Szerintem szakmailag az képzett, akinek mindegy, hogy a vendége mivel akar vadászni. Sőt, akár ugyanaz a vendég egyik nap íjjal, másik nap puskával akar kimenni, akár ugyanahhoz a vadföldhöz. Van olyan hely, kísérő vadász, akinek ez nem gond. Ha nem vették volna el a területet... :'(

"Mi alapján vadászol bérvadászként egyedül?  A bérvadász kísérését  a törvény is előírja!"

Soha nem vadászunk -sem mi sem a többi bérvadász-, kísérő nélkül. A törvény viszont nem írja elő, hány méterre kell tartózkodni a kísérettől. Lehet, hogy a bérvadász mellett ül, de lehet hogy a a magaslesen, a szomszéd lesen, vagy az autóban vár nem messze.  Építeni lehet olyan leskunyhót, dupla széles lest, ahol a kísérő vadász is elfér, mert az íjászat helyigényes az íj kihúzása miatt.  ) Nem is kell minden esetben építeni, mert elég sok les alkalmas az íjásznak is, elég ha a kísérő vadász a közelben lehet, de ne zavarja az íjászt.

"Írd már meg légy olyan szíves, mi ebben az íjászatban a vadásztatónak az a nagyon jó üzlet!"
Üzlet, ahol bevétel van. Aki ért hozzá, annak üzlet. Aki meglövette az íjásszal a 25 cm-es kant, és a 7 kilós bikát tavaly, vagy most nemrég a 73 centis kost, annak jó üzlet volt. Utóbbinál a kísérő vadász területes tag volt, aki maga is íjász. Mivel még mindig nem lehet mindenhol íjjal vadászni, az íjászok visszajárnak oda, ahol megkapják a lehetőséget. A másik, hogy íjjal ott is lehet vadászni, ahol nincs épített les, és a terület olyan pontjai is hasznosíthatóak, ahol puskával nem lehet vadászni.

Volt, ahol bőgés előtt vadkár elhárításra is kizárólag íjászcsoport mehetett, mert nem akarták szétpuskázni a területet.

Természetesen van egy olyan íjász réteg, aki azt gondolta, hogy íjjal olcsóbb vadászni, és sunnyogni is lehet a gyümölcsös végében. Aztán meglepődtek, hogy nem igazán jön be, mert bár az íjnak nincs hangja, sötétben nem működik, a lámpát megláthatják, vérnyom van, a vad általában nem marad helyben, hanem keresni kell, megint a keresőlámpa, amit megláthatnak. A nyílvesszőt néha elviszi, a törött vesszőket megtalálják, vagy a vadban marad. Az íjas sebzésnek nyoma van. Tapasztalt hivatásos vadászok és kutyáik elől nem lehet eltitkolni, mi történt a lesnél, vagy az erdőben.

Sokan még ma is azt gondolják, hogy törvényen kívül legjobb íjjal, nyílpuskával vadászni. Ugyanakkor Te is megfogalmaztad, hogy íjászt nem szeretnek fogadni, mert nem olyan eredményes. Akkor a két dolog hogyan egyeztethető össze?  Ez a huszonkettes csapdája.

[Sanyooo]

""Íjas vadászat esetén elejtésnek minősül, ha sebzést követően vérnyomot hagy a vad, függetlenül attól, hogy terítékre sikerül-e hozni! Ebben az esetben a teljes kilövési díjat meg kell fizetni!" "

Kedves Sziju!
Én a puskás vadásszal is megfizettetném a teljes árat sebzés esetén! Természetesen csak akkor, ha a vadásztató rendelkezik LEGALÁBB EGY vizsgázott vérebbel, amit a nyomra tud tenni!

Más: Azért egy íjas vadászt lövéshez juttatni sokkal nehezebb, mint a puskást, nem mindegy, hogy 40 méter a maximális lőtáv, vagy 200! Ezt el kell ismerned! 
Nem rég feltett ide valaki a fórumra egy videot, amin jól látszott a nyíl röpte az íjtól a célig. Megdöbbentő volt az a "ballisztikus görbe" amit a vessző megtett, még ilyen rövid távon is! Én nem értek hozzá, de (ezért) nagyon meglepődtem!

[Boar]

Azt gondolom, hogy ha valaki évi 100-200 ezerért bérel egy szórót, akkor ott ne vadásszon más.

Az évi 100-200 ezerért bérelt szórón senki nem VADÁSZIK. Legfeljebb a bérlő kijár LÖVÖLDÖZNI.
A VADÁSZAT az más...

Üzlet, ahol bevétel van. Aki ért hozzá, annak üzlet. Aki meglövette az íjásszal a 25 cm-es kant, és a 7 kilós bikát tavaly, vagy most nemrég a 73 centis kost, annak jó üzlet volt.

Ez akkor igaz, ha ugyanazon trófeás vadra nem talál puskás vendéget. Ha talál, akkor már bukta az íjász vendég mert több munkával jár.

A másik, hogy íjjal ott is lehet vadászni, ahol nincs épített les, és a terület olyan pontjai is hasznosíthatóak, ahol puskával nem lehet vadászni.

Puskával is szoktunk olyan helyen vadászni, ahol nincs épített les. Sőt, zártkertekben is vadásztunk amikor beszoktak a disznók. Hogy hol szabad vadászni, arra ugyanaz a törvényi szabályozás érvényes mind puska, mind íj esetében.

Volt, ahol bőgés előtt vadkár elhárításra is kizárólag íjászcsoport mehetett, mert nem akarták szétpuskázni a területet.

Ennek a hatásosságában nem hiszek. Nem a lövéssel zavarod szét a területet hanem azzal, hogy kint vagy, mozogsz, viszi a szél a szagod, sebzel majd utánkeresel...a lövés a legkevesebb....

Sokan még ma is azt gondolják, hogy törvényen kívül legjobb íjjal, nyílpuskával vadászni. Ugyanakkor Te is megfogalmaztad, hogy íjászt nem szeretnek fogadni, mert nem olyan eredményes. Akkor a két dolog hogyan egyeztethető össze?  Ez a huszonkettes csapdája.

Nincs itt semmiféle 22-es csapdája és ezt Te is tudod csak már megint keversz. A törvényenkívüliek nem a hatásfoka hanem a csendessége miatt kedvelik az íjat, számszeríjat, nameg azért, mert nem követsz el velük lőfegyverrel vagy lőszerrel való visszaélést, boltban bármikor megveheted őket és bármilyen hozzávalót...