Szia! Gratulálok, csak így tovább! Lövésállók a kutyáid ezek szerint. Érdekelne, hogyan viselkednek lesen, vagy les alatt. Nem zavar? Fészkelődik, ugat, nyüszít, menne, unatkozik... Stb. Sok minden eszembe jut és persze mindennek az ellenkezője is. Például, hogy fel ül figyel ha jön a vad és nem zavarja az embert és tűri a lövést. Na ilyent nem láttam még. Egy ismerősöm tacskója a mozgó Niva ablakon is kiugrott hátulról mert meglátta a disznót.
Abszolút nincs gond velük ilyen téren. Ha odajön a róka a les lábához, akkor is kussban van, és figyel csak...szerencsére. Az elődjük egy szálkás tacsi volt, neki az első alkalommal volt olyan, hogy rávakkantott a rókára, kapott egy kis kokit aztán azóta se többet. Nyilván ha szél alól jön valami, akkor azt jóval előbb megérzik, a szálkás olyankor izgatottabb lett és ment a les azon felébe szimatolni, Bicsak jól bírja. Viszont neki meg sokkal jobb a szeme, mint a szálkásnak. Zárt lest sem én, sem ők nem szeretik, ezért kb sosem ülünk ilyen helyen. Előző ciklusban volt egy ilyen örökölt szóróm, ott láttam, hogy nem csípik...Mindig kell hátrafelé nézegetni nekik. Bicska már lövés után sem izgatott. Tudja hogy majd megyünk, ha megyünk. Megtanulta, mert én mindegy mire megyek, a rókát lövöm, ahhoz meg nem szállok le egyből, csak a végén. Most szombaton is 1 disznó meg 3 róka (jöttek az előtte esti zsigerekre...), igaz jó nagy placc volt, de az őzek, szarvasok fel sem emelték a fejüket, rókát is láttam még nem egyet jönni menni...ennyit arról, hogy zajongjunk e rókára...A kocsiban sokkal izgatottabb lesz, ha lát valamit az út szélén, vagy átmenni előttünk, vagy faluban macskát...a könyöktámaszon figyel előre mindig középen
