Vers

[Balkóbátya]

[Németh Lajos]

TÖREDÉK

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   /Radnóti/

[Németh Lajos]

https://index.hu/kultur/2023/02/25/jordan-tamas-jozsef-attila-foldalatti-slam-akademia-godor-klub/

Jópár éve már, amikor a baki faluházban láttam ezt az előadását.
Hatalmas élmény volt.
Volt egy megmosolyogtató epizód is, kb. az előadás egyharmadánál a helyi plébános felpattant, majd félhangos méltatlankodások közepette keresztülrongyolt a széksorok között és kiviharzott a teremből.
Hja kérem, az emberi lélek - ha igaz valójában mutatkozik meg - sajnos sokkal romlottabb, mint azt az álszent majmok látni és láttatni szeretnék.

[Németh Lajos]

https://www.google.com/search?q=%C3%A9n+v%C3%A9tkem&oq=%C3%A9n+v%C3%A9tkem&aqs=chrome.0.0i355i512j46i512j0i512l8.4821j0j15&sourceid=chrome&ie=UTF-8#fpstate=ive&vld=cid:c0aab952,vid:WhvQEjgEagY

[Németh Lajos]

2023. április 11.


Hol                                                     még egy mondat a zsarnokságról



Borsodban és

Fejérben a

kólában a

kenyérben az

ólakban a

tévében a

gyáva

nyulak

évében a

visszajátszott

bakiban a

csúszdára kent

kakiban a

rád dudáló

kocsiban az

eldünnyögött

bocsiban a

hamis-gulyás-

ágyúban a

fülig érő

kátyúban a

Felkelő Nap-

plázában a

Terroristák

Házában a

milliárdos

tenderekben

bennük meg a

zemberekben

sok kis undok

alakban a

legsivárabb

barakkban az

aluljárók

rendjében a

pénzmozgások

trendjében a

foghiányos

fogsorban a

bocsánatos

offshore-ban a

szem alatti

ráncban

folytatódó

láncban

Ernőben és

Erzsikében

itt ebben a

versikében

mindenféle

bigyóban a

rozéban a

pinyóban a

sumér-magyar

cégben a

szablyában a

széfben a

lazackrémes

sushiban a

krokodilus

husiban a

nemzetiszín

pántlikában

masírozó

bácsikában

kissegélyben

Nagybajomban

kínálkozó

alkalomban

majdnem

minden tekintetben

szerényen de

szeretetben

duóban és

teamben

ebben a rossz

rímben a

nagykislányos

ruciban a

szerető a-

puciban a

napszámban a

szünetben az

éticsiga-

szüretben a

barmok közt egy

csacsiban az

ürestészta

vacsiban a

Bankban meg a

Balkánban a

saját dühödt

falkámban a

Kissalétrom

utcában az

ottaniak

cuccában a

lábra kapott

szemétben a

járókelők

szemében a

kiszuperált

trabiban a

lenullázott

szabiban a

földre vetett

ágyban

isten tudja

hányban a

nézd-ben meg a

nos-ban

minden ilyen

fosban az

inkriminált

szavakban a

privatizált

tavakban a

bűnben és a

bírában a

kortárs magyar

lírában a

falra festett

cében az

Árpád-meden-

cében a

könyörtelen

logikában

ifjabb Csorba

Robikában

egyetlenegy

mondatban

berobbanó

oldatban a

fuzárium

toxinban a

nátrium-hid-

roxidban a

zömében a

lélekben

felszívódó

méregben

ezeknek a

vérében a

garázdaság

tényében a

legjobb magyar

márkában a

gyereknek a

zárkában a

tejben mézben

mannában

minden édes

annában a

rendszerint a

déliben

éjszakázó

néniben a

békés, boldog

családban a

kihűléses

halálban a

fullos-fűtött

garázsban az

egész

baszott

bagázsban a

tűrésben és

tagadásban

menésben és

maradásban

babakacagásban

meg egy csomó

másban /Erdős Virág/

[Snipe]

József Attila - Születésnapomra

https://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/szuli.htm

[Balkóbátya]

Pergamentekercsekre
       
1

én a fáraó írnoka
ezennel kijelentem
bár kényszerítettek soha
semmit se szépítettem

utaltam mit a hivatal
naponta rámrótt
packázásaival
a gyáva előljárót

s mert szóval szólnom nem lehet
s mert törvény sincs mi védene
kivághatják nyelvem
a számadások szélire
versekbe szedtem amiket
le kellett volna nyelnem

2

a fáraó nem hallgatott
a geométerekre
maga döntött s az alapot
túlméretezte

aki tehette megszökött
hiába hajcsárolják
a népet a felügyelők
rabszolgákat a szolgák

nem jön össze a mű pedig
az idő egyre sürget
a munkát már csak mímelik
az arra kényszerültek

bőrük akár a pergamen
melyre írom az énekem

3

olykor ha nem néztek oda
arról is maszekoltam
ami a való s a csoda
közötti félúton van

egy boldogtalan szárnyanincs
madárról kinek párja
egy áhított de lábanincs
égi madárka

egy virágról nem ismerem
csak az illatát érzem
arról amiben idelenn
s odafenn se lesz részem

arról ami már szerelem
s még nem bánat egészen

4

írónádamat leteszem
mintsem vályogból sziklát
hazudni legyek kénytelen
vakuljon ha vakítják

s higgye hogy véghezvihető
s törvénye szerint élnek
a kéjt csak kínzásban lelő
alattomos heréltek

