Múltkor volt rá igény, meg is ígértem, hogy felteszem. A témában profik olvassák kellő elnézéssel:
Gyárit vagy házit?
Néhány gondolat az otthoni lőszertöltésről
Vendéget kísérek, egy jó bakot szeretne lőni. Már a negyedik alkalommal próbálkozunk, mérsékelt szerencsével. Eddig csak három süldőrókánk van, igazán kedvünkre való bakot még nem láttunk. Az időnk pedig erősen fogy…
Benézünk egy keskeny völgybe. Közepes, de igen szépen gyöngyözött agancsú bak kísérgeti, közben többször be is borítja sutáját. Lassan felénk közelednek. Látom, hogy ez nem az a nagy, amit itt tud a vadőr, de mutatós. Nem engedhetjük el.
Megáll keresztben, alig nyolcvan lépésre. Pattan a kis billenőcsövű hatésfeles, jóval a bak mögött porzik a tarló, ő meg csak néz, szeme sem rebben. – Fölé lőttél – sziszegem – tölts gyorsan!
Vendégem, aki jó golyólövő, kicsit megzavarodik. Tanácstalanul nézegeti új puskáját – melyhez világhírű Nosler Partition lőszert hozta –, nem érti, hogyan hibázhatott. A bak csak áll mozdulatlanul.
- Itt az enyém, az pontos, ezzel lőj!
Társam végre felocsúdik, tétova mozdulatokkal próbál újratölteni, de elég lassan megy a dolog. Még nem készül el, mikor a bak lefekszik!
Ezek szerint mégis jó volt a lövés. Pecekig várunk mozdulatlanul, mert a feje fent van még. Aztán ismét furcsa dolog történik. A bak hirtelen feláll, és a mögötte levő bokorsor felé igyekszik.
Közvetlenül a bokrok előtt találja nyakon a második golyó, tűzben marad. Fellélegzünk. És nem nagyon értjük a dolgot. Tiszta tüdőlövésnél miért volt-e furcsa viselkedés?
Vendégem az ősszel visszajött tarvadra. Egy jó találattal indokolatlan messzire menekülő suta, és egy sebzetten elveszett gida is valószínűsítette, hogy ez a lőszer – hiába méregdrága, és tartják a legjobbnak – ebben a kaliberben nem megfelelő hatásfokú.
Egy évvel később. Most jó barátomat kísérem, aki sokszor vadászott már nálunk. Bockbüsch puskájának golyós csöve éppen olyan kaliberű, mint az előbbi történetben szereplő fegyver. Csakhogy barátom maga tölti hozzá a lőszert. És ez az olcsó pénzből kihozott kombináció rendkívül jól el van találva…
A hajnali szürkületben őzpár közeledik a tarlón át a kukoricás felé. Szélétől nem messze megállnak. Miután látom, hogy ezt a bakot keressük, társam óvatosan lőtávolba cserkészik. A suta belép ugyan a kukoricásba, de a bak kint marad. Szemlátomást állva alszik, teljesen mozdulatlan. Mivel csaknem szemben áll, várni kell.
Bő negyedórát tart a várakozás. Akkor a bak is elindul a kukoricás felé. A füttyre megtorpan, majd a dörrenésre helyben összeroskad…
A lövedék itt is a bordák között ment át. Gerincet nem ért, keveset roncsolt, mégis szinte villámcsapásként ölt, ahogy eddig is csaknem minden alkalommal.
E két megtörtént esettel szeretném illusztrálni azt a különbséget, ami a jól megválasztott, egymással harmonizáló komponensekből egyénileg, gondosan összerakott töltény, és a futószalagon gyártott, készen vett lőszer gyakorlati teljesítményében szélsőséges esetekben megmutatkozhat. Persze, nem mindig! Hiszen a gyári lőszereket szakértők fejlesztették ki, és bizonyítottan jók is, évtizedekig rengeteg nagyvad került – és kerül még most is – terítékre a segítségükkel.
