Emlékezzünk

[Sam6]

Drága Barátom Peti!

Nyugodj békében!
Tiszta lelkű nemes embernek ismertelek meg, aki maradandót alkotott a vadászat templomában! Mindig is józan gondolkodású, igaz vadász ember voltál, hatalmas szívvel és alázattal a természet iránt!
Kísérjen utadon a béke és a nyugalom!

"Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága."

[Zolimester]

Peti!

Remélem nem mostanában lesz, de mire megyünk, nézzél ki valami jó bakot odaát!

 

[bernie636]

Hihetetlen. 
Nyugodj békében Péter.
 

[Boar]

Keresem a szavakat...próbálom rendezni a gondolataimat de nem megy...
Annyi mindent szeretnék írni Petiről és nem tudom eldönteni, hol kezdjem...és egyáltalán, mit szabad megírnom?
Betegsége végigkísérte ismeretségünket. Szegény Barátomnak állandóan hullámzott az állapota, voltak jobb és rosszabb periódusai, az utolsó időkben már sajnos csak rosszabbak. Bajában magára hagyta az orvostudomány, végén már nem csak egyszerűen nem hitt az orvosokban de talán félt is tőlük. Sokat kínozták a mindenféle vizsgálatokkal, eredmény nélkül. Aztán jött az újabb kór, ez már valami más, valami rosszabb, valami végzetes. Ez ellen már nem volt mit tenni. Ha létezik földi pokol, Ő megjárta...
Soha nem láttam megtörni. Mindig reménykedett, hitt benne, hogy majd jobb lesz. Huszadikán még váltottunk egy üzenetet, ha hazaérek külföldi utamról, meglátogatom. Hazaúton kaptam a lesújtó hírt...
Peti örökké gyerek maradt. Gyermekként tudott rácsodálkozni a világ a dolgaira, gyermekként izgult a megmérettetések miatt, gyermeki makacssággal ragaszkodott az elképzeléseihez és élt benne a gyermekek megingathatatlan igazságérzete. Nagyon fájt neki világunk igazságtalansága, magára vette a dolgot és valószínűleg ez is oka volt az alap betegségének. Mindig, mindenkin segíteni akart és a végén rajta nem tudott segíteni senki. Ez volt az utolsó, a legnagyobb igazságtalanság amivel szembesülnie kellett.
Mint sokan közülünk, én is egy fórumtalálkozós felajánlás kapcsán ismertem meg Petit. Akkoriban ínséges idők jártak vadászat terén, különösen jól esett amikor hívott. Kimentünk disznólesre, alig sötétedett, már csörgött a telefonom, hogy menjünk. Ő ilyen volt, nem szerette az éjszakai leselkedéseket. Inkább felkelt hajnalban-az utóbbi időben már saját bevallása szerint is egyre nehezebben- és kint várta a napkeltét. Eleinte furcsállottam de nem volt nehéz elfogadni, hisz olyan lelkesen beszélt a hajnali vadászatokról és oly jó szívvel hívta az embert, hogy azért még a magamfajta nehezen kelős vadásznak is érdemes volt kikecmeregni az ágyból.
Sokat vadásztunk együtt. Amikor nagyon kevés lehetőségem volt vadászni, Peti volt a biztos pont akire számíthattam. Aztán mikor rendeződött a sorom, próbáltam viszonozni de tudom, örökre az adósa maradtam.
Vadászatainkban nem is az eredmény volt az igazán érdekes, hanem a beszélgetések amikből sokat lehetett tanulni és amelyek egy kicsit kikapcsolták a világot, a vadászatról szóltak, a pillanatról amit megéltünk, az elhibázott vadról melyet majd legközelebb lövünk meg...
Mindent megtett azért, hogy a vendége sikeres legyen. Törte a nádat, beszakadt a jégbe, taposta a szederindát, hogy lehetőséget biztosítson. Kevés, nagyon kevés ilyen önzetlen vendéglátó van.
Ilyen volt az életben is. Az utolsó fillérjét, a tányérjáról a falatot odaadta volna. Lelkibeteg volt amikor nem volt rá pénze, hogy szegény Bellának még egy kis időt nyerjen valami méregdrága orvossággal. Most már megint együtt vadásznak odaát, ott ahol már nem fáj a betegség...
Igaz vadász volt. Nem az eredményei tették naggyá, hanem a szemlélete ahogy a vadhoz, vadászathoz viszonyult. Bár voltak dolgok melyekben nem értettem egyet vele, ezekről sosem vitatkoztam vele mert tudtam, neki van igaza.
Könyve igazi unikum napjaink "jöttem, láttam, lőttem" vadászirodalmában. Sajnos a beígért, rókás kötetet már nem kaphatjuk meg. Jó tolla volt Petinek, erről a fórumos írásai, az irodalmi pályázatra beküldött írásai kapcsán is meggyőződhettünk. Írásait is áthatotta a természet, a vad szeretete.
Elnézést kérek amiért csapongok. Nem tudom rendezni a gondolataimat. Nem ért készületlenül szegény Barátom halálhíre, mióta ismertük a diagnózist, tudtuk, innen nincs visszaút de mégis szíven ütött és fáj, nagyon fáj hogy Peti nincs többé.
Petikém!
Legyen neked könnyű a föld, legyen az álmod szép!

