Golyós fegyverekről általában

[Lorka]

„Basszus, biztos, hogy lehetne még javítani a lőtudásomon, nosza keressünk valakit, aki jobb nálam, mert szeretnék a tanácsaiból tanulni. ”Nagyon kevés vadászt ismerek, aki nem úgy kezdett vadászni, hogy „Tudok én lőni, hisz férfi vagyok!”, aztán bizonyos idő után meg már a büszkesége akadályozza meg abban, hogy szembenézzen a ténnyel: talán mégsem annyira, mert „Nehogy már immár 5/10/20 éve vadászom, aztán azt mondjam most bárkinek is, hogy tanítson meg lőni golyóval??!” Ugyan hányan hajlandóak egy ilyen pirulát lenyelni?
Ezt semmiképp nem címzem senkinek konkrétan, se magamat se másokat nem akartam se le, se felpontozni, némi lőtéri tapasztalat alapján bennem ez a kép alakult ki nagy általánosságban, nem is feltétlenül reprezentatív minta alapján, és ettől még én sem érzem a lőtudásomat bárkinél jobbnak.

Kínai kollégát vittünk ki Fűzfőre kicsit korongozni. persze nekem kellett kezdeni, "mer te vagy a vadász" hát lőttem olyan ganyé módon hogy ihaj.
Aztán elkezdte mondani a bajokat a mesterúr a lövéseimmel és hiretelen megváltozott a világ, éredekes módon elkezdtem, hihető módon lőni.

Ami a pimaszság hogy a kici kínai olyan ögyesen szedegette a korongokat lefelé....

Na én pl biztos elmegyek majd korongozni pl. Nagyon elhúzták a mézeset az orrom előtt.
Gyakorolás az szerintem egyet jelent a tanulással.

[uzbence]

Kínai kollégát vittünk ki Fűzfőre kicsit korongozni. persze nekem kellett kezdeni, "mer te vagy a vadász" hát lőttem olyan ganyé módon hogy ihaj.
Aztán elkezdte mondani a bajokat a mesterúr a lövéseimmel és hiretelen megváltozott a világ, éredekes módon elkezdtem, hihető módon lőni.

Ami a pimaszság hogy a kici kínai olyan ögyesen szedegette a korongokat lefelé....

Na én pl biztos elmegyek majd korongozni pl. Nagyon elhúzták a mézeset az orrom előtt.
Gyakorolás az szerintem egyet jelent a tanulással.

Nagybátyám előtt le a kalappal, ahogy a madarat lövi söréttel. Szalonkát is, számomra hihetetlen hatékonysággal...Amikor van valami korongozással összekötött összeröffenés, akkor minden egyes alkalommal tök utolsó helyen végez. 15/1, meg ilyen eredményekkel szokott zárni. Mindkettőt gyakorolni kell, és nem is biztos, hogy a kettő között van összefüggés.
 

[Ma-98]

Milyen messziről, és mekkora táblára?
Cseszd meg, én ha mindennap reggeltől estig lövöldöznék, sem tudnék 80 fölötti köregységet lőni nyílt irányzékkal, 50 méterről, fekve egy normál (olyan arasznyi átmérőjű - pontos ,méretét nem tudom) céltáblába, de ha évekig el sem sütöm a puskát, a 70-et akkor is meglövöm.
Szerintem a jó golyólövést nem igazán lehet megtanulni, gyakorlással csak finomítani lehet valamit az ember veleszületett adottságán.

A kevesebb sebzés szerintem sokkal inkább annak a tudománya, hogy az ember mennyire képes felmérni a saját határait, van-e benne kellő önmérséklet ahhoz, hogy nem megy bele minduntalan "talán sikerül" helyzetekbe.

