Magyar agár

[Snoopy]

[Snoopy]

[Snoopy]

[Snoopy]

Itt a vége a szombati napnak.

[Snoopy]

Vasárnap -  Magyar Agár Teljesítmény Vizsga.

[Snoopy]

[Snoopy]

[Snoopy]

Magyar Agár Tenyésztők Országos Egyesületének Teljesítmény Vizsgája
Balmazújváros, 2009. október 18.

A hagyományőrző vadászati módok keretén belül került sor idén először az agarak megmérettetésére, melynek során a fiatal agarak részletes bírálatára, az idősebb, második vagy harmadik szezonját teljesítő agarak további képességeinek mélyebb megismerésére került sor. Mindamellett bemutató jelleggel az összegyűlt solymász és íjász képviselők megismertetése a hagyományőrző vadászat ezen formájával.

Bírók földről: Nagy Viktor és Tar Imre

A vizsgán megjelent agarak:

1.   Gyöngy Tamás úr: 2 é. zs. sz. Gólyási Anna „Mátka” (Frigyes-Luca)
2.   Kmecz Ferenc úr: 3 é. zs. sz. Hajrá Ada „Cicka” (Jani-Lulu)
3.   Dr. Molnár Tibor úr: 2 é. c. sz. Rolahegyi Alma (Talpas-Sziszi)
4.   Nagy Viktor úr: 4 é. c. sz. London (Imre-Sz-h Csipke)
5.   Szloboda István úr: 2 é. c. sz. Tenkesalja Alma (Sz-h Lázár-Sz-h Cserge)
6.   Szőke Mária úrhölgy: 1 é. zs. k. Bajsai Talabor (Tumbász-Cukor)


A vizsga során a futamok:

