Mióta megkaptam azt a rossz tartalmú telefonhívást, nem találom a helyemet.
Egyre csak Attila jár a fejemben, bármit csinálok, bármivel próbálom terelni a figyelmemet.
Lassan 10 éve, hogy először kapcsolatba kerültem vele.
Még sehol sem jártunk a legális otthoni lőszertöltéstől, de már sokan éltek ezzel a szenvedéllyel....természetesen a lehető legnagyobb titokban.
Én is próbálgattam a szárnyaimat egy kollégával együtt, egy ismerősöm kezdetleges felszerelésén gyakoroltunk, neki gyártottuk a 8x57-es lőszereket.
Persze egy idő után többre vágytunk, és elkezdtük finoman szondázni a hozzánk járó vendégeket, és milyen meglepő, nem is egyet találtunk, akiknek volt közük a témához.
Így lett egy közös ismerősünk Attilával, aki egy idő után beleunva a sok hülye kérdésembe, inkább hozzá irányított.
Meg is kerestem, váltottunk pár emailt, de jó ideig nem történt semmi.....míg nem elkezdtem neki írni a kísérletezéseinkről.
Egy ideig türelmesen hallgatta/olvasta a baromságainkat, de egyszer elszakadt nála a cérna és felhívott.
Akkor beszéltünk először.
Biztosított róla, hogy a legjobb úton haladunk egy csőrobbanás és annak mindenféle súlyos következményei felé, így ha méltóztatok szánni rá egy órácskát,
akkor otthonában fogad és megpróbálja kikalapálni a legdurvább csorbámat, mert szerinte ugyan tök hülye vagyok az egészhez, de kár lenne értem,
mert szívesen olvassa az írásaimat és, mert egyszer már vadászott Gyulajon, igaz nem velem
Éltem a lehetőséggel, és meglátogattam.
Az egy órából közel 8 lett, végül már szó szerint kidobott, de abban maradtunk, hogy nem vagyok teljesen reménytelen, ha hajlandó leszek beruházni egy
alkalmasabb töltő készletbe, akkor szívesen foglalkozik még velem.
Aztán ő hozta meg az első felszerelésemet és a hozzávalókat is.
És onnantól igen sűrűn beszéltünk, írtunk, vagy találkoztunk is.
Pár alkalommal a vadászati meghívásomat is elfogadta és még az elöltöltős vadászatra is sikerült rábeszélnem.
Aztán nagyon beteg lett.
Sokan nem is tudtak róla, mert nem volt az a siránkozós fajta.
Kemény gyerek volt, régebben egész komoly szinten karatézott.
Trópusi akvarisztikával is foglalkozott, mutatta a képeket, hogy micsoda halai voltak legénykorában.
Sokoldalú, művelt és színes egyéniség volt, igen jól fejlett és szarkasztikus humorral fűszerezve.
Nagyon jó vitapartner volt, teljességgel hiányzott a palettájáról a "mert csak" válasz, néha telefonon órákon át tudtunk vitázni
egy lövedékről, vagy egy kaliberről, de mindig jó hangulatban tettük le a telefont.
Nem volt ez másként a legutolsó beszélgetésünkkor sem.
Hullámzó kedélye éppen a magaslatokba repítette, új céltávcsőről és csökkentett töltetről beszélgettünk, meg arról, hogy milyen lassan
fog eltelni az egy év a transzplantáció után, amikor újból a területre mehet imádott fiacskájával együtt.....de nagyon erősen hitte, hogy úgy lesz...
Borzasztóan sajnálom, hogy nem így lett.