Nem is akarok lebeszélni senkit a használatukról. De azt jó tudni, hogy megfelelő szakértelemmel és körültekintéssel még kicsit jobbat lehet készíteni náluk, ha bizonyos esetekben indokolttá válik. Nézzük hát, milyen szempontok vezérelhetik azt, aki maga szeretné elkészíteni lőszerét:
1. Az általa használt kaliberben kicsi a választék a gyári lőszerek között (ide sorolható például az ismertebbek közül a 8x68S, a 9,3x64 vagy a 6,5x57R, hogy a ritkábbakról ne is beszéljünk). Esetleg nem elégedett ezek árával, netalán hatásmechanizmusával.
2. A gyárinál pontosabb töltényt szeretne készíteni, hogy puskacsövének maximális teljesítményét kihasználhassa. Akár versenyzés céljából is.
3. Lő annyit, hogy érdemes a hosszabb távon olcsóbb saját töltést választania. Hiszen külön-külön az alkatrészek (lőpor, csappantyú, lövedék) kedvezőbb áron megvásárolhatók, míg a hüvely többször is felhasználható. Mindez – kalibertől és lövedéktől függően – felére, harmadára csökkentheti az elkészült lőszer árát a gyárihoz képest.
4. Meg akarja találni a fegyveréhez és az elejteni szándékozott vadhoz illő legoptimálisabb összeállítást.
5. Igencsak indokolt beavatkozás lehet a hazánk vadjaira túlságosan nagy, ún. Afrika-kaliberek „megszelídítése”. Hiszen a 375-ös Holland & Holland Magnum, és nagyobb társai, mint pl. a 416-os Rigby, vagy a 458-as Winchester Magnum (és még sorolhatnám) teljes erejének igénybe vétele még bőgő gímbikára, remetekanra is túlzás. De megfelelő lőporral és lövedékkel szerelve, némileg gyengítve (és alighanem olcsóbban) egészen kiváló itthoni nagyvadas muníció készíthető hozzájuk. És így nem kell a szekrényben tétlenkedve várniuk a következő afrikai utat…
6. Egyéb ok miatt. Egy ezek közül: Nekem mesélte a tulajdonos, hogy 6,5x55 kaliberű Carl Gustav puskájának csöve minden gyári lőszert botrányosan megszórt, csak a házilag bizonyos sebességre beállított tölténnyel lehetett vele normális szórásképet lőni…
Természetesen az esetek többségében egyszerre több érv is szól a hazai töltés mellett. Magyarországon 2012. május 1. óta szabad – elméleti és gyakorlati vizsga letétele, valamint megfelelő tárolóhely kialakítása után – házilag lőszert készíteni, míg jó néhány országban már több évtizedes hagyománya van ennek a tevékenységnek.
Ha elkezdjük vizsgálni, miért lehet egyénileg jobb töltényt készíteni a gyárinál, nem is egy dolgot találunk. Lássuk hát őket:
A pontosságot befolyásoló tényezők egyike a lőpor mennyisége. A futószalagon csak térfogatra töltött hüvelyekben nem teljesen egyformán van lőpor. Ez pedig oda (is) vezethet, hogy egy dobozon belül akár 30-40 m/s-mal is eltérhet az egyes lövedékek kezdősebessége. Gondolom, ezt nem is kell tovább ragozni…
Ezzel szemben az otthoni töltögető tömeget mér, így minden hüvelybe biztosan ugyanannyi lőpor kerül. Hajszálpontos mérlege akár egyetlen lőporszemcsényi eltérést is érzékel, tehát ugyanazon széria lövedékeinek sebessége legfeljebb 10 m/s eltérést mutat…
Tulajdonképpen csaknem ugyanez vonatkozik a lövedékek beültetési mélységére is. Ki ne bontott volna már olyan dobozt, ahol egy-két lövedék valamivel mélyebben vagy magasabban ült a hüvelyben, mint a többiek? Megtörténik ez néha a legnevesebb gyártók termékével is. Az pedig egyértelmű, hogy a hüvelybe jobban, vagy éppen kevésbé „belógó” lövedék csökkenti, ellenkező esetben pedig növeli a kezdeti égéstér nagyságát. Ezzel befolyásolja lövéskor a nyomásgörbe lefutását, az pedig a sebességre lesz hatással a többihez képest…
A lövedék beültetési mélységével még egy dolgot lehet bizonyos keretek között szabályozni – a kész töltény teljes hosszát. Ezzel is a pontosságon javíthat az egyéni töltögető. Mégpedig úgy, hogy teljesen saját fegyverének töltényűr-méretéhez szabja a kész lőszert, nem pedig egy átlagértékhez.
