Sajnálatos élmény ért a napokban:
Csipeszt sétáltattam Debrecen egyik kihalt, elhagyatott részén (akinek mond valamit, a Tócó patak völgyről van szó).
Én vagyok az, aki azt sem tudja, hol a póráz ;mellettem mindig szabadon van a kutya- természetesen a megfelelő keretek között.
Csipesz fel-alá szaladgált, szimatolt, élvezte a tavaszt.
És ekkor...
Váratlanul egy nyúl ugrott elő a gazból, mellettem tíz méterre elsprintelve tett egy nagy kört és eltűnt a susnyásban.
Csipesztől kb. két méterre volt a start...
És ő...
SEMMI!
Értitek? Semmi reakció.
Vakkantás, utánafutás, legalább egy nézés?
Teljes közöny.
Észre sem vette.
Ennyit a vadászmúltról
