Én mégis ki merem jelenteni, hogy nem fog elsülni, hála isten apám már kölökkoromban kellő alaposságal,
és céltudatosan belém nevelte a fegyver biztonságot!
Minden bántó szándék nélkül, őszintén kívánom, hogy mindezt 40 év múlva elmondhasd.
28 évesen szerintem is kissé korai.
A véletlen elsülés nem csupán technikai okokra vezethető vissza. Értelmezésem szerint minden olyan esemény gyűjtőfogalma, amikor jól megfontolt akaratunk ellenére dördül el a lövés.
Számtalanszor nem áll más a háttérben, mint pillanatnyi figyelem kimaradás. Ilyenkor nem dönt más a végkifejletben, mint a szerencse.
Kapkodás, izgalom, a legjobb lehetőségek a pillanatnyi elmezavarra.
Kedves barátom mesélte a történetet.
Sógora igencsak felnőtt fejjel tanult meg vezetni. Friss jogosítvánnyal az első útjai egyikén ripittyára törte az autóját, ő karcolásokkal megúszta.
Feleség szidta mint a bokrot, példaként állította elé barátomat.
- Laci, hány éve vezetsz?
- 25
- Hányszor volt baleseted?
- Egyszer sem.
- Na látod, te mulya! Így kell ezt csinálni.
- De azt csak én tudom, hogy mekkora szerencsém volt!