[Horrido]

Nyugodj békében Peti.

[Sebipeti]

Peti,nyugodj bekeben...!!

[Voldi]

Egy igazi vadászt, egy igazi barátot vesztettünk el. Peti, nyugodj békében!

[oceanwave]

Csak néhány üzenetet váltottunk, de névre szóló, dedikált könyvet kaptam tőled. Mindig nagy élvezettel olvastam a történeteid és példaértékűnek tartom ahogy a természethez és az élőlényekhez viszonyultál. Tegnap, amikor megláttam a hírt, egész egyszerűen lefagytam. Tényleg mindig a jók mennek el.
Nyugodj békében!

[harkazoli]

Nyugodj békében, Péter.

[Anti]

Nézegetem az elmúlt évek közösen megélt vadászélményeit megörökítő fotókat (szerencsére van bőven), de alig szerepel rajtuk Peti... Annyira szerény volt, még a fényképező elé is nehéz volt odacsalni...

Kicsit több, mint egy hónapja, a műtét után meglátogattam. Akkor még volt némi remény a gyógyulásra. Jó hangulatban volt, meg akart gyógyulni.
Órák hosszat beszélgettünk. Visszaidéztük a felejthetetlen hajnalokat, cserkeléseket, leseket. Örömet a zsákmány felett vagy a tanulság levonását, hogy legközelebb mit csinálunk másként.  Mindkettőnk szemébe többször is könny szökött az emlékek hatására...

Szerdán láttam utoljára. Az állapota már elkeserítő volt, de még utoljára megszoríthattam a kezét...

[Németh Lajos]

[Pyrus]

Felfoghatatlan.
Nemrég még a bakvadászatot tervezgettük.

Nyugodj békében, Peti!
Ha rácincogok egy rókára, mindig Te fogsz eszembe jutni!

[ninjazoli]

Tavasszal még azt írta,ha jobban lesz elmegyünk,és dúvadazunk egy jót.Azután nem írt,és tudtam,sajonos ez  csak azt jelentheti hogy nincs jobban.A múlt héten olvasgattam a fórumot,és olyan üresek voltak a mondatai,és nagyon rossz érzést éreztem.Aztán olvastam a szörnyű hírt.Nyugodj békében Peti!

[bombi]

Nyugodjon  békében.

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Szombaton múlt egy hete, hogy meghalt egy kedves Vadászbarátom - tudom a fórumról is sokan ismertétek - Farkas Örkény.   Most szombaton távozott közülünk Peti. Pénteken kaptam a hírt, hogy a legrégebbi Vadásztársam (48 éve vadászunk együtt) is igen csak rossz állapotban van, nem tudni mi lesz vele.  

Egyszerűen nem tudok nem rájuk gondolni, és mindenféle gondolatok járnak a fejemben. Legfőképpen az, hogy ez a kurva élet milyen rövid, milyen sok benne a buktató, és mi mégis, ahol lehet még teszünk bele jó párat. Az megértem, hogy a mindenhol adódnak nézeteltérések, viták, veszekedések mert a mindennapos küzdelem a jobb létért, a munkahelyért, a hajszolt életmód, a politikai csatározások, a Világ zavaros helyzete, stb. ezt hozza magával. Azt viszont nem tudom megérteni, hogy olyan emberek sem tudnak kijönni egymással akiket egy szenvedély, egy cél, a VADÁSZAT kellene hogy összetartson.  Mi is rendre b@sztatjuk egymást, okkal ok nélkül sértegetjük, megbántjuk a másikat, holott ennek a vadásztársadalomnak, és minden vadász csoportosulásnak (vadásztársaságnak, fórumoknak, ...)   pontosan az ellenkezője lenne a lényege. Ez nem szólhatna másról, mint egymás megbecsüléséről, a kellemesen egymással töltött időkről, a természet, a vad szeretetéről.  Ide mindnyájan  "beszélgetni" élményeket szerezni, tanulni, de legfőképpen barátkozni járunk, ezért nagyon gyorsan meg kell tanulnunk türelmesebbek lenni, tolerálni egymás hibáit, nem szabad engedni, hogy a mindennapok mocska beférkőzzön a sorainkba, hogy ne mondhassuk egyszer keserű szájízzel, hogy ezt is megette már a fene!