Ezzel egy kicsit "vitatkoznék. Én elsősorban abban látom a gyakorlás szükségletét, hogy a fegyverünket a lehető legnagyobb biztonságban tudjuk használni! Az a tapasztalatom, hogy egyes emberek kivételével a gyakorlásra nem akarnak se időt se pénzt áldozni miután eltalálták a céltáblát ( 50 m-ről ) 3 lövéssel.
A gyakorlásnak akkor van értelme elsősorban, ha van valaki aki az emberrel foglalkozzon és nézze a lövés leadásakor az esetleges hibáinkat és erre felhívja a figyelmünket.
Számos lövőnél tapasztalom, hogy belenyúl, elhúzza, behunyja a szemét, felkapja a fejét azonnal, nem megfelelő helyen van a feje és ezért nem is láthatja távcsőben a teljes kört stb.
A lövészetkor én próbálom a "vadászatkori" testhelyzetet megteremteni úgy mintha lesen ülne, alátámasztva stb, és mint már említettem a hangsúly először a fegyverhasználaton van és nem a találati pontosságon. A pontosságon miután már "rutinná" vált a kezelés akkor lehet és kell javítani.
A távolság meg szerintem gyakorlásra bőven elég az az 50 méter.
Mára már egyre több "gyakorlónál" és "rutinosnál" tapasztalom, vadászati idények kezdetekor vagy ha kijut vadászni (nem tagok, meghívottak) előtte eljönnek egy héttel gyakorolni, "vissza szokni" a fegyverhez.

[ragadozo]

Esküszöm, anélkül, hogy konkrétan bárkinek címezném a választ (hisz nem itt és most halom először), sosem értettem, mi alapján mondja rá valaki ex katedra akármelyik kaliberre (főleg, ha méretben/energiában nincsenek egymástól túl nagy távolságra), hogy az egyik "ad vért" (főleg, hogy "mindig"), a másik meg "nem ad vért" (főleg, hogy "soha"). Szerintem pusztán a kaliberre magában ilyet kijelenteni minimum tévedés (és itt most nyilván nem a .222-est hasonlítjuk a .416-os Rigby-hez). Sokkal inkább dönti el a vér dolgát mindenek előtt a találat helye, azaz mi mindenen megy keresztül a sebcsatorna, a mag jellege/szerkezete ("puha" v. "kemény"), és nyilván az energia okán a sebessége is. Ha adott lövésből nem sok vér származik, akkor puszta fizika alapján egy másik kaliberrel sem lenne több vér, ha más feltétel nem változna az "egyenletben", csak sajnos ezt sosem lehet kipróbálni, ezért is tartok indokolatlannak általánosságban bármelyik kaliberről kijelenteni a vérzéssel kapcsolatos örökbecsű megállapítást. Nem veszekedést, max. ésszerű véleménycserét próbálok indítani. Ha másik topik megfelelőbb volna erre, szívesen várok javaslatokat, hova való volna inkább a téma.

Elnézést,hogy bele pofázok!80kg kan tüdő lövés 300-as magnummal 70-80m-ről.Menekülési táv 80m.Vér csak 40m megtétele után!
45-50kg süldő 30-06-tal lőve.Blatt lövés,mindkét melső lába is eltört!Menekülési táv 40-50m!Egy csepp vér sem volt!Alig találtuk meg fényes nappal!Kutya legyek,ha értem miért nem volt vér!Talán a lőszer.Pp most úgy vallom,hogy nagyobb likon jobban lehet vérnyom!Ezért is választok 9,3x62-t!

[Lorka]

Isten ments hogy azért végy 9,3-ast. Nekem volt vele hátracsuszott lövésesem. Volt bél, vér minden átok de 300m után semm nyom nem volt.
 A kaliber nem orvosság az oda megy ahova mondják.

[uzbence]

Elnézést,hogy bele pofázok!80kg kan tüdő lövés 300-as magnummal 70-80m-ről.Menekülési táv 80m.Vér csak 40m megtétele után!
45-50kg süldő 30-06-tal lőve.Blatt lövés,mindkét melső lába is eltört!Menekülési táv 40-50m!Egy csepp vér sem volt!Alig találtuk meg fényes nappal!Kutya legyek,ha értem miért nem volt vér!Talán a lőszer.Pp most úgy vallom,hogy nagyobb likon jobban lehet vérnyom!Ezért is választok 9,3x62-t!

