Üdv Csabi!
Az egy más világ volt...
Azonban komolyra fordítva a szót:
Én inkább korrajznak fogtam fel a fejezetek zömét.
Guth egy gyönyörű terület, és külön jó a könyvben, hogy egy "tő melletti" szakember vállalkozott arra, hogy bemutassa.
Az, hogy ilyenre sikerült a könyv -véleményem szerint-több oknak tudható be.
És vannak "homályos" utalások is benne a Szerző pályájával kapcsolatban.... Valóban van néhány olyan "apróság" is, ami valóban furcsa mentalitásról árulkodik...
De azért van benne egy-két érdekesség is..
Számomra talán az volt a legérdekesebb, hogy hogyan alakult át egy hajdani jó apróvadas terület az ország és Európa egyik- mára elég híres- nagyvadas területévé.
A saját területünkön éppen most történik ez az "átalakulás". Igazából nem is tudjuk, hogy örüljünk vagy bánkódjunk ezen....
Én azért nem tettem "B" vágányra a könyvet....ott van a többi Nimród könyv között.
Üdvözlettel: J. vadász
Az ötlet még mindig díjazandó.....de nem a Tálas-féle könyvből olvasnék, az biztos.
Ma hajnalban befejeztem a könyvet.
Lehet bennem van a hiba, de nekem ez a könyv nagyon nem tetszik.
Vannak benne nagyon jó történet-alapok, de a prezentáció a legtöbb esetben számomra szinte értékelhetetlen módon lett összerakva.
Hivatásos vadász nem írhat ilyen mérhetetlen egocentrikus módon, lépten-nyomon kihangsúlyozva felsőbbrendűségét az általa lenézett sportvadászok felett.
Mert bármennyire is próbálja exkuzálni magát a szerző minden ilyen irányú megállapításánál és véleményalkotásánál (hogy ő nem bántani akarja ám az imént még lesajnált vadászvendéget), azzal
csak tovább rontja a helyzetet. Mert ugyan akkor kéjes hangsúllyal teszi elém, hogy a vendégek micsoda alázattal vetették alá magukat akaratának és irányításának.
Volt ezen kívül még jópár, apróságnak tűnő epizód, aminek olvasása közben bizony megszaladt a szemöldököm.
Tudom, hogy '60-70-es évek, de a többi kortárs esetében nem igen törtek rám hasonló gondolatok, olvasás, beleélés közben.
Szóval ez a könyv is megy arra a polcra, ahonnan csak nagytakarítás ürügyén bújnak elő kicsit a könyvek, hogy aztán hamarosan visszabújhassanak újból zavartalan kis világukba.
Egy biztos ez a folyamat mármint az apróvad eltűnése és a nagyvad szaporodása felgyorsult. Ezt saját területünkön is tapasztalom ( nagyon nem csodálkozom rajta mert a szomszédok jelentős része nagyvadas ) de például egy olyan társaságnál ahova 10 évvel ezelőtt kiváltságos dolog volt egy nyúlvadászati meghívás ma már sokkal több disznót lőnek mint nyulat.
Azt hogy ki hogyan nézi le a sportvadászokat jó példa egy vadászvendégünk elbeszélése (a közelmúltból !) melynek lényege hogy egy állami terület vadászházába délben megjelent a terület illetékese és esedezve kérte hogy minden vendég 14 órától egy egy kísérővel menjen ki a területre mert XY vagy xy bankvezér érkezik és hát
"üres legyen a ház" meg közben meg is lőné a neki kiszemelt dám bikát. A sztorit elmondó ekkor lőtte élete legnagyobb kanját délután kettő körül (!) természetesen grátisz volt a "kényszervadászat" miatt. (Nem nagyon bánkódott !) A bankvezér meglőtte a nyilván óramű pontossággal érkező kapitális bikát - lett is aztán nagy mulatás és közös berúgás az "alacsonyabb szintű" vendégekkel , sőt még spiritiszta szeanszra is futotta mert asztaltáncoltatást tartottak csak nem a tenyerek voltak az asztallapján hanem lengén öltözött "táncoslányok" ! Szóval szemben a lapulás és a seggnyalás a hátamögött meg lenézett sportvadász ??????
