A legrövidebb lövésem....

[Kovi Ádi]

Gratulálok! 

[agrarbalogh]

A legrövidebb lövésem:
Cincogással behívott kölökróka csővégről. A csövet kezdte szaglászni. 
Utólag rühelltem magam előtt is.

[Lesipuskás]

Sziasztok! Most értem a fórum ezen topicjához, és gondoltam én is megosztok egy közeli lövést. Több disznót, és bakot lőttem 10 méteren belülről (köztük az eddigi legnagyobb érmes bakom is), de a legközelebbi mégis egy 25 kiló körüli malacka volt. Abban az időben B.-A.-Z. megye észeki részén, kis falvak álltal körülölelt területen vadásztunk. Szarvasbőgés idején a leseket elhagyva édesapámmal együtt sétáltunk be a faluba vadkárelhárító vadászatról, hogy az ott hátrahagyott autóval haza induljunk Miskolcra. A falu szélső háza egy jó barátunk vadászháza volt, oda tartottunk. A házhoz egy karám is tartozott, mivel vadászbarátunk lovakat tartott. Az örzött kultúrát elhagyva, puskával a vállunkon sétáltunk a kukoricatáblákkal övezett földúton. Amikor elértük a karám kerítését valami furcsa dünnyögő hangot hallottam felém közeledni. Megálltam. Gondoltam magamban ez a kis vakarcs kutya jól teleette magát, hogy így szuszog. Gondoltam megviccelem és megijesztem, ezért levettem a vállamról a puskát, és rálámpáztam az általam kutyának vélt alakra, ami akkor tolta ki a fejét a karámon. Ekkor ért a nagy meglepetés, ugyanis egy 25 kiló körüli vaddisznó nézett rám, aki a lábam mellett próbált  kisurranni a kukoricák felé. Amikor a meglepődésből felocsudtam, tettem egy lépést előre, és a malac nyakához téve a puskacsövet meglőttem azt. Gondolom nem kell mondanom, hogy a hátam mögött 5 méterre álló édesapám (aki közben továbbsétált a falu felé és aki az egészből  nem hallott semmit) mekkorát ugrott a lövés hangjára! Később a zsigerelésnél kiderült, hogy a malacka azért szuszogott, mert tudőgyulladása volt. Az pedig, hogy a falu szélső házának karámjába került, annak köszönhető, hogy valószínűleg még valahol kint a kukoricatábláknál ijedhetett meg tőlünk, és szépen, tudtunkon kívül, betereltük a faluba. Mindenkinek további sok szép és sikeres közeli/távoli lövéseket!  Lesi

[gomba]

Lőttem már én is több bakot 10m-en belül,de a leg közelebbi lövésem egy 147 kg-os kan volt,18 cm agyar hosszal.Autó tetejéről,vadkárelhárításon lőttem féltövön 5m-ről.Ja.persze még gyenge szürkületben.Akkor az öröm nagy volt,de később hiányzott az izgalom.Ráadásul régről ismertem a kant és nem ilyen végre gondoltam,de ezt hozta Diana.

[danikutya]

Én sajnos nem nagyon büszkélkedhetek a közeli lövésemmel, mert egy nagy kocát sikerült fejbe koppintanom. Azért elmesélem mert végül is vadász élménynek nem volt semmi...  Augusztus végén egy kukorica tábla mellett mentem végig a lestől az autóhoz. Szép teliholdas éjszaka volt.  Mikor már vagy  50 m távolságra értem a kocsihoz, gondoltam már úgy is vége és különben is halaszthatatlan dolgom van.  Hátat fordítottam a kukoricának , egy két technikai malőr, és már éreztem is a megkönnyebbülést. Eközben nem vettem észre hogy  Dani a labradorom  óvatosan elsunnyogott mellőlem és bement a kukoricába. Éppen levettem a vállamról a puskát hogy kiürítsek mikor a kukoricából egy pillanat alatt mellettem termett Dani és mögötte nagy kitöréssel futott felénk egy disznó. A kukorica és az út közt volt egy kisebb árkocska  elég vaskosan benőve fűvel.  Ahogy megláttam a disznó fejét odasütöttem neki a  puskát.  olyan hírtelen történt mindez hogy mikor felfogtam hogy mi is történt, legnagyobb meglepetésemre a disznónak se híre se hamva. Átmásztam  az árkon és néztem a nyomokat hogy a porban kivegyem, vajon merre is futott a disznó. Két három percig a földet nézegetem. Nem tudtam nyomot kivenni. Mikor  visszanéztem,  láttam hogy Dani meredten figyelte az árkot és egész röviden csóválta a farkát. Csak nem?! –gondoltam, és már mentem is be az árokba. Elkezdtem elhajtogatni a füvet , és pillanatokon belül megláttam hogy egy igen csak termetes kocát lőttem agyon. Mint kiderült, a koca felénk ugrott. Kár hogy koca volt…

