Nem teljesen vad ételből készült de gondoltam megosztom egy korábbi szösszenetemet.
:
Remélem nem lóg ki a sorból, nem tudom hogy jóü helyre rakom-e de akinek ízlik fogyassza egészséggel.
Ime:
"Mint köztudott dolog az evés audio-vizuális tevékenység. Hiszen testünk-lelkünk táplálkozik egy igazi lakoma során. Én szeretem a lakomát. Több alkalommal megfigyeltem hogy sokkal többet rakok ki az asztalra, mint amennyit meg szoktam enni. Ez vezérel az ételeim elkészítése során is, a tepsis kajánál ügyelek, arra hogy a megfelelő hangja és vizuális képessége legyen az éteknek.
Következőként szoktam eljárni, mindezt természetesen, azért hogy tudjátok: „Miről maradtatok le!”
A tepsi aljába vékony rétegben kolozsvári szalonnát helyezek. Ezt a felületet befedem 1 cm-es vastagságúra vágott krumpli-szeletekkel. Ezeket lágyan behintem sóval, hogy felkészítsem őket a szalonnával vívott közösülésre.
Itt jön wellness első része, a hagyma. Gondosan kiválogatott, kisebb tojásméretű hagymákat megvetkeztetek kérges, ámde ropogós kabátjuktól. Majd pedig eltántoríthatatlan határozottsággal motiválva, 1 cm-es szeleteket képzek belőlük, bármiként is fordulnak. Ezeket ráfektetem a krumpliszeletekre ügyelve az elérhető 100%-os területi lefedettségre. Ezen a részen figyelmet szentelünk a fűszereknek. Bátran használom ilyen esetekben a legkülönfélébb sós-fűszeres-rászórós-beleivódós preparátumokat. Ekkorra már javában megvolt az első petting, a krumpli hagyma szalonna között. Ekkor jön a wellness mestergerendája-persze gondosan ügyelve az „update 1”-re. Ilyen kereszthalálra csak a legelszántabb almák jöhetnek számításba. Ajánlható a Red és Golden delicious fajtakör. Ezekből, pedig szeleteket képzek magházuk eltávolítása mellett. Majdan pediglen ezeket is gondosan rákényszerítem a hagyma társaságára. Ekkor megmarkolom a kakukkfüves zacsit és belemarkolván-morzsolván rálöttyintek egy negyed maréknyit erre a nyugvó orgiára.
Eközben már rábírtam a pulyka felső combját hogy gyufásdoboz méretűvé disszociálódjon, sózódjon majd pácolódjon szintén valami fűszerkeverékben. Ekkor bevetem az űrtechnikát. Előveszem a teflonlábasomat. Ebbe filmszerű zsírréteget képzek mangalicaszalonnából. Felforrósítom és belepacárolom az egész pulykás cuccost. Fedővel lefedve rábírom, hogy izzadjon egy kicsit, majd fehérjét megmutatva rugalmas burkába költözzön. Miután ez meglőn, ezt ráhelyezem a tepsi fokozódó fertőjéhez. Gátlástalanul ráöntöm a párolt hús levét is -reakcióközeget biztosítva mindezzel-. Ekkor már látható izgalom van az edényben. A maradék hézagokat borsóval kívánom eltömedékelni
Lefedem gondosan alufóliával és behelyezem a forró sütőbe.
Az első lépés hogy elszabaduljon az ördög tánca.
Számításaim szerint 25 perc kell neki, hogy a láncreakció elinduljon
Ekkor leülök a székre, töltök magamnak egy pohár bort a talpas borivó poharamba, és egy hanyag mozdulattal megiszom. Mindeközben a sercenő szalonna belehelyezi erejét az almás-hagymalevébe.
A következő mutatványt csak a „felnőtt” pályán ajánljuk. Ide ember kell, sokat tapasztalt, sziklakemény éhező. A tepsit óvatosan, nem lötybölve kivesszük a sütőből és biztos szabad helyre rakjuk. Lágyan közelítve jobb kezünkkel az alufólia kiálló csücske irányába. Egy hirtelen, de erőteljes mozdulattal levesszük a tepsiről.
De. Ekkor következik be az, amitől óvva intek minden gyenge idegzetűt, ugyanis a kiáramló tömjénszerű gőzt be kell lélegezni rezzenéstelen arccal akárhány fokos legyen is az. Csak ebből tudjuk meg, hogy mit csinálunk voltaképp.
A látvány pokoli, a hagyma a krumpin… a krumpli meg az almával…de a hagyma meg a kakukk…füvet. Nem késlekedünk. Szemünkkel gyorsan eldöntjük mi legyen a mai eredmény. A szokásos mellett döntünk: gyorsan. A harmadára ribiszkelekvárt kenek lágyan elkenve. A középső részre sajtot reszelek. Legjobb, ha a füstöltet alulra és rásimítunk egy kis olvadóst. A kicsi harmadikra, pedig csípős paprikát teszünk és egy házi lecsóalapot, helyezünk a társaságba. Ha már szinte buzisan, pikánsak akarunk lenni, akkor beletuszkolunk egy macskapöcse paprikát a ribiszkés részbe, ha lehet a sarkába. Ezt az egészet csak a polgárpukkasztás kedvéért lefedjük 3 szelet szalonnával. Leginkább az erdélyit javasolnám. Bár az kunkorodik, így egyszerűbb, ha a kolozsvárit használjuk.