A különböző gyártmányú fegyverekben más-más csövek is vannak, ezeknek nem egyforma a töltényűrjük minden mérete. Tehát előbb ezt kell figyelembe venni. Akkor lesz a legjobb a lőszer mérete az adott fegyverhez, ha rövid (csupán 1-2 mm) a lövedék „szabad repülése”, vagyis az a távolság, amíg a hüvelyből kimozdulva a cső huzagolását el nem éri. Ekkor a végét még a hüvelynyak tartja, de elejét már a huzagolás vezeti, így a legkisebb az elmozdulási lehetőség. Ebből következik, hogy nem szerencsés a túl rövid, vagy nagyon mélyre beültetett lövedék használata sem.
Az olyan kaliberű fegyverek tulajdonosai számára, amelyekhez kicsi a gyári lőszerek választéka, nagy segítséget jelenthet az otthoni töltés. Például a 9,3x64 esetében az RWS és a Barnaul kínál csak kész lőszert. Előbbi aranyáron van, utóbbi meg elég gyenge minőségű, nem igazán javasolt. Tehát a vásárló csupán szűk keretek között válogathat, míg a töltő az összes 9,3 mm-es lövedéket gyártó cég kínálatát figyelembe veheti…
A figyelmes, a külballisztika iránt is érdeklődő vadászok pontosan tudják, hogy még a közvetlen egymás utáni gyártású fegyvercsövek között is lehet különbség, már ami azok különböző lőszerekhez való „hozzáállását” jelenti. Ez a „szeret, nem szeret” effektus úgy mutatkozik meg, hogy – szélsőséges esetben – az egyik lőszerrel mondhatni lyukba lyukat lő a fegyver, míg a másikkal esetleg botrányos, elfogadhatatlan szórásképet produkál. És ez a jelenség fegyverenként más és más. Vannak puskák, melyek sokféle, esetleg még különböző súlyú lövedékekkel is jól lőnek, más csövek csak két-három lőszerrel. Házilag ezen is meg lehet próbálni javítani, hisz elképzelhető, hogy pl. máshogy égő lőporral, esetleg némi sebességváltozással máris sokkal jobb eredményt kapunk…
A fegyver és a hozzá készített lőszer harmonikus összeállítására példaként megemlíteném gyakorlott lőszertöltő barátom Kettner márkájú vegyescsövű fegyverét. Ennek 9,3x74R kaliberű golyós csöve a 17,5 gr-os Speer lövedékkel a legjobb tolózárasokhoz hasonlóan pontos, a százméteres lőtéren a második lövés általában beleszakad az elsőbe…
A lőszerek összeállításához nagy segítséget nyújtanak az erre a célra kifejlesztett számítógépes lőszertöltő programok (pl. QuickLoad). Ezekben előre ki lehet számítani a készítendő töltény paramétereit, olyan pontossággal, hogy nem csak a lőpor fajtáját, a lövedék típusát, tömegét, de még a fegyvercső hosszát, vagy például – ha kell – a megadott külső hőmérsékletet is figyelembe veszi. Utóbbi segít például a kifejezetten hideg időben használandó lőszer tervezésében. De azt sem szabad feledni, hogy soha ne bízzunk meg százszázalékosan egy programban, mindig tájékozódjuk az összetevők gyári adatairól is!
Láthatjuk tehát, hogy a házilagos lőszertöltés megengedésével új távlatok nyíltak a vadászok és sportlövők előtt. Precíz segédeszközök teszik lehetővé, hogy a legjobb teljesítményt hozzák ki fegyverükből, de ezek is csak akkor igazán hatásosak, ha kellően felkészült ember dolgozik velük…
A cikk megírásában Istenes Antal, gyakorlott lőszertöltő barátom volt segítségemre.
Szavazás