1.   futam: T. Alma és Talabor, tárcsázott kukorica tarlón, jól kelt nyúlra szépen mentek rá az agarak, Talabor indult előbb, de az Alma hamar beérte, majd megelőzve gyorsan felhúztak a nyúlra, gyors egymásutánban két fordítást is kikényszerítettek a bencéből, a második fordításkor az Alma olyan gyönyörű nagyot, szépet, látványosat vágott a nyúlon, hogy csakúgy repült a szőr szerteszéjjel, de a füles kiperdült a fogásból és folytatódott a futam, a nyúl láthatóan igyekezett volna kijutni a tarlóról, de az agarak mindig visszafordították, a hatodik-hetedik fordítás után, melyeket szépen adtak-vettek egymás között kis területen, a bencét sosem elengedve, majd egy perces hajtás után az Alma megfogta a nyulat.
2.   futam: Mátka és R. Alma, sajnos a nyulat nem látták jól és nem tudták felvenni, egy rövid sprint után visszajöttek és folytatódott a hajtás
3.   futam: Cicka és London, jól kelt nyúlra szépen elment a páros egy szója? tarlón, egy keresztbe előttünk lévő árok előtt vetett egy cselt a nyúl, majd az árok szélével párhuzamosan folytatódott a futam, a London ment elöl, a Cicka folyamatosan húzott fel rájuk, majd amikor a két agár egymás mellé ért, az árok elfogyott, egy út volt merőlegesen rá, s a nyúl egy teljes kört fordulva kicselezte a két már nagyon közel lévő szukát, és kifutott a földútra, ahol biztos talajt fogva végig maga mögött tudta tartani a párost, s noha szépen húztak fel rá, pár száz méter után pozícióba érve a nyúl egy kukoricásban megmenekült.
4.   futam: Ta. Alma és Talabor: viszonylag közel kelt nyúlra ugyanazon a szója? tarlón indult a futam, Alma repülő rajtjával, de a nyúl hamar a jobb kéztől lévő mély árok felé vette az útját, azon gyorsan átért, a két agár utána, szerencsére egyik sem sérült az árokugrásban, Alma volt elöl, amikor eltűntek szem elöl az árok menti fák miatt. Mások elmondása szerint a futam túloldalt a szántott földön folytatódott, majd az azon keresztbe menő kisebb árok mentén szaladt a nyúl egy darabon, mikor eltűntek szem elöl, a két agár egymás után menve, valószínűleg együtt fogta az árokban a nyulat meg.
5.   futam: Mátka és R. Alma, tarlón kelt a nyúl jó távolságon belül, egy fordítás után a nyúl elindult visszafele a mögöttünk lévő árok felé, sajnos T. Alma elszabadult (mea maxima culpa), és szembefutva a nyúllal azt az árok átvágására kényszerítve, az ott lévő sűrű fás-füves részen a Mátka elé fordította a nyulat, aki azt megfogta.
6.   futam: Cicka és London, nehéz terepen, egy szikes, szántott kukorica tarlón kelő nyúlra mentek el a szukák, London végig elöl, szépen húzott fel a nyúlra, egy fordítás után kifutottak az útra, majd a túloldalt egy lucerna darabon folytatódott a futam, míg a nyúl rejtőbe nem ért egy kukoricásban. Azon fura eset esett, hogy miután eltűntek szem elöl a kukorica takarása miatt, hallottuk a nyúlsírást, s gondoltuk meglett a nyúl. Viszont az agaraik után siető gazdák nyomát sem találták az agarakon a nyúlfogásnak, s hiába is keresték a nyulat, azt bizony nem találták. Aztán hogy mi baja lehetett, mért sírt oly rettenetesen elkeseredve a kukorica között az üldözőitől akkorra már rég megszabadult füles, örök rejtély marad!
7.   futam: Mátka és R. Alma, kukorica tarlón, szépen kelt süldő nyúlra ment el a páros, az első fordítás hamar meglett, s ezután szinte moziban érezhette magát az ember, olyan szépen, látványosan forgatgatták a nyulat a szukák, pontosan előttünk, a hajtósorral párhuzamosan, jobbra-balra szaladva a nyúl, de száz méternél sosem többet két fordítás között, mígnem a nyolcadikra Mátka felvette a nyulat, Alma a farát érte egyből utána. A fiatal, kevés vadászati tapasztalattal rendelkező Alma futása jó példa volt rá, hogy ekkor még jobban elvetődnek, elhajítódnak a nyúltól a rutintalanabb agarak, viszont a tavalyi évi teljesítményéhez képest sokat fejlődött a szuka, az én meglátásom szerint.

Az időjárás igazán kedvező volt számunkra, reggel kis köd fogadott minket, de dél felé már a nap is kisütött, a talaj ázott, kissé csúszós volt. A nyúlszám ugyan nem volt bőségesnek mondható, de elégségesnek bizonyult. A terület jobbára művelt föld volt, különböző vetések tarlói, szántások, s főleg felázott, nedves állapotuk miatt inkább az agaraknak kedveztek, mint a nyúlnak. Sérülés nem lett senki agarán.

Összeségében egy nagyon barátságos légkörű, informatív, a másikat és az ő vadászati módját maximálisan tiszteletben tartó, kiemelkedően jó hangulatú két napot tudhatunk magunk mögött, s én ezúton is szeretném köszönetemet és hálámat kifejezni a szervezők áldozatos munkájáért és a résztvevők jókedélyű hozzáállásáért, mellyel felejthetetlenné tették ezt a rendezvényt számomra.

Remélhetőleg egy szép hagyomány születésénél volt szerencsénk részt venni!!!

A jegyzőkönyvet készítette: Szőke Mária

[Forend]

 

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Szia Snoopy!

Dicséretes kezdeményezés, jó megvalósítás!
Különösen tetszik, hogy három hagyományos vadászati mód képviselői is jelen voltak.
 

Sajnálatos, hogy a szlovák solymászok madarait megint nem engedték át a határon.
 Nem tudom kinek/kiknek áll érdekében, hogy ezeket a bemutatókat, solymásztalálkozókat folyamatosan megakadályozza? Szlovákiában külön iskolában tanítják a solymászatot a fiataloknak, itt nálunk pedig tűzzel vassal ellenzik még a vadásztalálkozókon való bemutatókat is. 

