Hali Wetzlar. En a te hsz edre probaltam meg valaszolni. Elnezest ha nem volt ertheto. De a koncentralo kepesseg es a kitartas ennel a foglalkozasnal mindig es mindenhol a kivalasztas alapja volt. de ez a fajta kepesseg kezd kiveszni az emberekbol Annyira felgyorsult a vilag. Egy pszichologiai folyoiratban olvastam, hogy ha egy mult szazadi embernek ma vegig kellene setalni az Andrassy ut elejetol a vegeig akkor nem tevedne el mert a fontosabb epuletek ma is ugyan azok de valszeg meghallna a stressztol mire a Hosok tereig er. Amig anno volt mibol meriteni, addig ma urbanus kornyezetben elo szamitogep elott levo kolykokbol kell snipert csinalni. Ehhez tetszik nem teszik kell a technika segitsege is.
Mert mar nincs ido arra, hogy a "termeszetes kivalasztodas utjan legyen valakibol a legjobb.
A CNN tema pedig ugy jott a kepbe, hogy igazabol Zajcevet is " megcsinaltak" az akkori propagandistak. mert az atlagnak mindig kell egy peldakep akihez igazodhat. Lehet hogy rajta kivul volt meg 100 masik aki szinten jo volt vagy akar jobb is mint o csak nem voltak jo idoben jo helyen ( Nem becsulom le a teljesitmenyet mert hogy felfigyeljenek ra ahhoz valamit le kellett tenni az asztalra. Csak az akkori CNN t Komszomolszkaja Pravdanak hivtak es o bizony pozolt nekik.
Valami meg eszembe jutott: hogy valoban a vadaszbol lesz e jobb mesterlovesz vagy a teljesen kezdobol? Itt a forumon is es az eletben is etikatlannak tartjuk a tulsagosan nagy tavolsagbol leadott lovest. Arra iranyul minden igyekezet, hogy ne messzirol hanem igen is vadaszias lotavrol adjon le a lovest minden vadasz .Marpedig a mesterlovesz nagy tavolsagrol kell hogy lojon, ha viszont az rogzult benne hogy a nagy tavolsagu loves veszelyel jar akkor ezt nagyon nehez kinevelni belole.
Ha valakit erdekel a mostani haboruk mesterloveszeinek helyzete annak ajanlom Donala A Davis Shooter cimu konyvet ( azt hiszem Mo -n is megjelent Mesterlovesz cimmel.
Kicsit ameriakai kicsit CNN feeling de sok erdekes reszlet van benne a mostani tapasztaltokrol (Mogadishu Irak )
Szevasz!
Én azt gondolom anno azért választották a vadászokat, erdészeket...stb., mert nekik már megvolt a fegyverekhez való kapcsolata.
Nem kellett a nulláról kezdeni velük, nem derült ki pár napon belül, hogy elsütni sem meri a fegyvert és kellette egy új embert újra próbálgatni.
Kezébe nyomták a puskát, amit már eleve jól kezelt, nem félt tőle, sőt szinte napi szinten használt.
Óriási dolog volt ez a kiképzési idő szempontjából, főleg a háboró vége felé, amikor már tényleg csak minimális kiképzést kaptak a katonák. (a németeket teikntve)
Az, hogy milyen messzire lő, szerintem nincs összefüggésben a vadászattal, mert jól felfogott érdeke, hogy messze legyen a céltól, a "cserkelés" egyenlő volt a halállal...de tudták ők ezt jól.
Szóval ezeknek az embereknek már csak a harcászatot kellett beleverni a fejükbe, a fegyverkezelés szinte magától értetődő volt.
Ilyen ismereti szintről sokkal könnyebb volt gyorsabban egy jó lövész kiképezni, mint tök nulláról kezdeni.
Így van! Mindemellett ha tetszik, ha nem, a mesterlövész is "vadászik"... sarzsikra, futárokra, vagy "egyszerűen" "csak" emberekre. Élő emberekre, akiknek szeme van, akik olyanok, mint mi, csak más ruha van rajtuk, de még az sem biztos, hogy más nyelvet beszélnek. A mesterlövész a sereg legkifinomultabb "gyilkosa", feladata, hogy különösen sok embert öljön meg, különösen az egyszerű bakához képest.
Volt egyszer a TV-ben egy dokumentumfilm, "Az ember, mint vonakodó gyilkos" címmel. Azok, akik a kiképzésen céltáblára lőttek, azok emberre nem tudtak, éles helyzetben blokkoltak. Kiderült, hogy a háborúkban azért olyan nagy a lőszerpocsékolás, mert az emberek legnagyobb része önkéntelenül félrecéloz,
Ahogy én látom: sorozottak többsége olyan ember, aki a hirtelen öléssel sosem találkozott. Egy része városi ember, aki még egy legyet sem ölt meg sosem, a vidékieknek sem mindig napi gyakorlat még az ölés sem, nemhogy lőfegyverrel - a csirke az asszonyok dolga minden kultúrában, azt az évi 1-2-3 disznót is sokszor a böllér szúrja meg... de a vadásznak más a praxisa. Olyan lényekre vadászunk, amiket - már ha tényleg vadászok vagyunk - tisztelünk, szeretünk. És - ha vadászok vagyunk - ezeket a lényeket nagy biztonsággal hozzuk terítékre. Ha tetszik, ha nem, NÁLUNK a napi rutin az ölés, meg a hentesnél, de az inkább közelharcra lenne alkalmas. Mi lövünk és ha jól lövünk, ölünk. És itt esik ránk a választása valakinek, aki távcsöves puskához keres embert, olyat, aki tudja kezelni, jól tud elbújni és adott esetben nem habozik TALÁLNI.