[Urr Antal]

Szia Danikutya!

Hát igen, kár hogy koca volt, de nem véletlenül. 

Mert a malacos kocák igen házsártos természetűek (pláne amíg még a malackák igen kicsik). Nagyon utálják a malacaikat kergető kutyákat, jogosan. Ebből kifolyólag meg később az összes kutyát.  Egészséges kandisznó nem űzi hosszan a kutyát általában (persze vannak kivételek, de ez egy másik történet.)

Egyszer én is jártam így kutyasétáltatás közben, ahol elkövettem azt a hibát, hogy hagytam tacskóimat egy kicsit szétnézni a közelben. Kora nyár volt és du. fél 5-körül járt az idő. A földút melletti gyomos-sűrű részben mozgolódó disznókra csapott le Limpi. Hallottam kintről, hogy alaposan megcsipkedte a koca hátulját (hallottam a disznó hangján).

Aztán kis ideig csend volt. Majd Limpike laza ugrásokkal elhagyta a sűrűt és tovább kocogott az úton (mint később kiderült a koca megharapta a hasán).
Pukkancs velem volt és ahogy meglátta anyját kijönni, rögtön szaladt utána. Mikor már majdnem ott tartott, ahol Limpi kijött a sűrűből, egyszer csak álló sertékkel kirobbant a koca a sűrűből igen dühösen és nekiugrott Pukkancsnak (azt hitte, ő volt a gengszter).  Rendesen kidülledtek szegény kiskutyám szemei, úgy meglepődött!  (Ő hadilábon áll a disznókkal)

Nosza gyorsan megpördült és szaladt felém menedékbe.. a disznó pedig sebesen a nyomában...Már csak pár méterre voltak, a disznó még mindig nem vett észre, hogy az úton állok. Hogy észrevegyen rákiáltottam, mire beugrott gyorsan a sűrűbe.

 

[danikutya]

Huhh! Ez nem semmi. Puska nélkül biztos becsináltam  volna.
Hát igen. Sajnos én is ezt a hibát követtem el.  Nem figyeltem a kutyára...
Elragadott a megkönnyebbülés mámora:)
Hogy a disznó engem észre vett vagy sem azt nem tudom, minden esetre a kutya mögöttem volt a disznó meg egy pillanat alatt odaért volna. Aztán lehet hogy kifordult volna ha én is kiáltok, de ez már soha nem derül ki
 

[clint]

