Tévéműsorok

107 évvel ezelőtt ezen a napon, 1914. szeptember 2-án látta meg a napvilágot a magyar természet fotózás és filmezés kiemelkedő alakja a neves ornitológus és a „Kittenberger iskola” tagja, dr. Homoki Nagy István.
Filmjei a magyar tájat és élővilágát mutatták be az 1950-es és '60-as években (gemenci erdő, Kis-Balaton, hortobágyi síkság, alcsútdobozi dombvidék, a Tisza menti füzesek, a Duna, Kiskunság, a Körösök vidéke, a Vértesalja), de az állatokkal forgatott filmjei is népszerűek voltak.
Iskolateremtő volt abban az értelemben, hogy az ő nevével kapcsolják össze jelenleg is Magyarországon a természetfilmezést. Negyven ország vásárolta meg filmjeit, fesztiválokon vetítették és díjazták munkáit.
Homoki Nagy István jogásznak készült, így 1932 és 1933 között Kecskeméten, a Református Jogakadémián kezdte, majd Szegeden fejezte be jogi tanulmányait, 1937-ben jogi doktorrá avatták.
1942-ben ügyvédi és bírói szakképesítést szerzett. Azonban természet iránti szeretete már ekkor is megmutatkozott, ugyanis szabadidejében természetfotókat készített és csatlakozott a Nemzetközi Fotóművész Szövetséghez. Három évre rá felkérték, hogy legyen az Országos Természettudományi Múzeum Sajtó és Fotó Osztályának vezetője, amit nagy örömmel el is fogadott.
1949- ben a Magyar Híradó és Dokumentumfilm gyár felkérte őt egy film elkészítésére, így elhagyta jogi pályáját és 1949-től félállásban, majd 1954-től már főállásban dolgozott a Híradó és Dokumentumfilm Gyárban. A filmjeit saját maga rendezte, írta és fényképezte. Stábja kicsi volt (feleségéből, Zsoldos Zsuzsából, Farkas Zoltán és Morell Mihály vágóból, és néhány, szakmailag nélkülözhetetlen emberből állt). Eleinte rövidfilmeket készített – "A Kis-Balaton nádrengetegében", (1949), "A löszfalak madarai", (1950), "Egy kerecsensólyom története", (1950), majd elkészítette első egész estés filmjét, "Vadvízország" címmel (1951), a Szeged környéki Fehér-tó madárvilágáról.
1956-ban készült el első állatokkal fogatott filmje, a Cimborák első része "Nádi szélben" Fickóval, a magyar vizslával, Pletykával, a tacskóval és Nimróddal, a vadászhéjával (Kis-Balaton nádrengetegével, mint háttérrel). 1960-ban forgatta a Cimborák második részét, a "Hegyen-völgyön" címmel, melyben már számos állat is szerepet kapott Pletyka, Fickó és Nimród mellett- mókus, mosómedve, hiúz, vadmacska.
A filmeket nagy magyar és nemzetközi sikere ellenére a kritika fanyalogva fogadta, elsősorban amiatt, mert az állatok kerültek előtérbe a természet bemutatása helyett. Homoki azonban következetesen haladt az általa elképzelt úton, egymás után készítette el állat szereplőkkel forgatott filmjeit, melyek már nem érték el korai természetfilmjeinek, vagy az első állatokkal forgatott filmjeinek sikerét. ("Pletyka délutánja" (1964), a "Hej, csóka" (1963) és "A sasfióka" (1964), Csaklival, a csókával, egy tücsök főszereplésével "A barna legényke" (1964)) Több részes filmeket kezdett el készíteni, mint a "Macskakaland" (1968), "Kurtalábú pásztor" Pletykával, vagy a Magyar Televízió részére készítette a "Plútó és Puck” sorozatot mosómedvével és hollóval a főszerepekben.
Munkájában a tökéletességre törekedett. Egy-egy film elkészítéséhez sok türelem kellett, a szakmát is tökéletesen kellett művelnie, hiszen a természetben ellesett jelenetek egyszeriek és megismételhetetlenek. Az állatokkal operatőrként forgatott filmjeire is ez jellemző.
Egyik leghíresebb és legsikeresebb alkotását, a gemenci erdő élővilágát bemutató Gyöngyvirágtól lombhullásigot, 1953. szeptember 24-én mutatták be a nagyközönség előtt. A hiánypótló mű cselekménye szerint a vadőr minden reggel elindul gyalog, vagy lóháton idomított szirti sasával, rövidszőrű magyar vizslájával és drótszőrű foxijával, hogy vigyázzon az erdőre. Közben pedig betekintést nyerünk annak lakóinak mindennapjaiba. Az alkotás korabeli népszerűségét jól szemlélteti, hogy 1953 szilveszterén a rádiókabaré legsikeresebb száma az az előadás volt, amely a film szövegének fordulataival, stílusával mutatta be a pesti éjszakai életet. A narrátor pedig nem más volt, mint Sinkovits Imre.