Ez így elég hamar egy parttalan vitává fajulna, hiszen millió példát lehetne hozni még pro és kontra.
Hétvégén nekem 30-06tal 40 kilós süldő egy tapottat nem lépett blatt lövéssel (szív tetejét is elvitte). A hóban a süldő mögött 4-5 méterrel is végigcsapta a vért a kimeneti oldalon, tehát ha olyan ritmusban kapja, hogy esetleg el tud még menekülni 30-40 métert, akkor is minden bizonnyal locsolta volna a vért. 11,7 g, Rem. Core Lokt. Semmi értelme nem lenne a te mondatod mellé tenni, és azon agyalni, hogy na most akkor mi van? Jó is e a 3006? Vagy inkább a 9,3as? 
És ugyanígy minden kalibernél. Amúgy azt gondolom, hogy a süldő 50 kilóig blatton lőve 30-06tal az általában nem az általad leírt esetet produkálja. Ettől függetlenül megértem, ha egy rossz példa, egy megmagyarázhatatlan véletlen is elég ahhoz, hogy nagyobbra válts. 

[svk]

Ezzel egy kicsit "vitatkoznék. Én elsősorban abban látom a gyakorlás szükségletét, hogy a fegyverünket a lehető legnagyobb biztonságban tudjuk használni! Az a tapasztalatom, hogy egyes emberek kivételével a gyakorlásra nem akarnak se időt se pénzt áldozni miután eltalálták a céltáblát ( 50 m-ről ) 3 lövéssel.
A gyakorlásnak akkor van értelme elsősorban, ha van valaki aki az emberrel foglalkozzon és nézze a lövés leadásakor az esetleges hibáinkat és erre felhívja a figyelmünket.
Számos lövőnél tapasztalom, hogy belenyúl, elhúzza, behunyja a szemét, felkapja a fejét azonnal, nem megfelelő helyen van a feje és ezért nem is láthatja távcsőben a teljes kört stb.
A lövészetkor én próbálom a "vadászatkori" testhelyzetet megteremteni úgy mintha lesen ülne, alátámasztva stb, és mint már említettem a hangsúly először a fegyverhasználaton van és nem a találati pontosságon. A pontosságon miután már "rutinná" vált a kezelés akkor lehet és kell javítani.
A távolság meg szerintem gyakorlásra bőven elég az az 50 méter.
Mára már egyre több "gyakorlónál" és "rutinosnál" tapasztalom, vadászati idények kezdetekor vagy ha kijut vadászni (nem tagok, meghívottak) előtte eljönnek egy héttel gyakorolni, "vissza szokni" a fegyverhez.

Szerintem akik becsukják a szemüket vagy elrántják a fejüket, azok nagyon nehezen tanulnak meg jól lőni. Általában azok csinálják ezt akik félnek valamiért a puskától, valószínűleg rossz élmény miatt. Pl nekem mondták, hogy félni fogok, meg nem tudok pontosan lőni, mert 300 win mag lett az első fegyverem. Hát nem féltem tőle és pontosan lövök, mert előtte magamtól, főleg elméletben, és régen légpuskával( persze nem azért, mert az nagyot rúgna, csak, hogy rendesen tartsam  ) gyakorolva megtanultam rendesen megfogni és elsütni. Először a biztonságos használaton kívül azt kell megtanulni, hogy rendesen vállban, rendesen megfogva, pont abból távolságból nézzünk bele a távcsőbe, hogy éppen teljes képet lássunk, valamint a sütést kell gyakorolni. 

[ragadozo]

Isten ments hogy azért végy 9,3-ast. Nekem volt vele hátracsuszott lövésesem. Volt bél, vér minden átok de 300m után semm nyom nem volt.
 A kaliber nem orvosság az oda megy ahova mondják.

Már késő!Meg van rendelve!
Most 300win.mag -van!Nem gondolom,hogy a 9,3 nagyobb!Több összetevő révén pattant az "isteni szikra" a fejemben!Pl: rövidebb cső,de főképp a 9,3-as használók véleménye,stb.
No majd meglátjuk!

