Airedale Terrier, a terrierek királya

Egy topicot talán megérdemel ő is. Nagyon szeretik itthon is és külföldön is. Egy multifunkcionális eb.

Beidézek ide egy nagyon találó cikket:

" Airedale terrier : A kellemes és jellemes angol nemes

Észak-Angliában szelíd lankák, között zöldellő völgyben kanyarog az Aire folyó. Partját követve apró falvak, városkák. Nagyjából százötven- kétszáz évvel ezelőtt így láthattuk volna ezt a festői vidéket , a Yorkhsire grófságot. Innen származik a terrierek legapróbbika, a Yorkhsire terrier, valamint a „big brother” a terrierek királya - az airedale is.
A fajta kialakulását nem úri hóbort, hanem a szükség irányította. Az ipari forradalom után bányász és iparvidékké avanzsált vidék, szegény sorsú lakosságának szüksége volt egy multifunkcionális kutyára, melyet elsősorban vadászatra használtak, de ugyanakkor őrizte a portát, irtotta a városiasodó létformával együtt járó patkányseregeket, sőt vannak feljegyzések, hogy marhaterelésre is használták némelyiküket. Kitenyésztésében szerepet játszottak kopófajták( pl. otterhound), több terriert is megemlítenek ( bullterrier, nagy Old English terrier, de még a skót terriert, Dandie dinmont terriert is), de felmerül a gordon szetter neve is.
Egy biztos, a tenyésztést kizárólag az ebek használhatósága, vadászképességük határozta meg. felhasznált fajták változatosságát az elnevezések sokszínűsége is követte. Hívták „Waterside terrier”-nek, „Bingley terrier”-nek, sőt egyszerűen „Working terrier”-nek is, ezzel is jelezve a fajta „munkakutya” voltát.
A fajta végleges nevével az ezernyolcszázas évek második felére került köztudatba. Az 1883-as Birminghami nemzeti kutyakiállításon, már „Airedale terrier” néven kerültek regisztrálásra a felvonultatott egyedek, a fajta ezzel egyidőben egyre jobban magára vonta a korabeli kinológusok figyelmét, elismerését.
Vero Shaw- a kor egyik legnevesebb brit kinológusa így ír, miután egy Aire-folyó menti városkában Shipleyben tartott bemutatón megtekintette őket. :
„Az airedale terrier az Aire –folyó völgyben fekvő városok és helységek tökéletes kutyája. A vizivad minden fajtájára alkalmazzák, szárazföldi vadászoknak is nélkülözhetetlen, miután árkon-bokron, bozóton, sövényen át üldözi a vadat anélkül, hogy hajszoló ugatást hallatna, felugrasztja és hálóba hajtja a rejtőzködő nyulat. a vadásznak nevelik másik kutyafajta nemigen tudja túlszárnyalni, mert a vadász előtt is szívesen dolgozik -keres, csapázik, állja a vadat, a sebesültet felhajtja, szárnyast éppúgy apportíroz, mint szőrös vadat, anélkül, hogy széttépné. Parancsra üldözi, megfogja és megfojtja a vadat, mindig úgy, ahogy azt az ura akarja.”
A fajta fejlődésében a méret , a testtömeg növelése folyamatosan szempont volt. A kezdetben szűken tizenkilós kutyák súlya, addigra átlépte a 20 kilogrammot , de ez is a használhatóságot szolgálta. A hosszabb lábú, erőteljesebb felépítésű kutyák, hatékonyabban dolgoztak a vadászatok során, jobban bírtak a folyó sodrával, szárazföldön sem létezett számukra leküzdhetetlen szintkülönbség, terepakadály.
Ezt az emberrel való szoros együttélésben, együttmunkálkodásban kifinomult értelművé vált fajtát, mely ráadásul fizikailag is ragyogó tulajdoságokkal bírt, úgymint a kifejezetten jó szaglás, elnyűhetetlen fizikum, időjárásnak jól ellenálló kültakaró „besorozta” az airedaleket a hadseregbe is. Az Első és Második világháborúban Anglia elismert hadikutyáivá váltak.
Őriztek, jeleztek, voltak szanitécok segítői és hírvivők, valamint vidám lényükkel tartották a lelket a megfáradt katonákban.

