Az első hangra.
Egész délelőtt havat lapátoltam. A szomszéd és a mi házunk közé rakta le a szél a tetőről két napja. Gyönyörű napsütéses idő, szélcsend, délben -6 fok. Több köbméter hó ellapátolása után már szabad volt az út a kocsinak. Miután besóztam a frissen vett sonkákat és csülköket felhívtam Simit. Meg akartam kérdezni kijön-e velem délután vadászni. Háromszor hívtam, de csak a hangposta jelentkezett. Akkor egyedül megyek.
Háromkor indultam ki. Még a faluban jártam, amikor Zolika visszahívott. Gyakorlaton volt, ezért volt a telefonja lenémítva. Én már azt hittem, hogy téli szünet van. Nagyon sajnálkozott, hogy nem jöhet.
A bőrteleki erdőhöz akarnék kimenni ha, lehet. Területünk legnagyobb (15 ha) erdeje.
A hó nagy, a kocsim nem terepes, csak ott tudok közlekedni ahol el van takarítva az út.
Szerencsémre a bőrteleki üres sertéstelepig eltúrták az útról a havat. Itt hagyom a kocsit az út szélén. Innen még kb. hat-hétszáz méter az erdőszéli les. Idő közben beborult és a szél is gyengén lengedezni kezdett.
Csak a puskát, távcsövet a fényképezőt és egy pokrócot viszek magammal és pár lőszert a zsebben.
Nem az erdő mellett megyek végig, hanem átvágok a repce földön egyenesen neki a lesnek.
Az utolsó száz métert csak lassan és csendben teszem meg. Mindig így közelítem meg a leseket, mert sosem tudni, hogy mi van a közelben. Mire odaérek így is kimelegszem a nagy hóban.
A les deszkán és az alján vastag hóréteg. Megfordítom és a leterített pokrócra ülök. A jobb csőben nyolcas a balban hatos sörét. A puska mellettem letámasztva. Ha felmegyek a lesre, mindig várok pár percet, amíg megnyugszik a környezet, és az ember is kifújja magát egy kicsit.
Előttem sűrű sarjerdő mögötte a tölgyes. Balra fiatal és a les mellett elég hiányos akácos ide jól be lehet látni. Az akácosból öt szajkó száll felém. Húsz méterre szállnak be a sűrűbe. Bármelyiket meglőhetném, de eszem ágában sincs. Örülök, hogy itt vannak, sokszor jelezték már nekem az érkező rókát, most is erre számítok. A hátam mögött a tábla túlsó vége felől egy suta jön az erdősávból a gidájával.
Előveszem az öreg sípot és megszólaltatom. A kétségbeesett nyúlsírásra az egyik szajkó felül egy fiatal kőris hegyére. Vele egy időben miközben még fújom a sípot, a sűrű sarjasból egy róka fut be a les alá jobbra. Még, talán ha 15 másodpercet fújtam a sípot. Ilyen hamar még soha nem jött be róka a hívásra. Érdemes volt az utolsó száz méteren óvatoskodva jönni a lesre, mert ez a róka csak pár tíz méterre lehetett a lestől.
A sípot leteszem a puska óvatosan a kézben. A rókából a les résén látok valami vöröset alattam utána azt sem.
Kritikus helyzet, ilyenkor nagyon könnyű elszúrni a dolgot. Villámként kavarognak a gondolatok az agyamban, hogy mit tegyek. Hátra nem merek fordulni, félek, hogy zajt csapok és észrevesz. Azt tudom, hogy a nyílt vetésre nem megy ki, így csak jobbra vagy balra mehet esetleg. Ha felállok, akkor meglátom, és akkor ugortában rálőhetek, mert akkor ő is észrevesz, mert valahol alattam van. Akkor viszont benne van a pakliban az is, hogy az esetleg cikázó rókát elhibázom. Mozdulatlan maradtam kibiztosított puskával a kézben csak a szemem jár jobbra, balra. Végtelen hosszúnak tűnő 15-20 másodperc után a nagy hóban ugrálva szalad visszafelé a sűrűben. Valamit észrevett vagy csak megsejtett ilyen közelről.
A sűrű sarjak között nem sok tiszta hely van lőni, de ilyenkor nem szabad variálni annyi sörét úgy is talál magának utat, amennyi kell. Mikor húsz méterre ér a jobb csővel meglövöm.
A sarjakat veri a sörét, a róka belefúródik a hóba és nem mozdul.
Nem megyek le a lesről. Még tizenöt percet hívok, de nem jön más.
Csinálok pár dokumentáló fotót a nyomairól is a les alatt és a rókáról is. 
Még nincs négy óra és úgy döntök, hogy átmegyek a miklai lesre, a szik szélére. Erről lőttem ősszel a kant és akkor éjjel három róka is volt ott a kukoricatarlón.
Mire beérek fél öt elmúlt és erősen szürkül. Fél óráig sípolok eredmény nélkül. Közben a szél is megerősödik. Feladom, ide most nem jön semmi. Kibotorkálok a havas szántáson magamban szidva a traktorost, aki az utat is felszántotta. A juhászat felől ugatnak a kutyák, a szél is egyre erősebben fúj, három nap múlva szenteste.
