Pár keresetlen szívből jövő szóra mindig kell legyen idő szerintem, az éjszaka közepén is. Ilyen jeles alkalommal nem lehet semmi -néhány extrém kivételtől eltekintve- olyan sürgős, hogy azonnal hazarohanjak avatás nélkül. Ettől még vaddisznóvadász lettél, rá se ránts.
Ha vígasztal engem öten avattak disznóvadásszá egy sem volt száz kiló alatt és negyed órát térdeltem a hóban mire minden szónoklatot végighallgattam.
Üdv White wolf!
Csak csatlakozni tudok az idézett mondatokhoz!
Bármilyenek voltak is a körülmények, a siker és az élmény a tied!
Életem első disznóhajtásán egy hajtásban lőttem meg az első és második disznómat.
A hajtósorban mentem, mert a "fiatalságnak" ott volt a helye.
Majd a terítéknél avatott disznóvadásszá egy egész "disznóhajtásnyi" vadász.
Volt, aki kulturáltan, volt aki keményebben...
Az öreg mesterem volt a keresztapa és mindvégig mellettem állt.
Büszkén mosolygott, mert Ő igazán ismerte azt az utat, amit a csetlő-botló tanítvány bejárt, amíg eddig a napig elért.
Soha nem mondta, de tudtam, hogy jobban örült annak a süldőnek, mintha Ő lőtte volna!
Régen volt...az akkori vadászaton résztvevők zöme már régen "odaát" vadászik.
Én viszont soha nem fogom elfelejteni az a december elsejét!