Köszönöm szépen az ajánlást, ill. a könyvvel kapcsolatos ügyintézést!
Már túl vagyok a felén, igen-igen jó, életszagúan megírt könyv!
Jung Jenő és Zilai János könyveinél az volt az érzésem, hogy jó-jó, de az igazán érdekes az lenne, amit nem írtak meg.
Itt ilyen érzés nincs
ha esetleg könyvírásban gondolkodsz (amire csak bíztatni tudlak), akkor szerintem írd meg azt is, amit mások nem szoktak, vagy nem lenne "szabad"
Attól igazi egy könyv, hogy nem csak a mentünk-lőttünk-denagybikalett sikersztorik vannak benne.
Nagyon szívesen!
És mindenkinek is nagyon szívesen😁
Örülök, hogy eddig mindenki pozitívan jelzett vissza (de legalább is nem követelte vissza örjöngve a pénzét🤣)
Ami a könyvírás illeti, hogy mi kerüljön bele, minek kellene, hogy belekerüljön, és mi az, amit (bármennyire is jó lenne megírni) semmiképp sem szabad publikálni, ez egy izgalmas fejtörés szerintem mindenkinek, aki olyan történetek megírására vetemedik, amiknek valós alapja, valós szereplői (is) vannak.
Az én könyvem lassacskán készülget. Talán, ha tavalyelőtt nem b@szik be ez a tetű vírus, és nem rendezi át már két évben is a családunk életét, akkor terveim szerint már 2020. Karácsonyára polcra került volna. De erre sajnos nem került sor.
Ami egyébként nem biztos, hogy nagy baj, mert az eltelt "holt időszakban" is írogattam egy kicsit, újabb törtenetek kerültek betűrendbe, másokat kicsit átszabtam, kiegészítettem, megkurtítottam.
Ha jól mennek tovább a dolgok, talán idén megvalósulhat...
Terveim szerint ez a könyv egy kicsit más lesz... éljen a gender szemlélet🤪😁
Semmmikepp sem krónikás könyv, nem is vadásztörténetek hűen megírt másolata, és nem is pátosszal teli leborulás a nemes vad és a természet oltára előtt.... ezek mind, és igazából egyik sem. Márhogy az én gondolatvilágomban ilyennek szánom. Aztán, hogy mi sikeredik majdan belőle, azt nem én fogom megítélni.
Hanem azok, akik talan majd elolvassák.
Janit és Jenőt teljesen megértem. Utóbbiról csak feltételezem, Jánosról tudom (mert beszélgettünk pár alkalommal, és bizton állíthatom, hogy ezek nem voltak elvesztegetett órák😍) , hogy a nem publikus történeteiből további köteteket lehetett volna kiállítani.
Ahogyan én is tele tudnék írni "pár oldalt" velük.
De ez nagyon vékony jég. Együtt vadászni hivatásból bárkivel nagy felelősség, ami a diszkréciót is magába foglalja.
És sokminden történt/történik az erdőben, ami jobb, ha ott is marad😉
Amikor szűkebb körben híre ment a készülő könyvemnek, meglepő telefonhívásom volt, meglepően hamar....
Egy ex kollágám hívott, akivel sok éve egyetlen szót sem váltottunk, mióta (igen parázs hangulatban) elváltak útjaink.
Sejtettem, hogy honnan fúj a szél, de hafgtam, hogy megfussa a kínosra sikerült bemelegítő köreit és csak utána szegeztem neki a kérdést, hogy miért is hívott valójában?
Nehezen, de kinyöszörögte, hogy hallott valami készülő könyvről, és igazából csak azt szerette volna megtudni, hogy... Itt félbeszakítottam:
- Nézd! Valóban van egy majdnem kész kéziratom, ami lassan csak lektorra, tördelésre és nyomdára vár.
És mielőtt bármit kérdeznél, két dologról szeretnélek biztosítani.
Egy... az írásokban szinte alig vannak személyek megnevezve.
Kettő.. ha mégis, akkor páran sajnos már nem élnek, vagy ha igen, akkor sem negatív kontextusban. Kielégít a válaszom a fel sem tett kérdésedre?
Hallgatott egy kicsit, majd annyit mondott, hogy Köszönöm, megértettem.
Azóta már találkoztunk is (igaz véletlenül egy hivatal folyósóján) és ha nem is borultunk egymás nyakába, de nem mentünk el egymás mellett.
Nem is lett volna méltó, az együtt megélt évtizedhez...
Szóval nagyon nehéz feladat lenne úgy írni az esetleges visszásságokról, fondorlatokról, csínyekről (bűnökről?), hogy ne keverjen bajba senkit, de személytelen se maradjon, és mjndemellett ne is csapjon át bulvárba, meg oknyomozásba. Talán az egyik legnehezebb kronikási feladat.
És ugye az is közismert szállóige, hogy a vérebes, a kürtös és a kísérővadász nem lehet hírvivő.
