Az előbb nem volt időm leírni:
Már nem is tudom hogy hol olvastam -vagy itt, vagy egy könyvben, újságban- azt a történetet, amikor az újdonsült vadász elment az első társas apróvadvadászatára.
Ott aztán előadta magát -még vadászat megkezdése előtt- hogy ő mennyit járt korongozni a puskájával, milyen jól lő és hogy ma aztán fognak nála potyogni a toronykakasok, nyúldublék. Az öreg vadászok erre összenéztek, és mikor úgy adódott, kicserélték a patronjait, vagy talán a sajátját buherálták meg, nem tudom.
Az a lényeg hogy olyan töltényeket csempésztek be a tarisznyájába, amik liszttel voltak megtöltve.
Pár hibázás-mérgelődés után elkezdték heccelni, hogy na mi van? Hol van az a híres lőtudomány?
Vadászat végén aztán, -vagy két hajtás közti szünetben- elmondták neki a turpisságot, és mindjárt meg is tanították neki hogy:
Az igaz vadász szerény, nem dicsekszik!
Nehogy más is így járjon (
)
A történetre sajnos már nem emlékszem pontosan, úgyhogy elnézést ha valami nem passzol, de a lényege ez.