Mint tudjuk az evés audio-vizuális tevékenység. Ezért szaftot is kell készítenünk. Ezt én a Norbira hivatkozva joghurttal de szigorúan csak a legmagasabb zsír százalékost. A két joghurtot egy edénybe öntve, fehérborsozva, fokhagymázva összekeverjük és ráöntjük a tepsi tartalmára. Ekkor már alufóliát csak lágyan ráterítve visszarakjuk a sütőbe egy újabb 15 percre. Maradék borunkat lehörpintve, töltünk magunknak egy kis házipálinkát ezt egy „Isten éltessen mindannyinkat!” -felkiáltással érvényesítem.
Asztalra tányér.
Megfelelő zenét.
Sok folyadékot.
Befőttet.
Puha kenyeret.
„Aki magyar addig eszik, míg a koporsóba teszik”
Elérkezet a végső egy forrongó tömeg, ami csak egy szikrára vár, hogy végső csapást mérjen az ízlelőbimbóinkra.
A látvány leírhatatlan
Most végy egy mély lélegzetet és nyelj egyet és egy teljes multikulturális együttéléssel, képzeld el, amit most leírok.
Amint leemeled az alufóliát a tompa sercegő hang átvált sziszegésbe és halk duruzsolásba. Látod, ahogy a ribiszkelekvár végső kimerültségében rácsúszik a borsóra. A szalonna erőtlenül csüng két alma között. A kakukkfű és a többi fűszer: hagyma, fokhagyma, alma, szalonnaillat aljas módon hozza ki belőled az állatot, aki farkasszemet néz a gonosz chili paprikával. A sajt olvadt bőrösödő szurokként csurog le a hagyma öleibe. Azt veszed észre, hogy a szádban híg nyál gyűlt össze a nyelved alatt. Ezt lenyeled, majd vágsz egy igen vaskos szelet kenyeret, csak hogy ne kelljen kétszer vágni. A szalonnák egyikét kinézed és villádat belemélyesztve egy kis sajt, krumpli, alma társaságában a tányérodra helyezed, majd pedig beleeszel a tepsibe.
Egy cél vezérel, hogy megalkosd a tökéletes katonát. Egy olyan összetételt, amiben egyszerre érvényesül a borsó roppanása, a szalonna ruganyossága, a sajt foszlása, alma lágysága, a kenyér tisztasága, a hagyma aromája, pulykahússal lefojtva.
Ezt elérni természetesen nem lehet, hiszen éppen ezért kell megenni az egész tepsivel.
A kenyér belsejét kitéped, végighúzod azon a területen ahonnét gondosan, kietted ezt a poklot.
Legnagyobb Istenáldása a puhakenyér ropogós héja, amin legalább fél centi kenyérbél van ragadva, ugyanis ezzel lehet csak tisztára törölni a tepsit. Nyelved félve tekint a gőzölgő paprika felé majd egy hirtelen mozdulattal rátapad. Egy halk sercenést lehet hallani, ahogy a magok kiszakadnak őrlőid hatására és beszabadulnak a szádba. Gyors mozdulatokkal végeznek az őrlők a magmennyiséggel. Csőszerűvé marta a nyelved. Huhogások közepette beleiszol a borodba. A hideg szénsav és a bor mossa a terhet a szádból. Érzed, hogy nem mehet ez így sokáig, túl gyors vagy nem bírod, elhullassz. Hátadat kiegyenesítve, és egy nagy levegőt véve egy erőteljes üvöltésszerű böfögés hagyja el a szádat impulzus-szerű ütést mérve a környezetedre. Gyomrodban hely szabadult föl, ahova egy pulykahúst terveztél némi alma kíséretével. Megtörtént. Megfordul a fejedben, hogy sok lesz ez a negyed kiló kenyér és a fél tepsi kaja. Még a végén rosszul alszom.
Nem is tehetünk mást, abba kell hagynunk ezt a féktelen orgiát. Ellenben le kell szögezni, hogy azt a szalonnadarabot meg kell ennünk mindenféleképpen. És marad még egy fél sárgabarack is.
Egyetlen esélyünk van hirtelen, felugrunk és a borospoharat megmarkolva, bekószálunk a wc-re, megteszünk mindent, a belső homeosztázisunk helyreállítása végett.
Eddigre az egész lakáson elhíresült hogy mit csinált a fokhagyma a kakukkfűvel.
Fontos dolog, a megfelelő muzsikát találjunk az emésztéshez. Kellemes nyugtató zene kell, javasolnék egy kis De Phazz-t, Cafe Del Mar-t vagy Pink Floyd-ot alacsony hangerőn, végtelen lejátszáson. Kb. 2 órányi különböző muzsika, kell legalább.
Az ágyat megigazítjuk, egy erőtlen dobással, lefekszünk.
Hamutartó a közelbe,
Cigi meggyújt,
Magunk elé fújva, elábrándozva.
Csikket alaposan elnyomjuk annak ellenére, hogy szemünk majdnem leragad. Magunkmellé vesszük a szénsavas ásványvizet, és iszunk. Az ásványvíz harapós buborékjai után csak egy dolgot érzünk.
A szalonna izének filmszerű rétegét a szánkban.
Jó lenne egy kávé…."
