Várjuk az új törvény végleges kiadását, mint a messiást valaki a vadászat miatt, vagy szakmaiságból, valaki pedig helyezkedésből, esetleges új terület kiszakítása miatt.
Most mondhatnánk, amit sajnos sokszor hallok, hogy mert régen is így vóót, meg mi volt, stb.
Az a problémám ezzel az egésszel - amin biztos nem lehet változtatni-, hogy addig amíg a törvényhozók nem vadászemberek -tisztelet a kivételnek, ha van-, addig milyen pozitív változásra lehetne számítani? Olyan ember (is) dönt a vadászat jövőjéről, a magyar vadgazdálkodásról aki autóból lövi a fácánt, mert társas vadászaton a sok hülye szervező miatt nem sikerül neki egyet sem terítékre hoznia, vagy éjszaka a bikát... De biztos az idősebbek láttak már sok mindent, csak ez valahol az undorító szó fogalmát feszegeti nálam.
Nemcsak a civil szervezetekkel, átlag magyar társadalommal kellene beszélgetni a vadászatról, ismertetni miért is vadászunk, miért is vannak a vadászok, hanem azokkal a vadászembernek mondott puskásokkal is akikről formálják az emberek a véleményüket az egész vadászatról, vadászemberekről is.
Ide vezetett a sok irigykedés, ellentét ami miatt sok helyen sajnos nem tudnak együtt vadászni az emberek, nem minden nap, vagy héten, hanem még a néhány hétvégén sem...
