Kopóval vércsapázol is?
Ha nem is én vagyok a Ho-Ho-Ho nagy Aszuvadász (Jancsi, nem haragszol meg!!), de erre a kérdésre mindenképp kell válaszolni.
Remélem, a kérdőjel a mondatod végén nem megkérdőjelezi, csak megkérdezi a csapázást.
Többen csapáznak erdélyi kopóval. Mások nevében nem szeretnék nyilatkozni, de nekem szerencsétlenségemre szarvasmentes területen sikerült letelepülnöm, s ebből következő szerencsémre egyben vérebmentesre is. A sebzett vadat márpedig meg kell keresni!
A kopóimmal általában disznóhajtásban dolgozunk, de egy fiatal kutyát, még tényleg fiatal korában - miután bizonyította képességeit vonszalékon/csapán - kiszemeltem, mondhatni feláldoztam a csapázás oltárán. Eldöntöttem, hogy őt nem fertőzöm meg disznós kerttel, sem éles hajtásokkal. Nem tudom majd felvidítani, s csak szomorkodni fog hideg téli napokon, amíg a többivel mehetünk végre a vadászat szabadságát élvezni. Szegény kutya, kezdtük sajnálni.
Aztán ahogy telt az idő, s kezdtünk közösen ráérezni a munkára és a munka örömére rá kellett jönnöm, hogy bizony-bizony Tüske kopóm hódol időben, az alkalmak számában és az élvezet fokában leginkább a vadászatnak.
Említettem az alföldi szarvasmentes pusztát, meg a vérebmentességet, de nem fejtettem ki részletességgel, hogy errefelé ugye az őz sebzés a legtöbb (zárójelben: aminek a keresése a terület jellege, az időjárás és a vad territoriális élete miatt nem hasonlítható mondjuk egy szép, őszi, erdei-hajszás szarvascsapázáshoz: bezárva), s mint olyan vadfaj, nem közkedvelt az egyébként is távoli vérebesek körében. No ezért gondoltam én arra, ha már egy háztartásban élek néhány, vadászat más ágában egyébként jeleskedő erdélyi kopóval, használjuk már ki őket közös örömszerzésre.
Azt kell, hogy mondjam, közben felavattam őzbak és vaddisznócsapán is. S titokban várom a közeli VT-k (mondjuk Nagykőrös és környéke) esetleges megkeresését dámvad után keresésre. De lehet, hogy én fogok megkeresni valakit onnan, mert ez a 20-25 km annyira nem távolság, hogy vétek lenne csöndben maradnom.