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Címlap » Blogok » Gribek Dániel blogja
nyomtatóbarát verzió
Íjak, sólymok, agarak I.

Solymászok egy csoportjaSolymászok egy csoportjaNapok óta éppenhogy a 0 fok felett ingázott a hőmérő, és az eső is többször esett a héten, a reggel azonban a vártnál jóval enyhébb volt a „balmazújvárosi kalapos” műhelyéből kilépve. Eddig ez a hét legmelegebb reggele – állapítottuk meg, majd a fantasztikus rántotta után útnak indultunk a település temploma elé, hol már vártak ránk a vadászok.

Nem akármilyen napra virradt ugyanis, hisz egy vadászatot kívántunk megörökíteni egy közszolgálati televízió számára. Ráadásul nem akármilyen vadászatot. A cél első sorban mezei nyúl és fácán elejtése volt, másodsorban olyan dúvadak kerülhettek a terítékre, mint a szarka, a szajkó a dolmányos varjú, vagy épp a róka. A fegyver azonban nem puska volt.

Ezen a hétvégén a tradicionális vadászati módoké volt az egész szombat és a vasárnap délelőtt. Nyolc íjásszal, három solymásszal, két agárral, és néhány hajtóval indultunk el a hajtani kívánt terület peremére, hol már a darvak hangos „grú”-zása várta a zöldruhásokat.

Amikor három hagyomány eggyé forr

Gyors eligazítás után a csapat egyik része vonalba állt, négy íjász pedig előre sietett leálló pozícióba, hogy bevárja a felé hajtott vadat. A két sólymon ekkor még szemfedő volt, ők csak később kerültek bevetésre, így mindössze egy harris állt vadászatra készen. Gazdája mellett egyetlen kakukktojásként gyönyörű német vizsla haladt. Az agarak ezen a napon csak keveset dolgozhattak, hisz mindössze a teljesítményvizsgájuk elvégzése miatt lehet velük vadászni, máskülönben sajnos egy még tiltott módszerről van szó.

Az íjászokAz íjászok„Hajtás indul” – kiáltotta a fővadász, s elindult a hajtósor. Hideg szél fújt, körülöttünk darvak szálltak, kicsit távolabb egy tanya emelkedett ki a hortobágyi pusztából.

Az egyik solymász mellett hirtelen egy nyúl kelt fel, s szaladni kezdett mögöttünk. Nem kellett sokáig várni, már lendült a kéz, repült is a harris a nyúl után – nagyjából ötven méter után aztán valamiért meggondolta magát, s futni hagyta a prédát, elszállt egy távolabbi fára, és ott is maradt egy darabig. Gazdája próbálta lehívni, de egy ideig ez sem sikerült.

A hajtás időközben tovább indult, s bár több nyulat is láttunk, mind majd száz méterre keltek, így az íjászoknak esélye sem volt. Húsz-huszonöt méter az ideális ezzel az ősi fegyverrel.

Sokáig nem történt semmi, mindössze egy-egy nyúl rohant el a távolban, lőni sem lehetett, a harris sem repülhetett. A délelőtt végén aztán egy Felvidékről érkezett solymász is csatlakozott a csapathoz, ki meghozta a szerencsét is, hisz egy nem messze szaladó nyúlra megindulhattak az agarak. Hatalmas üldözés kezdődött, s végül meglett az első elejtett vadunk a kutyáknak köszönhetően.

Tovább indulva aztán egy-két lövés is volt, de több nyulat a déli pihenőig nem sikerült ejteni. Ilyen ez a vadászíjászat – nyugtáztuk, hisz mint megtudtuk, nagyjából minden tizedik lövés eredményes, s eddig csak 2-3 nyúlra lehetett megfeszíteni az íjat.

Héja-hajsza

Egy kis pogácsa- és teafogyasztás után aztán folytatódott a vadászat, mely közben újabb madarak érkeztek két drótos magyar vizslával. Egy újabb harris – így már a felvidéki szárnyassal együtt három volt belőlük – és egy termetes héja.