A fajta küllemileg sokat változott, szemnek tetszetősebb, nemesebb megjelenésű, mint az ősök voltak, viszont a lényeg a „lénye” megmaradt olyannak, amilyennek a fajtát megálmodói megalkották.
A ma airedale-ja egy középnagy egyszerre elegáns és erőteljes kutya. Minden túlzástól mentesen arányos , kvadratikus testalkata is azt sugallja, hogy minden ésszerű feladatra alkalmas fizikumot rejt az időjárásnak maximálisan ellenálló fekete-cser drótszőrű bunda .Mindamellett egy rendszeresen és szakszerűen trimmelt, ápolt airedale a szemnek is megkapó látvány . A meleg vörösben csillogó fekete nyereg, a nagy baltafejen mozgékonyan , mindenre éberen reagáló háromszögletű fülek, az értelemtől és legalább annyira érzelmektől csillogó sötét tüzű szemek, a szakállas pofán rendszeresen megjelenő kaján airedale mosoly, de inkább vigyor, érthetővé teszi, hogy miért is van némileg ugyan hullámzó létszámú, de meggyőző, stabil rajongó tábora a fajtának a világon és Magyarországon.
Airedale-t tartott az USA 28., 29., és 30 elnöke is, John Wayne Oscar díjas színész, a magyar prominensek közül: Dargay Attila, sok kedves rajzfilmünk rendezője, Kovács Ákos és Mihály Tamás rock-zenészek, Torgyán József politikus és a sor természetesen korántsem teljes.
Evelyn Miller (USA) terrier szakíró írja a fajtáról:
„ Ez a pointer nagyságú kutya az egyetlen mely egyik nap oroszlánra vadászik, másnap csecsemőre vigyáz, majd, ha kell elhúzza a szánt. Mindent lehet vele vadászni a szarvastól az egérig és, ha vidra nyomába ered, habozás nélkül veti magát a vízbe. Erős lábai ellenállnak a folyó sodrásának. Otthon van az Északi-sarkon, a sivatagban a mocsárban, vagy a magas hegységekben. Úttalan utakon követi gazdáját. És ráadásként a beteg airedale ritka, mint a fehér holló.”
Igen , az airedale az élet sok színterén otthon van, bár napjainkban leginkább , mint kiváló családi kutya, -de ezt a kutyát, a fajtát valós rangján kezelő igazi airedales inkább családtagnak mondaná-,bizonyít és technokrata kiüresedő világunkban az az érzelmi plusz , amit ez a kockafejű terrier adni képes szerintem egyedülálló.
Aki már élt együtt egy airedale-val állítja több, mint kutya és elkezd hinni a reinkarnációban. Annyi „emberi” tulajdonsággal rendelkezik, amennyivel sok ember csak szeretne. A világról, abban betöltött helyéről sajátos elgondolásai vannak, igazi individualista! Az ember, (miután egy bizonyos együttélésben töltött idő után már nem érzi magát gazdának) időnként gondolkodóba esik, hogy valójában ki lakik kinél? Mindezt eléri az eb olyan egyedülálló bájjal és humorral, hogy kényelmét keresni, jólétét szolgálni, megfelelő szórakoztatásáról gondoskodni egyáltalán nem esik nehezünkre. Hihetelenül intelligens, jó megfigyelő és remek kombinációs készsége van. Ezek alapján lehetne a kiképzőpályák abszolút sztárja, ámde ezt meghagyja kevésbé énközpontú négylábú társainak. Mindent megtanul nagyon gyorsan, és végre is hajtja, ha épp egybeesik elképzeléseivel. A képzelete viszont nagyon gazdag és változékony ezért elképzelhető, hogy amikor a helyben maradásra kap utasítást , ő a közelben csapongó pillangó szemrevételezését , vagy egy helyes kutyatárssal való ismerkedést fontosabbnak gondol, és lássuk be lehet, hogy igaza is van. A kiképzés szó használatát az airedale terrier esetében épp ezért kerülném is , maradjunk a tanításnál. A leírtak nem azt jelentik, hogy kutyánk ne lenne megtanítható szinte bármi kutya által elvégezhető ésszerű és ésszerűtlen feladatra , trükkre, hanem azt , hogy esetében a poroszos , erős függelmi viszonyon alapuló módszereket felejtsük el. Intelligenciája elvárja, hogy érdekesek legyünk számára, valamint az a feladat is, amit elvárunk tőle, innentől már a mi intelligenciánkon múlik, hogy ezt mennyire tudjuk megvalósítani. A mai korszerű, nem a drillen alapuló módszerek klikker tréning stb. ezt nagyban megkönnyítik számunkra. Túláradóan érzelmes lénye jó néven veszi, a folyamatos elismerést, amit nem is a feladat megoldása okán értékel, hanem azért, hogy mindezt nekünk, a mi örömünkre teszi.
A tanítást megelőző nevelésében kiemelkedő fontosságú a következetesség, hiszen csillogó értelmével folyamatosan a korlátokat feszegeti, de mindezt olyan humorral teszi, hogy próbálkozásaival jókedvre derít minket is és egyben folyamatos szellemi párbajra hív.
A kölyök és fiatal kor különösen jelentős, lévén egy cizellált lelkülettel bíró fajta. Fontos, hogy inger gazdag legyen, a világot minél alaposabban és minél több pozitív tapasztalattal megerősítve ismerhesse meg baltafejű ifjoncunk.
Az airedale ma is multifunkcionális. Magyarországon is volt olyan kutya, aki a vércsapa-vaddisznó vizsga mellett, IPO vizsgával is rendelkezett, emellett a mentőkutyázásba is belekóstolt. Napjainkban az őrző-védővilágbajnokságok egyik elismert sztárja, éppen egy airedale terrier, bizonyítva, hogy megfelelő szakértelemmel, empátiával oktatva, kimagasló teljesítményekre is képes, akár versenyben napjaink legelterjedtebb munkakutya fajtáival .
Sokoldalúsága a családi életben is megmutatkozik. Türelmesen lépeget, ha a nagymama fogja a póráz végét, jóindulattal viseli, ha egy kisgyerek a fogait számolgatja és nyelve hosszát méregeti, de dinamikus és fáradhatatlan az erdei kirándulás során, mindent átvizsgál, heves, vagy lankadtabb farokcsóválással véleményez és bizony a felugró vadnál erősen figyelni kell, hiszen a vadászó évszázadok lenyomata ott lapul az elméjében, idegeiben, izmaiban.
Kiváló jelző/házőrző. A kerítés teljes hosszában ugatva kíséri az elhaladót, ez alkalmi tolvaj esetében egy ilyen méretes kutyát tekintve elég hatékony védelem , de nem tépi le a benyúló iskolás gyermek karját, mert disztingvál, ebben is.
Használják vakvezetőnek, mentőkutyának, fellépnek vele cirkuszban, ügyesen teljesít az agilityben. A mai napig vadásznak vele, Romániában még medvére is, de Magyarországon is dolgoznak airedalek, mint disznós kutyák."