[Ma-98]

Szerintem akik becsukják a szemüket vagy elrántják a fejüket, azok nagyon nehezen tanulnak meg jól lőni. Általában azok csinálják ezt akik félnek valamiért a puskától, valószínűleg rossz élmény miatt. Pl nekem mondták, hogy félni fogok, meg nem tudok pontosan lőni, mert 300 win mag lett az első fegyverem. Hát nem féltem tőle és pontosan lövök, mert előtte magamtól, főleg elméletben, és régen légpuskával( persze nem azért, mert az nagyot rúgna, csak, hogy rendesen tartsam  ) gyakorolva megtanultam rendesen megfogni és elsütni. Először a biztonságos használaton kívül azt kell megtanulni, hogy rendesen vállban, rendesen megfogva, pont abból távolságból nézzünk bele a távcsőbe, hogy éppen teljes képet lássunk, valamint a sütést kell gyakorolni. 

Ez igaz is meg nem is. Tapasztalt lövőknél is vettem már észre, hogy a lövésre becsukták a szemüket. Azt is tapasztaltam, aki rendszeresen jár gyakorolni ez a "reflex" nagyon lecsökken vagy el is tűnik. És itt van az hogy gyakorolni kell és ne csak 1-2 alkalommal és főleg nem csak hibázáskor vagy sebzéskor.
Azt pedig, hogy a fegyvert helyesen ill biztonsággal kezeljük, befogjuk, tartsuk szerintem lőtéren lehet a legjobban megtanulni. Sajnos sokan még a távcsőbe is rosszul néznek bele mert senki se magyarázta el neki mit és hogyan kell nézni, látni.
Egy példa: "rutintalan és rutinos"  lövők jöttek lőni. Mind kettőnél igen meglepő volt, hogy az A4 méretű lőlap bal alsó sarkában voltak a találatok mindegyiknél. Mondták állítsak a távcsövön, mert a szóráskép az egyben volt csak nem középen. Még mielőtt állítottam volna a belövésen én is tettem a fegyverekkel egy-egy lövést, a belövésük tökéletes volt. Mondtam nekik lőjenek még egyet és akkor vettem észre, hogy a távcsőhöz képest a fejük jó 10-12 cm-re volt hátra. Oldalról figyelve a második lövésük előtt "beállítottam" kb hol kellene lenni e fejüknek ahhoz hogy teljes képmezőt lássanak. Ők voltak a legjobban meglepődve, hogy hogy eltalálták a közepét a lőlapnak. Na azóta is jönnek rendszeresen gyakorolni és már elsőre is a közelébe lőnek a közepének.
Ez az amit szerintem egy lőtér tud adni a gyakorláson kívül, ha van segítő (lövészet vezető).

[sipkaa]

Köszönöm mindenkinek a véleményeket!
Átgondolom  dolgokat.

[bferi]

Nagybátyám előtt le a kalappal, ahogy a madarat lövi söréttel. Szalonkát is, számomra hihetetlen hatékonysággal...Amikor van valami korongozással összekötött összeröffenés, akkor minden egyes alkalommal tök utolsó helyen végez. 15/1, meg ilyen eredményekkel szokott zárni. Mindkettőt gyakorolni kell, és nem is biztos, hogy a kettő között van összefüggés.
 

Egyetértek. Pontosabban kisebb kitérővel, azaz az én tapasztalatom alapján aki jól lövi söréttel a vadat, szinte biztos hogy nem tudja jól lőni a korongot. Legalább is az esetek nagy százalékában, minimális korongozási tapasztalattal. Viszont aki jól lövi a korongot, az általában jól fogja lőni a vadat is. Mondom ezt úgy, hogy mindkettőre láttam sok példát.

[galoscsabus]

aki jól lövi a korongot, az általában jól fogja lőni a vadat is.

