Szia Roli!
Netán ilyenre gondoltál?
készült 1927 vagy 1929 ???? 16 x 65
Sajnos már nem az eredeti, mert új tust kellett hozzá csináltatni!
Sziasztok!
Nekem ilyen fegyverem volt, ezzel kezdtem vadászni. Apu vette még a hetvenes évek végén egy távolabbi rokonunktól, aki addig nagy megelégedéssel használta. Talán abbahagyta a vadászatot akkor, nem tudom biztosan, de ez a valószínű, idős volt már.
Szóval még emlékszem, amikor apu kivitt bennünket a húgommal, a puska kipróbálására. Szépen hullottak a gerlék, alig hibázott vele. Használta is abban az időben elég sokat a fácánozásokon, de valahogy egyre szerényebb eredménnyel, aztán lassan visszaszokott a 20-as Merkelre.
A későbbiekben is elővette ugyan néha a Browningot, de nem sikerült összhangba kerülniük. Azt mondta, hogy zavarja nagyon, amikor ismétlésnél megmozdul a cső a szeme előtt, ráadásul ő bal vállból is lő (ha kell, söréttel jobból is, de lehetőség szerint golyóval mindig balból, pedig amúgy jobbkezes ???), és az orra előtt átrepülő hüvelynek sem örült. Egy időben gyári 65-ös töltényt is elég nehezen lehetett szerezni, úgy kellett a csillagperemezésből középen kivágni valamennyit, aztán egy darab műanyaggal a helyét eltömíteni és gyertyaviasszal beönteni. Természetesen a véletlenül túl hosszúra hagyott hüvely az ismétlésnél beakadt...
Valahogy mégis piszkálhatta apu fantáziáját ez a fegyver, mert időnként makacsul próbálkozott vele, hogy összeszokjanak, míg aztán egy januári, patakparti récézésen végleg elszakadt a cérna. Én akkor katona voltam, csak elmondásából tudom, hogy több csapat kacsát sikerült aznap belopnia és közel egy öv töltényt eldurrogtatva talán, ha egyet szárnyazott nagy nehezen...
Ráadásul a felriasztott csapatok még vissza is jöttek, ott forogtak a közelben, szinte csúfot űztek belőle. Na, ekkor döntött úgy, hogy az enyém lesz ez a puska, ha levizsgázom.
Képzelhetitek, mennyire örültem! Készültem nagyon lélekben, hogy majd én kitűnően fogok vele lőni, nálam jó helyre kerül. Hiszen olvastam Fekete István, Széchenyi Zsigmond írásait, amik mind csak magaszatalták ezeknek a fegyvereknek a képességeit.
Sajnos, nekem sem vált be. Rengeteget hibáztam és nem tudtam rájönni, hogy miért. Azért az első fácánkakasomat, szalonkámat, rókámat vele lőttem és néha (nagyon-nagyon ritkán) szép dolgokat csináltunk, de nem ment a dolog. Hol voltak már az álmaim!
Aztán egy fácánozáson elromlott, eltört a zárdugattyújában egy alkatrész. Javíttani egy jó darabig nem tudtuk, jött a másik fegyver, a 12-es Merkel Sulh. Ezzel az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon voltunk.
Sok év telt el, aztán egyszer csak sikerült megjavíttatni az öreg Browningot. Ismét kipróbáltam, mondván hátha... De nem.
Így aztán örömteli meglepetésként ért T. bácsinak a nyilatkozata egyszer, amikor nálunk vendégeskedett, hogy neki már milyen régóta fáj a foga erre a puskára. Én erről eddig semmit sem tudtam! Gyorsan megállapodtunk, ő a saját TOZ bockjával nem volt megelégedve. Nekem ugyan FÉG volt a titkos álmom évek óta, de ezekről is jót írtak. 2003-ban cseréltünk. Azóta mindkettőnk boldogan, megelégedéssel használja a másik által kegyvesztett fegyvert. Holnap elvileg Szeged mellett találkozunk is egy apróvadazáson.
Utólag visszagondolva, alighanem a tusa lehetett hosszú szegény Browningnak, azért nem állt kézre.
Ja, 16/65-ös volt, és állítólag a két háború között készült.
