A legrövidebb lövésem....

[Horrido]

Vissza-visszatérő téma a ki milyen messzire tud, mer, szokott ellőni. Itt beszélhetünk a legkisebb távolságról leadott lövésekről.
Persze nem kifejezetten a kegyelemlövésekről, mivel azok jellemzően kis távolságra esnek.

[Horrido]

Magam már több disznót lőttem 10 méteren belül, a legközelebbi süldő, éjszakai holdfényes búzában, 4 méterre volt. Viszont hibáztam is már 10 méteres távolságból...

[P.Zoli]

Nekem is sokszor megadatott, hogy pár méterről lőttem disznót. Ez főleg télen, mikor délelőtt nyomozva mentem utánuk, történt legtöbbször, de volt már rá példa, hogy nyáron is, holdvilágnál cserkelve 8-15 méterről sikerült elejteni disznót.
Őzbaknál egyszer sikerült 8 lépésre becserkelnünk egymást, a bak a gazos egyik oldalán, jó 150 méterről én a másikon mentünk egymás felé és a gazos közepén találkoztunk össze, mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, mert a gazban már én sem láttam őt. Az egyik legszebb trófeámat köszönhetem ennek a meglepetésnek.

[Pyrus]

Horrido!

Jó a téma! 

Sok közeli lövéssel nem "büszkélkedhetek"!
A legközelebbi kb. 8-10 m-es lehetett, a hajtásban mellettem visszatörő 120-130 kg kan "karikára lövése" volt.  :
De ezt már régen megírtam.

[Tomek]

Hogy tibelétek mennyi történet szorult, és még csak le sem írjátok... 

[Forend]

Ezt szeretem...
Az igazi adrenalin
Egy sebzésem van sajnos 12 lépésről, több disznót is lőtem 10 méteren belüről, egy igazi komoly nagytalpú becserkelt egyszer az egyik váltón, amit elértem volna a puskacsővel, de itt megmozdúlni se mertem, éreztem ahogy rám fújta a levegőt , ezt már le is írtam itt, azóta csak a nyomát láttam pedig mentem utána.  
Mégis egy rókát lőtem a legközelebről, nem szépen, de kb. 50 cm-re volt a sörétes csövétől, utána meszebre. A mai fejemmel már nem lőnék rá...
Nem tudom miért van de sokszor a közeli disznóra nem lövök rá egyből talán élvezem ezt a helyzetet... , sokszor ezért, nincs is durrrranás, mint a múlt héten is  

[wetzlar]

A minap a 22-250-essel lőtt süldőt saccra 10-15 m-ről  lőttem.
Valamelyik reggel ugyanott jártam és leléptem...12 nagyobacska lépés volt. 

[Zolimester]

Hát a legrövidebb lövésem tényleg elég rövid volt...Akkoriban még nem kellett különösebben indokolni a kóbor macska lövést, ez még az ezredforduló előtt történt.

Megláttam a cicust fényes nappal a kocsinyomban napozni. Rácserkeltem, mire őkelme beódalgott a nyom melletti térdig érő fűbe. Óvatosan mentem egyre-egyre közelebb, már pontosan ott voltam, hol pár perce a macska feküdt. Bosszúsan pásztáztam az út mellett 3 méterre kezdődő búzavetést, mely oly alacsony volt, hogy kecsegetetett azzal, hogy esetleg az óvatlan cicust megláthatom. De nem. És ekkor jött a drámai felismerés...A macska nem a búzába ment bele, hanem az út és a búza közötti 3 méter széles fűpásztában aludt! Akkoriban még a jól bevált 4x32-es Zeiss végezte dolgát a ZKK-n...Nagy nehezen ráemeltem, távcső mellett benéztem, hogy hol is van, aztán a tök életlen távcsőbe nézve addig kancsalítottam, amíg élesen nem láttam azt, amit kellett...A teljes látómezőben szőrt...Innentől kezdve egy pillanat műve volt kicsit feljebb húzni a szálkeresztet a csőtengely és az optikai tengely eltérése miatt, aztán arról nem szólnak a krónikák, hogy a macska felébredt-e?
A távolság csővégről számolva valami hihetetlenül rövid, olyan 2 méter(!) körüli lehetett.
A kiterült macska mellé lépve megszédültem a bűzön, ami belőle áradt. Mikor a fogait megláttam, már értettem, hogy hogy tudtam ilyen közel rámenni. Nagyon öreg lehetett, egy szemfoga volt csak meg, nagyon lekopva, és alig pár zápfogmaradványa árválkodott a szájában.
Hát így esett.

Lőttem még ezen kívül a magasles alsó létrafokát szagolgató rókát, szintén a kis Zeissel, de amióta a 8x56-os Bender volt fent, ilyen közeli lövésre az életlen kép miatt nem lehetne vállalkozni.

Üdv: Z
 

[Ladis]

Üdv!