Tovább mennék ezen a vonalon:
Aki jól lövi a korongot, az általában jól lövi golyóval a hajtott disznót is.
Egyiknél sincs idő általában a sz@rakodásra....jön...tempó...lövés...megvan, vagy eltűnt a mátrixban
 

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Tovább mennék ezen a vonalon:
Aki jól lövi a korongot, az általában jól lövi golyóval a hajtott disznót is.
Egyiknél sincs idő általában a sz@rakodásra....jön...tempó...lövés...megvan, vagy eltűnt a mátrixban
 

Én pontosan az ellentéte voltam. A hetvenes évek elején vezetett naplóm szerint egy apróvadra 1,8 lőszer jutott. 1975 -ben elkezdtem korongozni, és három évig versenyezgettem 16=65 Browninggal. . Ez úgy "átalakította" a vadászatomat, hogy szinte mindennek elé lőttem. Évekbe, és egy 12 -es fegyver vásárlása után kezdtem el újból eltalálni bármit is.

[Németh Lajos]

Szerintem Lehel nem szabad kézre gondolt, hanem úgy, ahogy vadászol (hacsak Te nem nyílt irányzékkal vadászol is), tehát - gondolom - céltávcsővel és lehetőleg hasonló támasszal, mint ahogy magaslesről lőnél. Abban sem feltétlenül értek egyet, hogy ne lehetne megtanulni jól lőni, de ahhoz az „önálló” gyakorlás nem igazán elég, mert ha nincs olyan ember, aki kellő szakértelemmel ki tudja javítani a hibáidat, akkor az önálló gyakorlással csak a meglévőket „égeted be” még jobban (ezt már általánosságban mondom, nem Neked címezve). Viszont a legtöbb embert épp a saját ego-ja/büszkesége tartja vissza, főleg hosszabb vadász múlt esetén, hogy azt mondja magának: „Basszus, biztos, hogy lehetne még javítani a lőtudásomon, nosza keressünk valakit, aki jobb nálam, mert szeretnék a tanácsaiból tanulni. ”Nagyon kevés vadászt ismerek, aki nem úgy kezdett vadászni, hogy „Tudok én lőni, hisz férfi vagyok!”, aztán bizonyos idő után meg már a büszkesége akadályozza meg abban, hogy szembenézzen a ténnyel: talán mégsem annyira, mert „Nehogy már immár 5/10/20 éve vadászom, aztán azt mondjam most bárkinek is, hogy tanítson meg lőni golyóval??!” Ugyan hányan hajlandóak egy ilyen pirulát lenyelni?

Ezt semmiképp nem címzem senkinek konkrétan, se magamat se másokat nem akartam se le, se felpontozni, némi lőtéri tapasztalat alapján bennem ez a kép alakult ki nagy általánosságban, nem is feltétlenül reprezentatív minta alapján, és ettől még én sem érzem a lőtudásomat bárkinél jobbnak.

Látom, nem érted, hogy miről beszélek.
Megpróbálom közérthetően körülírni.
Ha engem a legjobb énektanár gyakoroltat napi 24 órán át, 40 évig, akkor sem fogok fellépni az Operában.
Fogadhatok magam mellé rajztanárt, jó pár év kemény munkájával eljuthatunk arra szintre, hogy le tudok rajzolni egy tejesfazekat, de ezért nem fog adni senki egy lyukas garast sem.
Fiatal koromban elég jól futottam, már úgy értem, hogy a többiekhez képest. A seregben megnézett egy edzőféleség, a következőt mondta: nézd, te futsz 100-on X időt. Én ebből az időből kemény edzéssel, technikával, stb. le tudok faragni - mondjuk - 1 másodpercet. Kettőt akkor sem, ha mindketten beledöglünk. Ahhoz, hogy nemzetközi szinten eredményesen versenyezz, kettőt kéne. Ennyiben maradtunk, akkor futok, ha kergetnek.
Ha a fél életemet a lőtéren tudnám tölteni, akkor sem érnék pl. Horridónak a lába nyomába sem, aki a szemem láttára lőtte 150 méterről homlokon a rókát. Éjjel, lámpával. Ezt a szintet gyakorlással nem lehet elérni, erre születni kell. Ahogy hegedűvirtuóznak, festőművésznek, vagy élsportolónak.
Nézzétek meg az Amadeus c. filmet, aztán rögtön világos lesz, mi a különbség a tehetség és a verejtékes munkával szerzett rutin között.
Az alapvető hibákat ( rossz fegyverfogás, ellélegzés, hibás fejtartás, sütéskori elrántás)  12 évesen az MHSZ-ben már kinevelték belőlem, az oktató nagyjából ennyit tud tenni a renitensért. Énértem annyit tudott, hogy a 70 kört viszonylag biztonságosan meglövöm.
Ezzel próbálok együtt élni. Nem lövök rá 200 méterről a disznóra, megvárom amíg 80-on lesz. Ha nem jön közelebb, nem lövök.
Az Alföldön a nyáron mutatja a kísérő 150 körül a bakot. Megbeszéltük, hogy ez nekem felejtős. Addig csúsztunk, másztunk, hivogattuk, amig 70-ről biztonságosan meglőttem.
Megismétlem:  ha az ember ismeri a saját korlátait, együtt él velük, ez sokkal többet segíthet a rossz lövések elkerülésében, az eredményes vadászatban,  mint a folyamatos lőgyakorlat.