és hallgassa az éjben
hallgassa hogy zokognak
hallgassa örök ébren

hallgassa hogy jajongnak
a nagy mű érdekében
szülésre parancsoltak

5

írónádamat letevém
és elfújtam a mécsest
időm egy imbolygó tevén
a sivatagnak léptet

ami belőle mérhető
becsülettel kimértem
most elhagy engem az idő
elporoszkál se érdem

se fortély soha vissza nem
hozhatja mit a teve visz
ennyire tellett istenem

szikkadok holtraváltan
egy elfuserált piramis
fullasztó árnyékában

Kányádi Sándor

1985

[Németh Lajos]

Szó (Hungarian) Kiss Judit Ágnes


Hazádból, hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
 
Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
 
Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még, ki zenét szerez,
És színházat csinál,
 
Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.
 
Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül,
 
Míg annyi jóval van tele                  
A másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?
 
De itt van szükség rád nagyon,
Sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.
 
Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,
 
Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jajt.
 
Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.
 
Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.
 
Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.
 
Maradj tövisnek, bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit a kéz
Álmában is vakar.
 
Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik
A súlyosabb kereszt?

[Corbett]

Ez nagyon tetszett

[Németh Lajos]

ARS POETICA

Németh Andornak

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.

Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.

Szép a forrás - fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.

Más költők - mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.

Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.

Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;

engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.

S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.

Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kísérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!

/József Attila/

[Erdojaro (Molnár Attila)]

[oconor]

Békeffi István: Két úr a Gestapótól

Mindegy már! Élmény volt ez is,
Amit semmi se pótol.
Lakásomon becsengetett
Két úr a Gestapótól.

Éjfél volt. Könnyű kábulat
A két szem altatótól.
Mindig ilyenkor érkezik
A két úr a Gestapótól.

A szobalány jött kócosan
és reszketett a szótól,
Mikor az ajtómon beszólt
Két úr a Gestapótól.

Ilyen csámpás germánokat
Nem ismert még az ókor,
De bezzeg géppisztolyt viselt
Két úr a Gestapótól.

Még semmit magán nem viselt
A kézzelfoghatóból.
A pár szó elsuttogva, így...
Két úr a Gestapótól.

Pár szó. S minden keverve még
Álomból és valóból.
De belépett szobámba már
A két úr a Gestapótól.

Hol van, hol van a rádió?!
A „titkos leadó!” Hol?!
És házkutatást rendezett
A két úr a Gestapótól.

Megéltem néha már ilyet,
De ez sok volt a jóból.
Minden fiókot összetúrt
A két úr a Gestapótól.

Megvizsgált bútort és edényt,
Az ágy alá valótól
Vázákig, mindent megszagolt
A két úr a Gestapótól.

Aztán a fürdőszoba jött,
A szappan, fogmosópor.
Még a vécébe is benyúlt
A két úr a Gestapótól.

Titkos leadót nem talált,
S e szomorú valótól
Dühtől torzultan távozott
A két úr a Gestapótól.

Szekrényemből két rend ruhát
— A békéből valókból —
S a pénztárcámat lopta el
A két úr a Gestapótól.

Most már holtan fekszik talán,
Agyontaposva lótól,
Egy német országút porán
A két úr a Gestapótól.

Ezért most azt kérdem tehát
Egy arra haladótól,
Ha látja majd, hogy ott hever
Két úr a Gestapótól,

Ki két finom ruhát visel
Egy pesti jó szabótól,
Hát tudja meg, hogy ez az a
Két úr a Gestapótól.

A holmim küldje vissza majd,
S hogy milyen feladótól
Jön a csomag, hát írja rá:
Két úr a Gestapótól.

S megírni, azért írom ezt,
Hogy tudja az utókor,
Mit jelentett, mint fogalom:
Két úr a Gestapótól.

[Voldi]

[Németh Lajos]

Pénteken megnéztük a Madáchban. Nagyon jó előadás volt.
Nem cincált szét annyira lelkileg, amint anno Hobó: Tudod, hogy nincs bocsánat c. estje, akkor órákig bolyongtunk fel-alá az éjszakai utcán, mert egyszerűen nem lehetett hazamenni.
Ezt ezért másfél órás sétával letudtuk, egy fröccs is segíthetett volna a lazításban, Tibi atya szomszédos kápolnájában, de sajnos telt ház volt.



Szombaton az "UFO"-ban Koncz Zsuzsa koncert, nagyszerű hangulattal.

Még egy érdekesség, bár ez egy hónappal ezelőtt volt.
Ady utolsó lakóhelyén berendezett emlékmúzeumot néztük meg. Csinszka apai öröksége volt a lakás, állítólag minden berendezési tárgy eredeti. Élmény volt látni a kádat, ahol fürdött, az ágyat, amin meghalt.