Boar
Adminisztrátor
Vadász
 Nem elérhető
Hozzászólások: 16590
|
 |
« Új üzenet #266 Dátum: 2016. Május 24. - 00:22:52 » |
|
Pénteken elkísértük utolsó útjára egy nagyon kedves barátomat.
Húsz éve ismertem meg...Ő akkor volt annyi idős, mint én most. Máig emlékszem...akkoriban faipari gépeket, szerszámokat árultam, ezokból látogattam meg Őt is...kijött velem az autómhoz-Mutassa, mit hozott?...aztán meglátta a Niva lökhárítóján az éjjel lőtt süldő sárral keveredett, barnuló vérét, rámvillantotta a mindig nevető szemeit, -Vadászik? Akkor szervusz!
Így kezdődött. Eleinte sokat vadásztunk együtt aztán másként alakult a sorunk és megritkultak a találkozások de mindig egy biztos pont volt ha tanácsra, segítségre volt szükségem. Hihetetlenül szorgalmas és munkabíró ember volt, kora ellenére soha nem állt meg. Amit keresett, soha nem magára költötte. Megtehette volna, hogy a legdrágább felszerelései legyenek de nem érdekelte a dolog. Viszont a legegyszerűbb holmiknál is olyan öröm volt a szemében amit sose látunk azokéban, akik egy autó árát hagyják ott a vadászboltban egy szombat délelőtti bevásárlásnál.
Sokat pöröltem vele ha találkoztunk, hagyd már a fenébe a munkát, unokázz, vadászgass, had dolgozzon már más is. Csak nevetett. Hatalmas szíve volt. Mindenki szerette és mindenkit szeretett. És ez a szív eddig bírta...most azt mondta, elég. Pünkösdkor kint voltam vadászni. Este tizenegy tájt valami meghatározhatatlan rossz érzés kerített hatalmába, éreztem, hogy valami szörnyűség történik és tehetetlen vagyok. Nem bírtam ülni, felkeltem a székből, járkáltam össze-vissza aztán hazamentem. Reggel megcsörrent a telefonom, Zoli barátom fia hívott...az "Öreg" az éjjel elment közülünk...
Pénteken temettük. Az éjszaka megint az erdőn talált. Nem annyira a vadászatért, egyedül akartam maradni. Egyszer fel kellett néznem az égre, a nyugati égbolton egy nagy, fényes csillag ragyogott ott, ahol nem szokott lenni. Néztem, egyszer csak elkezdett halványulni majd kialudt. Zoli, tudom, Te voltál...
Nyugodj békében barátom, legyen néked könnyű a föld...és most már pihenj, megérdemled...
Bellai Zoltán, élt 68 évet.
|
