Így írunk mi...

Ez a történet a régmúltba nyúlik vissza, Huba idejébe, amikor a vasfüggöny hideg szögesdrót kerítésén még a napfény is félve bújt át. Sőt a szögesdrót mellett aknamező is védte a béketábort az imperializmus által küldött „diverzánsok”-tól, „lázítók”-tól.
Ugyanakkor a „dróton” túl és a határon innén, az akkori, nem éppen túlhajszolt vidéki élethez képest is, a nyugalom és a biztonság volt jellemző.
Ember és állat számára egyaránt. Mindannyian megszokták a határőrség mozgolódását, rendszeresen és pontos időben lezajló járőrbe vonulását, a csizma kopogását, zabla zörgését, vagy az öreg rajgaz nyekergő pöfögését.

Hubának ebben a környezetben volt szerencséje vadásznak lenni. A határsáv érintetlen vadonjában volt is lehetőség bőven a vadászatra.
Huba kedvence a róka volt. Elsősorban azért, mert ravaszsága, kiszámíthatatlansága és picit titokzatos viselkedése lenyűgözte. A róka eszén, nem csak a mesében, de a valóságban is nehéz túljárni.
Hej, de sok éjszakát átfagyoskodott eredmény nélkül. Nem is látott rókát, vagy szél alatt jött és vidám farok lendítéssel távozott is. Vagy egyszerűen leült a koma Huba ötödik tízméterét jelző cöveke mögé, ahol még a tárcsalőporral, saját kezűleg töltött, majd a cserépkályha tetején „brandolt” négyes sörét is csak ritkán fogta. Hubának voltak azért kifinomult eszközei és módszerei, így nem is volt talán, olyan tél, hogy ne szárított volna a hátsó fészer falán legalább 8-10 jófajta rókagereznát. Persze ezek közül 2-3-hoz a hatvanas hattyúnyaknak is köze volt…..
Disznó is, fővad is szép számmal akadt Huba területén, sőt szarvas egyre több. Mintha a határvonalat szegélyező kerítés mellett vonulnának, vélte felfedezni Huba. Eme véleményét a vadásztársaságot, alapvetően alkotó, nagyhírű mérnöktanárok is osztották.
Akkoriban még lehetett abszolút selejt bikát, sörétes fegyverből kilőtt gyöngygolyóval is lőni.
A házi szabályzat szerint abszolút selejtnek számított az a bika, melynek agancsa kimerítette a selejt fogalmát és ez mellett csak három lábon járt. Az időben ez sajnos mindennapos dolog volt, mivel a tekintélyes gímszarvas sűrűség mellett, gyakran került sor aknarobbanásra, amit szarvas okozott. Jellemzően az egyik első láb elvesztése volt az ára a bika, vagy tehén ilyen irányú rossz lépésének.
Éppen ezért lehetett a legtöbb bikarudliban háromlábú bikát találni, néha selejtet is.

Huba sokat járt a területen, ismert is egy rudlit, melyben két háromlábú is volt. Az egyik bika egy reményteljes 4 év körüli 12-es, melynek a csánkja hiányzik. Mozgásában észre sem lehet venni a rég begyógyult sebesülést, valószínűleg már borjú korában kaphatta. Fiatalos lendülete vitte előre ezt a bikát. Huba még véletlenül sem emelt volna rá puskát.
Egy másik bika, melynek térdben hiányzott a jobb első lába, látszólag jobban szenvedett. Alig néhány hetesen sérült lábát nagyon féltette, a térdcsonkja véresen piroslott Huba öreg messzelátójában. Agancsa kívánatosnak tűnt, vastag agancstövek, felfelé vékonyodó szárak, bal oldalon gyenge, lapos villa, a jobb oldalon jégág nélküli dárda. Nem mai harcos, mely öregkorában lépett az ekrazit csapdájába.
Huba szerette volna meglőni ezt a bikát.
A szándékot tett követte, mely nem tűnt egyszerűnek. Először is engedélyt kellett kérni a vadásztársaság elnökétől. Az elnök akkoriban, amolyan vadászati atyaúristen volt, ki mindenről rendelkezett.
Huba elmagyarázta az aknasérülést és a várható osztrák beavatkozást, ami azonnal hazavédelmi érzelmeket és döntési biztonságot eredményezett. Huba megkapta a kilövési engedélyt.
A saját öntésű brenekék már régen készen álltak, a lőszerszatyorban. Huba elégedetten fogta a Frommert és a szatyrot, magára csapta a kertkaput és elindult az ősbükkös irányába. Tudta, hogy mint már sokszor, a bikarudli oda fog kiváltani az erdeifenyves sűrűből.
Huba elhelyezkedett a téli álmot alvó szálasban. Jó előre kinézte ezt a leshelyet. Előtte egy kifordított tuskó árnyéka, mellette, néhány alig megnőtt és félméteres luccsemete. Jó ülés esik ülni mellettük.
A szálas lassan kezdett besötétedni, ugyanakkor a friss hólepel máris visszatükrözte az imént elillant történéseket. A bikák megérkeztek sorban. Elől egy alig fülfölötti nyársas, majd egy hatos, néhány nyolcas villás-dárdás.
Lassan kezdték el felvakarni az alig 10 centis hótakaró alatti makkot és gesztenyét tartalmazó avartakarót.
A háromlábú bika olyan magabiztosan mozgott, hogy Huba sokáig meg sem találta hirtelen a messzelátójában.
Az öreg 7x50-es Tento mégis odavarázsolta a bikát a puska elé, a lövés alig csattant és a bika hiába rohant és rohant. Nem tudott sorsa elől elszaladni……….

A szarvas valóban fiatal selejt, az Erdőgazdaság csuklóstraktorjával sikerült kihúzni és beszállítani.