Solymász a harris-szelSolymász a harris-szelUtóbbinak csak egy hajszálon múlott, hogy nyulat fogjon. A bal szélen haladtunk egy kis nádcsíkkal fedett csatorna mentén, a két vizsla pedig fel alá járt vadat keresve. Egyszerre aztán egy nyúl vágódott ki szinte a solymász lába alól, ki már hajította is utána a héját. Annak persze nem kellett kétszer mondani, üldözni kezdte a prédát, és húsz méter után rá is csapott – a nyúl azonban egy bukfenc után tovább tudott rohanni. A madár persze nem adta fel, ismét nyomába eredt, s megint sikerült elkapnia. A nyúl azonban megint szemfüles volt, és ki tudott szabadulni, mely után már a héja is megfontolta a kergetést, és abba is hagyta – a préda megmenekült.

Repül a nyílvessző, ki tudja, hol áll meg…

Nem sokkal később ráfordultunk az utolsó pár kilométeres egyenesre, hol már a sólymokat is kipróbálhatták. Ez a madár ugyanis nem kézről indul, hanem a levegőben kering, míg meg nem látja áldozatát, s a magasból csap le rá. Így is történt, a solymász felengedte a madarát, az azonban a szabadság ízére ráérezve eléggé eltávolodott. Messze csak annyit láttunk, hogy valamire próbál lecsapni. Hogy mire, azt először nem tudtuk, majd az egyik vadász elkiáltotta magát: „vedd ki a tollat a kalapodból, arra megy!”. Hangos nevetés kezdődött, majd megindult a hajtás.

A sólyom még távol volt, mikor a nemét vizsla egy fácánt vert fel a nádasból, ami aztán kakatolval kezdett menekülni. Erre persze felfigyelt a néhány száz méterre keringő sólyom is, s hatalmas hajrába kezdett, hogy elérje a menekülő madarat. Már utol is érte, rávágnia azonban nem sikerült, mert a fácán elérte a következő nádast, s ott menedékre találhatott.

Néhány perc múlva aztán újabb izgalmakat élhettünk át. Hasonlóképpen a nádasból egy mezei nyúl ugrott ki a vizsla közbenjárása révén, s megiramodott a legelőn keresztben előttünk. A sólyomnak csak ennyi kellett, máris üldözőbe vette, sőt, közben egy agár is megiramodott a préda nyomában. A madár a magasból félelmetes sebességgel zúgott rá a nyúlra, azonban az tovább futott – a sólyom hibázott. Közben már a nyomában volt az agár, de ezek után eltűntek a nádas mögött.

A kutya csak néhány perc múlva tért vissza, nem sikerült elkapnia a nyulat, sem vér, sem szőr nem volt a szája szélén – a nyúl megmenekült. Legalábbis egy darabig, ugyanis a magaslesen ülök végig látták az eseménysort, azt is, ami a következő kis időben történt.

A boldog vadászA boldog vadász„Kutyát! Kutyát! Megvan a nyúl” – hallatszott a nádasból, s hosszú feszült várakozás után kiderült, valóban megvan a következő zsákmány, ezúttal az íjászoknak köszönhetően. A vessző talált, s a nyúl a terítéken végezte – mint később kiderült, a sólymot és az agarat még megtréfálta, a magyarok nyilát viszont nem tudta.

Az öröm tehát megvolt, végre az íjászok közül is sikerült nyulat ejteni a mai sovány napon. A boldog zöldruhás pedig elmondhatta magáról, meglőtte élete első nyulát íjjal.

Sólyom szárnyán érkezett a halál

A nap végére még egy kis tavacskát is meglátogattak a vadászok, hol száz számra robbantak szét a kistestű csörgőrécék a levegőben. A sólyom körülöttük cikázott, ám jó taktikának bizonyult, hogy csapatban maradtak, így sokáig eredménytelen volt a ragadozómadár hajszája. Próbálta kiválasztani a leszakadókat, lassabbakat, de a tömegben ez nem volt túl eredményes. Egészen addig, míg egy fácán nem került elő.

