Üdv Mindenkinek! 
Tegnap este a fa alatt, nekem felcimkézve ott lapult Bozóki László "REMETEKANOK" című könyve.
Mikor a család elcsendesedett és az aprónép is álmodni tért a karácsonyi varázslatban megfáradva, akkor jött el az én időm.
Szokásomnak megfelelően, egy jó bor társaságában nekiültem olvasni a nappaliban.
Ez az én ünnepem
A könyv igen vegyes érzelmeket és gondolatokat váltott ki belőlem.
Maga a szerző írja a bevezetőjében, hogy rábízza az olvasóra, hogy mire tartja a kezébe került művet.
Én sajnos az általa felajánlott utolsó lehetőségre voksolok, igaz az általa megajánlott "gyenge" minősítést "középszerűre" váltva.
Találkoztunk már több ízben személyesen is (még ha valószínűleg ő maga erre nem is emlékszik), nagy kedvvel veszemm elő újból és újból a "VÁNDORVADÁSZ"-t is és ezek alapján én bizony többet vártam.
Sokkal többet.....
Emocionálisan talán úgy tudnám meghatározni kritikám alapját, hogy számomra kétféle élménybeszámoló irodalmi alkotás létezik, ahová a vadászati témájú könyveket is sorolom.
Az egyik elhozza a szobámba, akár a Karácsonyfa színes fényjátéka mellé az idegen tájakat, vadászélményeket. Nem mondom, ez sem rossz. Kellemes is lehet, langyos is lehet, olvasható is lehet.
De a másik, az magával visz!
Az elragad a fotelból, abban én is ízzadok, megfájdul a derekam a bozótban való nyomkövetés közben, megszomjazom a hosszú cserkelés alatt (ezért kell a bor
).
Abban érzem a szagokat, látom a fényeket, együtt szorongok a sötétben az íróval, megremeg a lábam a támadó kafferbivaly látványától, vagy a vackából keltett remetekant együtt lőjük gombóccá, miközben a tüdőm majd szétpattan a pecnyi lélegzetvétel hiánya miatt....
Remélem érthetően próbálom szemléltetni a különbséget.
Ez a könyv nekem nem fér bele a második kategóriába.
Megsérteni a világért sem álll szándékomban az íróját, annnál jobban tisztelem korábbi műve miatt és az általa bejárt, nem mindennapi életút okán.
Ezért nem is írom le azokat a gondolataimat, amik elsőre eszembe jutottak.
De annyit feltétlen, hogy érzek benne elég sok ideológiai zavart, sokszor túlzó egoizmust és némi sértődöttséget is, amik nem feltétlen viszik jó irányba az olvasó gondolatait.
Több alkalommal is azon kaptam magam, hogy egészen máshol járok fejben és vissza kellett olvasnom pár sort, hogy újból felvehessem a fonalat.
A könyv képanyaga is nagyon vegyes.
Vannak benne nagyon megkapó képek, de példának okáért a felélt, núdum élőhelyén bemutatott és pacallá hízlalt kerti kan látványa olyan módon hat rám, mint ha a szilvásváradi istállóban a hófehér lipicai mének közé valaki magyartarka tehenet kötne. Mondhatnám azt is, hogy "tájidegen" elemnek tartom.
Az pedig, hogy a korábbi könyv anyagából, mintegy "Tecsó Gazdaságos" módon vagy 35 oldal egy az egyben átköltözött, cseppet sem emeli a mű értékét.
Általa kissé kényszeredetté, amolyan "akkor is kiadom Karácsonyra 300 oldalon", megerőszakolt alkotássá válik.
Sommázva a benyomásaimat, mindenkinek ajánlom, hogy olvasssa el, mert sok értékes információt tartalmaz és itt-ott, egyes részleteiben még újat is ad, olyan szeletébe is betekintést enged a hazai vadászat történelmébe (fizető vendégek vadásztatása az "átkos" korszak vége felé), ahová eddig a kívülállók nem igen nyertek bebocsájtást.
De sokat nem szabad a könyvtől elvárni, mert az valószínűleg csalódáshoz vezet.
Nem ez lesz a könyvtáram következő tagja abban a csoportban, amiket szívesen újból és újból előveszek és lelkesen olvasok újra, akár évente több alkalommal is.
Mindenkinek Békés Ünnepet Kívánok az elkövetkező napokra is