Nekem egy macska járt pórul vagy 4 m-ről, mégpedig úgy, hogy a .22-esem céltávcsőjének szálkeresztjét a macska fejének felső  szélére kellett illesztenem, hogy kompenzáljam a kis távolságból adódó célzási különbséget és hogy fejbe tudjam lőni...
Hál' Istennek semmit nem szenvedett.
  : Ladis.

[Lupus]

A legközellebbi egy 21 cm-s kan volt. 2 méterre. Én egy őz cserkelés után indultam hazafelé egy erdei úton, nem cserkész, ha nem kocsi út volt. Lassan, csendben, mérgelődve ballagtam az úton. Az egyik vadásztárs alám jött be egy másik tarvágáson, ahonnan a bakot vártem. No nem maradtam és elindultam a kocsi felé. Szóval a jobb oldalam tarvágás, kb. 60-70 cm-s felnövéssel. Baloldalt egy 10 éves kefe sűrű, de az szószerint az. Ez az út egy tetőn vezetett. A jobb oldali tarvágás aljában több dagonya volt, és a sűrűből oda jártak a disznyók.  A szél szembe lengedezett! Ekkor egy enyhe kanyar előtt éreztem meg a disznó szagot. Megáltam, hallgatóztam, de csend volt. Jelzem az út tarvágás felőli oldalán nem nőtt semmi. Nem voltak bokrok, stb. Szóval mentem tovább, amikor ismét megcsapott a disznó szag. Vizsgálom a szelet, kicsit jobbról szembe fúj. Ismét hallgatózom. Semmi. Indulok tovább, kiérek a kanyarból, nagyon erős disznó szag. Nézem az úton a port, hol ment(ek) át a disznó(k), de nem volt friss nyom. Ekkor nagyon halk csámcsogást hallottam. Olyan félét mint amikor a malac csemegézik. No gondoltam ez a malacka biztos lemaradt a többitől. Az út székléhez léptem és néztem lefelé. Hallottam a csámcsogást, de nem láttam a disznót. Puska a vállamon. Megmondom őszintén beljebb néztem, azt figyeltem hol mozog a felnövés. Véletlenül néztem magam elé! Ekkor vettem észre egy a felnövésből kilátszó nagy szürke hátat. No akkor elkapott a láz. A disznyó, volt vagy 5 méterre, de nem láttam a fejét, mert egy bokorban turkálta a tőkét. Nem mozdultam, a disznyó felemelte a fejét, szép agyarat láttam, szét nézett és jött felém. Tőlem kb két méterre, megállt és kifordított egy másik tuskót, de szemben állt. Lassan oldalra fordult, ekkor a puskát leengedtem a vállamről, és szép lassan a cső iránt célozva a lapockára, lőttem, Vagy 40 méter szaladt. A keresést másnapra kellett hagyni, mert közben teljesen rám esteledett, és kocsi híjján nem tudtam volna bevinni.
A másik egy hasonló nagy távolságban két bakvolt. Őz hívás alkalmával a bokor egyik olsalán én áltam a másikon ő. Külön külön alkalom volt.
A másik ilyen közeli találkozás, akkor történt, vagy 2-3 méterről szintén, amikor egy télen a szórón lőttem egy disznót, aki meglehetőssen egészségesnek látszó futással távozott! Le az ülőkéről, a szórón nézelődöm, amikor hallom, hogy 4-5 süldő igen igyekszik a szóróra. Már elmenni nem volt időm, ezért a mellettem álló fához húzódtam.  Három kisseb süldő minden különösebb nélkül kifutott a szóróra és jószerivel a lábam mellett ettek, a koca benn fújtatott, addig egyébként nem hallottam a koca érkezését. A negyedik ki ballagott, az 50 kg körüli volt. Megnézett vissza ment. ezt meg tette vagy kétszer. Gondoltam, ha megint ki jössz, meglőlek. Válhoz vettem a puskát és amikor ki lépett meglőttem. Ugyan ezen az ülőkén lőttem az ülőke lábától 4 és 7 méterre disznót többet is. Az volt a szokásuk, hogy oda jöttek és megnézték az ülőkét, ha hiszitek ha nem. Ha mozdultál adott a dolog, ha nem lényegesen könnyebb violt a dolgod.
De bika is volt így. Hosszú utánna járás után sikerült a járást kideríteni. Világos nappal bőgésben, ültem egy bokor mellett, volt velem egy kisérő. A bika ott jött ki, ahol mutattam a kisérőnek. Egész addig a bokorig jőtt ahol ültünk. A másik oldalon állt. Figyelt. A puskát már fogtam, csak a felemeléssel vártem, hogy induljon, vagy másfelé nézzen. Na ekkor szólalt meg a kisérő, hogy "itt a bike előttünk".
No jó akkor nem mosojogtam így! Az eredményt kiderítését rátok bízom.
Hát néhány a közeliek közül.