Egy szempillantás alatt mögötte termett a sólyom, a levegőben rávágott egyet hátulról, a fácán pedig nyílegyesen lezuhant – szinte rögtön el is pusztult.

Fantasztikus látvány volt, ahogy az erő és a gyorsaság egy szempillantás alatt hatásossá vált. A sólyom rászállt a prédára, s elkezdte tépni a szőrét, míg gazdája meg nem érkezett, s a kezére nem parancsolta a madarat.

A nap utolsó fél órájában újra rengeteg nyúlhoz volt szerencsénk, lövés is akadt egy-kettő, de több vad már nem esett. A terítéken végül egy fácán és két nyúl pihent. Mindenki nagy örömére, mindhárom tradicionális vadászati mód sikeresnek bizonyult. A vadászat lezárásaképpen a fiatal férfit, ki első nyulát ejthette el a kissé borús, de izgalmas napon, elfenekelték, s ezzel hivatalosan is nyúlvadásszá avatták.

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Címlap » Blogok » Gribek Dániel blogja
nyomtatóbarát verzió
Íjak, sólymok, agarak II.

AgarakAgarakVasárnap valamivel szebb időre virradt, mint az előző napon. Olyannyira, hogy a felhőzet felszakadozni látszott. Mindezek mellett persze hideg volt, kabát nélkül remegett az ember. A mai vadászatra egy tanyáról indultunk. A forró tea és a gyönyörű táj egyből hangulatossá varázsolta a reggelt. A ház mellett agarak köszöntötték a gyülekező vadászokat, távolabbról pedig egy rackanyáj bámult felénk, mintha még ennyi embert soha nem is láttak volna. A táj a szálló darvak hangjától volt hangos, de messzire nem lehetett ellátni a finom köd miatt, mely ráereszkedett a hortobágyi pusztára.

Ez a nap első sorban az agarakról szólt, hisz bár egy tiltott vadászati módról van szó, évente egyszer ezek a kutyák teljesítményvizsgát tehetnek, mely alkalmat ad arra, hogy élesben is kiélhessék vadászatösztönük. Sajnos az állatvédő lobbi volt olyan erős, hogy ez a vadászati mód ma már csak ilyen körülmények között vegetálhat, pedig egy ősi tradícióról van szó. A nyúlnak – mint később látszott is – van lehetősége a menekülésre, az pedig, ami a természet színpadán egy hajsza során lejátszódik, természetesen fantasztikus. Egyfajta őserő dobog a menekülő nyúl lábában, s ugyanez figyelhető meg az őt üldöző agaraknál is. Mégis, valakik szerint ennek nincs helye a magyar vadászkultúrában.

Az első nyúl

A hajtás a tanya mellől indult, miután az íjász vadászokat előre vitték, hogy ha arra akar kitörni egy nyúl, nekik is legyen lehetőségük zsákmányolni.

Rögtön az indulásnál két őz tűnt fel balra. A kutyák izmai megfeszültek, de gazdáik természetesen nem engedték el őket, mozdulatlanul megvártuk, míg a vadak eltűnnek szemünk elől.

HarrisHarrisFolytatva a hajtást hamarosan egy csatornán kellett átkelnünk, mely kutyákkal, sólymokkal a kézben nem volt épp egyszerű feladat, majd folytatódott a vadászat – nem is eredménytelenül. Egy learatott napraforgótábla szélén nyúl pattant fel, s rohanni kezdett. Két kutyát rögtön utána is engedtek, s megkezdődött a hajsza életre-halálra. A préda gyors irányváltoztatásokkal próbálta kicselezni üldözőit, de azokat nem kellett félni. Gyönyörű összmunkával egymásnak terelték a nyulat, s végül meg is fogták – megvolt az első zsákmány.

Miután a gazdák felvették a nyulat, s megfogták a kutyákat, ismét folytatódott a hajtás, de egy kis ideig semmi sem történt.