Míg nem kezdünk el "fegyverkezni" én is elmesélem a legrövidebb lövésemet. Időben és távolságban is ez volt a legrövidebb. Nyár volt, reggel fél hat. A kukorica táblát mentem "őrzni". A pajerommal megálltam egy földúton, egyik oldalt kukorica, másik oldalt napraforgó. A terv az volt, hogy ha a kukoricából kilép a disznó és megindul a napraforgón keresztül a víz felé, akkor jól oldalba lövöm az úton. Golyós puskám megszerzésijére vártam, úgy hogy egy (akkor még) jó barátom kölcsön pro-hunterével mentem ki. Megálltam, kiszáltam a kocsiból. Csőre töltöttem a puskát és bambán tanulmányoztam, hogyan kell be és ki biztosítani. olyan érzésem volt, mintha valaki nézne. Pont kibiztosított állapotba volt tolva a biztosító, amikor felnéztem a puskanyakról a kukorica felé. Az autótól kb. 5 méterre, a kukoricából félig kilépve egy süldő figyelte, hogy mit babrálok a puskával (két perce álltam meg a kocsival). Felkaptam a puskát, belenéztem a távcsőbe (8x56), láttam egy nagy feketeséget, elhúztam a billentyűt. Durr, a disznó meg be a napraforgóba. 5-10 méterig egyenletesen tört, aztán látszott a napraforgók mozgásából, hogy lassul, majd tőlem kb. 25 méterre csend lett. A velem lévő kísérőmnek mondtam, hogy most ennyi volt a vadászat, mehetünk haza, "disznóvágás" lesz. Az illető csak ámult-bámult, azt hitte ez mindig így megy. Útközben megnyugtattam azért, hogy ez 1 az 1000-hez. Otthon előkészültünk a bontáshoz, bor, pálinka, kisbalta, kés, perzselő. Ritkán iszom, délelőtt még ritkábban, de ezen a napon elég korán sikerült belőni magamat.

[Kovi Ádi]

  Biztos sokkot kapott a disznó a látványtól! 

[Nádifarkas]

A múlt héten esett meg velem, teliholdnál.
A megérdemelt éves szabadságomat töltöttem már vagy fél napja, amikor is olthatatlan vágyat éreztem egy kis vaddisznólesre, ebben semmi különös, a baj ott kezdődött hogy kedves feleségem is szabadságon volt ezen a héten.
 (Kedves sporttársak aki nős az tudja hogy a hihetetlen teljesítmény nem egy vaddisznó elejtése hanem a közös szabadságról történő egy éjszakás eltűnés.)
Szó ami szó, születésnapomra való tekintettel elengedtek vadászni. A lesem előtt tiszteletét tette a területen fellelhető valamennyi vadfaj kivéve a disznókat, pedig nagy reményekkel indultam neki az éjszakának, a területre érkezvén majdnem beleszaladtam autóval egy kondába, de szerencsére meg tudtam állni, és az erdei zebrán átengedtem az átkelőket az úttesten. A lesről leszállva egy alig 10 perces cserkelésbe kezdtem az aszfaltútig, ahol is kedves vadászbarátom érkezését vártam, a megbeszélt találka az út mellett lévő leállóhely volt, a találkozóig hátralévő időt nem akartam az úttesten tölteni, (igaz forgalom azon az úton szinte sosincs) felültem az árok belső oldalán lévő alig 2 méter magas sziklaperemre, leszsákomra ledőlve hallgattam az erdő csendjét és próbáltam nem fázni, a szikla alól neszt hallottam. Azt hittem, megint a borzok kukáznak, ugyanis a pihenőhely szemetesét rendszerint az árokba döntik és ami tetszik nekik megeszik. Csodák csodájára, nem tudom hogy, de egy 90 kg kanocska sétált az árokba egyenesen az alkalmi magaslesem alá. A beírt körzetbe voltam, és még időben is, az erdőművelő út le volt zárva autó nem érkezhetett, hát gondoltam 2 méterről még nem lőttem disznót, megpróbálom, sikerült.
Így hát elmondhatom hogy 29. születésnapomra teliholdat, egy 2 méterről lőtt 90 kg os kancsit kaptam, ami életem első kanja, nem aranyérmes, alig 10 cm -es agyarai vannak, de nekem egy örök élmény. Ezúton köszönöm barátaimnak a vendéglátást.

[nagysas]

 

[RWS]

Ígyhát elmondhatom hogy 29. születésnapomra teliholdat, egy 2 méterről lőtt 90 kg os kancsit kaptam, ami életem első kanja, nem aranyérmes, alig 10 cm es agyarai vannak, de nekem egy örök élmény. Ezúton köszönöm barátaimnak a vendéglátást.

Gratulálok!
Nem mindennapos történet!
 

[S.Peti]

 


 

[feketeerdö]

 

[Nádifarkas]

Köszönöm mindenkinek az elismerést!