   

[Makkmarci]

Látom, nem érted, hogy miről beszélek.
Megpróbálom közérthetően körülírni.
Ha engem a legjobb énektanár gyakoroltat napi 24 órán át, 40 évig, akkor sem fogok fellépni az Operában.
Fogadhatok magam mellé rajztanárt, jó pár év kemény munkájával eljuthatunk arra szintre, hogy le tudok rajzolni egy tejesfazekat, de ezért nem fog adni senki egy lyukas garast sem.
Fiatal koromban elég jól futottam, már úgy értem, hogy a többiekhez képest. A seregben megnézett egy edzőféleség, a következőt mondta: nézd, te futsz 100-on X időt. Én ebből az időből kemény edzéssel, technikával, stb. le tudok faragni - mondjuk - 1 másodpercet. Kettőt akkor sem, ha mindketten beledöglünk. Ahhoz, hogy nemzetközi szinten eredményesen versenyezz, kettőt kéne. Ennyiben maradtunk, akkor futok, ha kergetnek.
Ha a fél életemet a lőtéren tudnám tölteni, akkor sem érnék pl. Horridónak a lába nyomába sem, aki a szemem láttára lőtte 150 méterről homlokon a rókát. Éjjel, lámpával. Ezt a szintet gyakorlással nem lehet elérni, erre születni kell. Ahogy hegedűvirtuóznak, festőművésznek, vagy élsportolónak.
Nézzétek meg az Amadeus c. filmet, aztán rögtön világos lesz, mi a különbség a tehetség és a verejtékes munkával szerzett rutin között.
Az alapvető hibákat ( rossz fegyverfogás, ellélegzés, hibás fejtartás, sütéskori elrántás)  12 évesen az MHSZ-ben már kinevelték belőlem, az oktató nagyjából ennyit tud tenni a renitensért. Énértem annyit tudott, hogy a 70 kört viszonylag biztonságosan meglövöm.
Ezzel próbálok együtt élni. Nem lövök rá 200 méterről a disznóra, megvárom amíg 80-on lesz. Ha nem jön közelebb, nem lövök.
Az Alföldön a nyáron mutatja a kísérő 150 körül a bakot. Megbeszéltük, hogy ez nekem felejtős. Addig csúsztunk, másztunk, hivogattuk, amig 70-ről biztonságosan meglőttem.
Megismétlem:  ha az ember ismeri a saját korlátait, együtt él velük, ez sokkal többet segíthet a rossz lövések elkerülésében, az eredményes vadászatban,  mint a folyamatos lőgyakorlat.

Szerintem értem, és külön becsülendőnek tartom, hogy hajlandó vagy elfogadni a saját korlátaidat. És persze, mindenki lőtudását csak ezeken belül lehet javítani, de saját magához képest is többet lehet elérni, ha valaki hozzáértő ad tanácsot a fejlődéshez. Csak kérdem, nem kötözködésből, hogy amikor valamikor régen elérted azt a szintet, amit mostanáig "a saját lehetőségek korlátjának tartasz", Te kértél-kaptál tanácsot olyantól, aki értett hozzá, jobb volt Nálad és azt is tudta, hogyan kell ezt átadni/tanítani?