Izgalmas percek

Egy gyors pihenő után aztán egy eseménydús időszak következett. Az egyik páros előtt újabb nyúl iramodott meg, két agár pedig utána. Szélsebesen rohant a három állat, a nyúl cikkcakkozva, a két kutya utána, majd eltűntek a fák mögött. Ekkor szinte lábunk alól egy újabb nyúl ugrott fel, s rohant el mögöttünk. A második nyúllalA második nyúllalIsmét két kutya eredt a nyomába, de hamar bevágódtak egy csatorna bozótos árkában. A gazdák utánuk futottak, hogy lássák, mi történik, meglesz-e a nyúl. Még oda sem értek, mikor előttünk egy fácán rebbent fel a fasorból.

A repülő, kakatoló madár után az egyik harris kaphatott szárnyra, s rövid üldözés után a ragadozó le is rúgta a földre zsákmányát, s rátelepedve jelezte gazdájának, elkapta a fácánt.

Időközben mindenki visszatért, s nyugtáztuk, hogy az első agárpárosnak nem lett meg a nyula, a másodiknak azonban igen. Így már két tapsifülesnél és egy fácánnál tartottunk.

Alig indultunk tovább, egy újabb nyúl ugrott fel az út mentén, a héja pedig már szállt is utána. Éppen elkapta volna, mire a préda elérte a tengerit s eltűnt a kukoricatövek között. Alig eszmélhettünk fel azonban, jött a következő üldözés, egy agárpáros ismét egy nyúl után eredhetett. Néhány másodperces kergetőzés után aztán hangos nyúlsírás hallatszott a fasorból, s örömmel nyugtáztuk, megvan a következő nyulunk. Időnk azonban nem sok volt ezen töprengeni, hisz az események pörögtek, Ismét egy tapsifüles tűnt fel a tarlón. Az üldözés újból kezdődhetett. Félelmetes gyorsasággal a nyúl átvágott az úton, egyenesen egy lucernaföldre, onnan pedig be a tengeribe. A két kutya egy ideig követte, de a kukoricában elvesztették – ez a nyúl megmenekült.

A következő nyúl a héjáé lehetett volna, azonban ennek a vadnak is szerencséje volt, a héja eredménytelenül szállt le a földre.

Az utolsó tapsifüles

TerítékTerítékAz utolsó szakaszon aztán még egy hajszát csodálhattunk meg, az egész egy az egyben előttünk zajlott le. Már-már azt hittük, egy a nyúl is kijátssza az agarakat, azok azonban az utolsó pillanatban megragadták áldozatukat, s így a terítékre végül négy nyúl és egy fácán kerülhetett.

Időközben a nap is kisütött, s gyönyörű idő lett. A napsugarak bearanyozták az egész pusztát, hol az erdőcsíkok már a legkülönbözőbb színekben pompáztak. Egy jó birkapörkölt mellett pedig mindenki megtárgyalhatta a másikkal ügyes-bajos vadászdolgait, még közelebb kerülhettek egymáshoz a két nap alatt látott tradicionális vadászati módok.

Azt hiszem nem lehet jobban összefoglalni ezt a két a napot, mint hogy; „Három hagyomány egybeforrt”.

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Mielőtt bárkiben felmerülne a kérdés, hogy ez a vadászat szabályos volt e, elmondom igen.
Külön engedélyekkel egy erre a célra bérelt területen lett megrendezve!

[Snoopy]

Köszönöm Attila a cinkeket.
Pár elírás van benne. ???
A MATOE évente 5-6 alkalommal rendez teljesítmény vizsgát és bemutatókat.
Az állatvédőkel nem volt még semmi bajunk, nem miattuk tiltott az agarászat (ami egyébként nem tiltott). A múltrendszerből egyszerűen így marad ???

[Sziju]

Gratulálok a hagyományos vadászati módok bemutató vadászata résztvevőinek és szervezőinek! Jól voltak a visszajelzések az eseményről!