[Sziju]

Tavaly holdtalan időszakban mentem ki vadászni. A lesemet egy vékony fenyőre tettem fel, kb 3 méter magasra. Jött 3 kansüldő, de olyan sötét volt már, hogy 17 méterről sem láttam őket az irányzékban. Felhő sem volt, ami visszaverje a városok fényeit. Gondoltam magamban, lámpa és felhő nélkül egy esélyem van: megvárni, míg közelebb jönnek. Egy órán keresztül vártam, míg a középső 10 méteren belülre jött, és akkor már nagyobbnak látszott az irányzékom, mint a disznó. Így lőttem meg csillagfénynél.  
Elég kockázatos lövés volt, de előző nap több órán keresztül lőttem célba ilyen közelről, és nagyon bennem volt még a mozdulat. Dupla tüdőlövés volt, kb 20 métert ment. Ami érdekesség, hogy a becsapódás olyan hangos volt, hogy a kísérő vadász a 400 méterrel arrébb levő lesen is hallotta, azt hitte, kispuskával lőtt valaki. A süldőt hason fekve találtuk meg a váltón, miután kitörte a nyílvesszőt magából egy fánál.

[Marksman]

A "legrövidebb" 12 kis lépésre, kb. 10 méterre egy róka volt, amikor valami átvillant rajta  : Tarlón, hívásra, erdőszélről. Egy fa mögött ültem.
Egy jóval régebbi alkalommal a behívott "süldelék" 3 lépésről ugrott el, akkor csak a kis 8x30 MOM és a fotógép volt nálam, erről videó is készült, meg is osztottam annak idején
Egy bakot is sikerült 6 méterre behívni, alig mertem a fotógéppel kilesni a lesdeszkák közül 

Szerintem sokkal jobb sztorik ezek, mint a távlövők, örülök, hogy Hansi elindította a témát          

[jan]

Nagyon jó topik!  

A terület adottságai miatt is, én leginkább közelre lövök. Néhány különösen rövid lövés:
-az első disznó. Hajtás közepén mentem sörétessel, visszatörő disznóra lőhettem. Azok meg jöttek is szépen, két hibázás után az egyiket futtában 4-5m-ről sikerült fültövön kapni cseh plasztikkal, a felső csővel. Úgy karikázott, hogy sose fogom elfelejteni.
-2003 nyarán egy reggeli cserkelésen a vörösfenyvesben mozgásra lettem figyelmes, beálltam egy fa mögé, egy kocasüldő pedig nyílegyenesen rámjött. Pár lépésre lehetett mikor valami gyanús lett neki, megállt, majd visszafordult. Fordulás közben lap mögött meglőttem az öreg 7x57-essel. Kb 6-8 lépésre lehetett, annyit is ment el.
-a 2006/2007-es idény utolsó napján, a megszűnő vt-hez hívtak, szóróra ültettek. Jó hold volt, megjelent egy fiatal kan, de nem a szóróra ment, hanem elkezdett turkálni a les előtt 5-6m-re, keresztbeállva. Ezt is sikerült eltalálni.
-terelésen egy sűrűben húzódó szűk nyiladékra állítottak, a sűrűből közeledett 4 disznó, az első megállt egy pillanatra mielőtt kilépett volna a nyiladékra, ekkor lőttem rá, úgy 15 lépésre lehetett. Ez tavaly télen történt.
-életem során 4 borzra lőttem, egyik sem volt messzebb 10m-nél. Ebből 3 meglett, egyet 7-8 lépésről elhibáztam. :

Aztán volt még egy nagy fekete-fehér macska, az erdőben egy elhullott süldő teteme körül sürgölődött. Azt sikerült lapon lőni olyan 3-4m-ről a 308-assal. De ez még a régi időkben történt.

[Marksman]

De ez még a régi időkben történt.

 

[Fomec]

A legkisebb távolságról az első disznómnál lőttem, nagyjából 5-6 méter lehetett.  A 8*56-os céltávcsőben csak egy nagy fekete homályt lehetett látni. A mai eszemmel a távcső "mellett" kellett volna célloznom, de akkor 6 órányi -10Cfokon a magaslesen történt várakozás után adrenalinban úszva, az is alig jutott el a tudatomig, amit meghívóm suttogot: Lődd már, lődd már!
A szemben lévő szóróra indult, de a nyiladékon úgy rohant át, mint egy gyorsvonat. Aztán ki tudja miért megkerült bennünket és a mellettünk lévő facsoport takarásából félig kilépve fújt ránk. Mert a szél felé vitte a szagunkat. Szabad szemmel lehetett látni a leheletét a teleholdnak, na meg a hótakarónak köszönhetően. A lövés követően beugrott a nádba, ahol törte a nádat pár másodpercig, aztán csend lett. A rálövés helyén vér nem volt, modta is a kísérőm: na ezt jól elbakkeroltad! Hát szerencsére nem, mert úgy 4-5 méter után a nádon már találtunk vért, aztán még 3-4 méter után már megtaláltuk a disznót, az első disznómat. A lövés a szívet érte.