Ma megfordultam az egyik könyvesboltban mert muszáj volt valami új olvasnivaló után nézni. Találtam is, de közben Tormay Cécile Örök Magyarország c. könyvét is kerestem, mert két másik regényét olvasva megtetszett a gondolatvilága, stílusa. Aztán látom, hogy az Ősi küldött c. egymásra rakott kötetei mellett rögtön Károlyi Mihályné könyvei következtek...
Jót mosolyogtam, aligha örülne szegény megboldogult írónő e társaságnak...
Tudom ajánlani T.C. könyveit, igen tanulságosak. Mellékesen nekem érdekes volt, hogy milyen természetes magától értetődő dolognak vette a vadászatot. Hiába, más generáció, más társadalmi körök. Ezek a körök manapság egészen másképpen viszonyulnak a természethez, mint sokminden máshoz is.
Másrészt Zsindely Ferenc írásait ajánlanám Nektek, igazi vadászati szépíró volt, Kittenberger Kálmán felfedezettje. Igencsak ritkán emlegetjük, pedig megérdemelné, mert egész kacskaringós életútjával példát mutat nekünk, mert ember tudott maradni a legnehezebb időkben is...és boldogan tudott élni élete utolsó 12 vadászatmentes évében is.
