Sziasztok!
Elmondanék egy mesét, majd pedig kíváncsi lennék a nálam okosabbak véleményére, mi is lesz majd a mese vége.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vadásztársaság. Két kis falu határában vadászgattak 20-25-en, volt köztük egyik és volt a másik faluból való, meg voltak páran "jöttmentek" is. Területük legyen 5700 hektár, nagyrészt apróvad, de van azért évi 30-40 disznó is, meg egy-két szarvas. A vadászmesterük egyben a vadőrük is volt, úgy gondolták ha egy kézben van a szakmai irányítás a végrehajtással, előbbre jutnak.
Sajnos az eredmények nem igazolták az elképzeléseket. Próbálkoztak ezzel-azzal, de csak szűken csurrant-cseppent valami, sajnos emiatt a tagdíjat is emelni kellett egészen évi 100ezer forintig, amit volt aki már nem tudott befizetni még részletre sem.
A maradók is morgolódtak, a gyűléseken egyre gyakrabban kérdezték a vadászmestert az okoról, hogyan továbbról. A vadászmester mindig tudott magyarázattal szolgálni, de a tagok csak zúgolódtak. Azt látták, hogy a vadászmester felveszi a vadőri fizetést, és kint is van a területen sokat - disznólesen, szarvaslesen. Sajnos közben a lesek állapota egyre romlott, az apróvadetetők hol voltak töltve hol nem, a dúvaddal pár lelkes tagon kívül nemigen törődött senki, és bizony a vadásztatást is gyakran a tagoknak kellett elvégezni.
Változás kell! mondták a tagok. A vadászmester javasolta, hogy váljon szét a társaság, mert ő kiszámolta, hogy az új törvény miatt együtt két vadőrt nem tudnak eltartani, de ha szétválnak akkor külön-külön egyet-egyet igen. Emiatt majd azoknak is jobb lesz, akik a mostani tagdíjat nem tudják fizetni, mert bizony az egyik falu határa is elég lesz, hogy ő azt úgy igazgassa, hogy akik vele tartanak azok majd jelképes összegért is vadászhatnak. A tagság döntött: szeretnék a számolást megnézni, és szeretnének együtt maradni. Szerették volna a vadászmestert arról is megkérdezni, miért gyűjt aláírásokat a gazdáktól a társaság nevében, de erre már nem maradt alkalom. Eltelt a nyár, a vadászmester nem jelent meg a gyűléseken, és hamarosan fel is mondott, otthagyta a társaságot.
A tagok úgy gondolták rendben, ezzel a dolog le is zárult. Kijött már korábban az új térkép a hatóságtól, amiben ajánlásként pontosan az eredeti terület szerepelt. A vadászmester, aki a 10 évvel korábbi földtulajdonosi gyűlés alapján a ftk. képviselője is volt, közösen az egyik taggal összehívta a földtulajdonosi gyűlést november végére és ígéretet tett, hogy nem szól már bele a társaság ügyeibe, a nála lévő aláírásokkal támogatja a jelenlegi helyzet fennmaradását. A tagok és a társaság elnöke, akiről az eddigiek alapján már biztosan kitalálta az olvasó hogy igen szelíd, türelmes, jó ember, hittek neki és várták hogy eljöjjön a gyűlés napja.
El is jött de sajnos rosszra fordultak a dolgok. A szelíd jóságos elnök csaknem egyedül ment oda, a vadászmester el sem jött, de jöttek olyanok akik ugyanazt a nótát fújták: miért kell ide ekkora társaság, miért ilyen sok a tagdíj hogy a szegény kisemberek nem tudnak vadászni, miért egy pesti ember az elnök és így tovább... Nem született semmilyen döntés, azonkívül hogy a gyűlést meg kell ismételni.
Kiírta hát a következő gyűlést is a vadászmester és az egyik tag, immár december elejére. Azonban a gyűlés előtt megkereste az elnököt a vadászmester: meggondolta magát, mégis jobb lesz az úgy ha felezik a területet, alkut ajánlott. Az elnök, tudva hogy a hűséges tagoknak biztos erőfölénye lesz a gyűlésen, ezt elutasíttta. Már majdnem eljött a gyűlés napja, amikor a vadászmesternek eszébe jutott, hogy bizony a társaság területéből nem egész egy hektár egy harmadik falucska közigazgatási területén van, és mint törvénytisztelő vadászmester, rögtön jelezte is ezt a vadászati hatóságnak. Ők pedig törölték a gyűlést.
Itt lett elege a tagoknak. Elkezdtek ők is aláírásokat gyűjteni, és mivel a helybeli gazdákkal jó a kapcsolat, hamar meglett a kellő hektár hogy a vadászmester nélkül is össze tudják hívni a gyűlést. Mivel az ügyvédjük - mert bizony már fogadtak azt is - csak január elején ér rá, kitűzték a gyűlés napját. Közben ment a szóbeszéd, hogy a vadászmester is szervezkedik, ígér fűnek-fának, még a kisebbik falu polgámesterével is összebarátkoztak. Volt is ennek alapja, mert kitűzésre került egy másik gyűlés is a vadászmester és támogatói által, pontosan ugyanarra a napra csak másfél órával későbbi időpontra.
A tagok most várják a gyűlés napját, de tartanak is egy kicsit mert nem értenek pár dolgot:
- úgy gondolják a területük kicsi a felezéshez, a törvényi minimum sem lenne meg külön-külön
- a nagyobb gazdák és a kicsik többsége is mellettük áll, de mivel az ellen-gyűlést összehívó hirdetményen a nevekhez nincsen odaírva a hektár amivel az adott ember rendelkezik, nem tudják mire számítsanak
- nem értik még mindig, hogy egy fél terület egy vadőrrel hogyan kerülhet kevesebbe tagokra lebontva mint az egész terület kettő vadőrrel
- nem értik hogy aki évi 100ezer forintot nem tud befizetni, az hogyan hisz abban, hogy gyors és biztos befektetésekkel a fél terület egypár év alatt felvirágzik majd és a létrehozandó volierek, dámoskert és vadfeldolgozó kitermeli a tagoknak az ingyen vadászat lehetőségét
- a terület vadban gazdagabb, picivel nagyobb fele maradna az övék, de nem akarják elhinni hogy egy kisebbség akarata ilyen mértékben fordíthat a sorsukon.
Köszönöm hogy meghallgattátok a mesémet, aminek a valósághoz természetesen semmi köze és az egész csak kitaláció. Majd az ünnepek után talán kitalálom mi lett a mese folytatása, addig is ha valaki unatkozik, nyugodtan gondolja át a mesét és adjon ötletet mi legyen a vége. A meseíró titokban a tagoknak szurkol, de egy mesének is lehet szomorú a vége...
Üdv,
B.
