Hát hazaértünk...
Ezúton jelezném azoknak akik egyéni kerti vadászatra készülnek, hogy amennyiben cserkelő vadászatot terveznek bizony kössék fel a gatyát.
Azt nem tudom, hogy a hajtások milyen módon és fizikai igénybevétellel zajlanak, de az biztos, hogy - legalábbis ahogyan és ahol - mi vadásztunk semmiféle könnyítést nem adott a természet.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy 3-ból egyik vadásztársunknak nem is sikerült elejteni muflont igen nagy sajnálatunkra. (hibázás azért volt, szakadó hóban.)
Szóval az általam eddig vadászott vadfajok közül nincs ilyen éles szeme és nincs ilyen hihetetlen "eltűnő képessége" egyiknek sem, mint a muflonnak.
Nagy kiterjedésű lábas erdőben is úgy el tudtak tűnni, hogy egyszerűen tanácstalanul néztünk körül, hogy akkor most hol is lehetnek, tán a Föld nyelte őket el.
A fagyos avar és a fineszes vad kijátszott minket így a délelőtt folyamán mégcsak lövést sem tudtunk tenni, de ennek örültünk igazából, mert megmutatta magát az, hogy agy kertben sem úgy kell/lehet vadászni, hogy kimegyek és szaladnak oda a szelídebbnél szelídebb jószágok.
Ez esetünkben - hála Istennek - nem így volt.
Azért a jószerencse mellém odaállt és a hűvös erdőben késekkel, bicskákkal, csakúgy állva az odvas fák tövében elfogyasztott tarja, sült oldalas, erős paprika bekebelezése után sikerült életem első muflonját meglőni.
Külön szerencse, hogy ezt "klasszikus" módon egyik oldalból a másikba átlőve sikerült tennem, így a vadat a horhosba lehúzva tudtam csak zsigerelni.
(a fotó is azért így készült, mert kísérőm az oldalból felfelé jövet fotózott, áthelyezni, mozgatni, beállított fotót csinálni ott és akkor nem volt mód.)
Az elejtés is élménydús volt számomra a fák közt ballagó nyájból igyekeztem válogatni, de az oldalban lévő rudas erdő miatt lőni bizony nem volt egyszerű.
Szerencsémre ez a jerke lemaradt és megállt egy olyan helyen, ahol kb. 60 cm rést találtam a fák közt.
Sosem hallott dörrenést okozott az oldalban a puska, és a lomha göbecs a lapocka mögött a gerincet is érve, helyben marasztotta a vadat.
Hát bizony jó nagyot kiabáltam, mire kísérőm már a horhos felé ment le, én viszont le az oldalból, fel a másik oldalba...hamár így esett legalább tudjam mit is jelent ilyen "hegyeket" mászni.
Telek Csabinak és családjának - azt hiszen mindnyájunk nevében - nagyon köszönöm a vendéglátást, a kiváló ételeket és a hajlékot, ahol a hirtelen a Pilisre beköszöntő cefet hideget átvészeltük.
Kapszlinak köszönöm a Barátságot, a Jószívet és az Önzetlenséget!
Érdekessége a dolgoknak, hogy a 2. muflon már csodás havas erdőben esett, így az avatás és a közös teríték már téli tájban zajlott.
...hát pontosan így találtam rá...