Horrido
Globális moderátor
Vadász
 Nem elérhető
Hozzászólások: 7947
Generalbakter
|
 |
« Új üzenet #4 Dátum: 2008. Október 25. - 00:29:28 » |
|
Hirteln nem tudom hova tenni:
A felénk ez időben már megszokottá vált, jó kis, magasan fekvő köd kicsábított. Nálunk ez elég jó fényviszonyokat jelent, mivel a város és a környező falvak fényei jól visszaverődnek a ködtakarótól. Célom a jó ideje eltűnt feketeszoknyások serege. Korán nem indultam, mert még csak 8 óra körül kezdtek a fényviszonyok úgy alakulni, hogy lehessen látni is valamit. Egynegyed kilenckor már ott ültem egy nyiladék oldalában a legjobban járt váltó mellett. Egy szépen kifürdött dagonya is emelte az esélyeimet.
A csendes várakozást néha megtörte a közelben folyó patak csobbanása. Egy ilyen patak rendkívüli hangokat képes produkálni. Aki már ült lesben patak mellett az tudja, mit lehet kihallani a vízfolyásból. No, jómagam is beképzeltem magamnak, egy egyre hangosabbá váló zörgést, és halk ropogást, ami végül nem a közeledő kondával, még inkább sem a nagy egyes disznóval sem azonosult. A képzelet szülte a hangok el is enyésztek hamar. Maradt a csobogás és csilingelés. Ezt már megszokta a fülem, ezért hirtelen belerezzentem, amikor nagyot csobbant a patak és még egyszer is loccsant a víz.
Ez talán nem a patak játéka, sőt biztos, hogy nem! Mégis kicsit esetlenül hallgatózom előre.
A loccsanás zörgéssé fokozódott és a nyiladékon, előttem tán 30 méterre megjelent egy szarvastehén. Vagyis inkább egy ünő. Mivel kellene lőni egy tarvadat nagyon sürgősen, emelem is a puskát. Mire befejezem a mozdulatot és átnézek a céltávcsövön, a képben már egy bika áll. Megörülök hirtelen, mivel felismerem páratlan 12-es barátomat, aki bőgésben a nagy rudlival állt és melyet elvert az általam később meglőtt nagy dárdás bika.
Az egy win-win szituáció volt, mondaná a mostanság divatos szaknyelv. Most is csak megsimogatom a bikát a szálkereszttel és be is lép a gyertyánok közé! Újabb win-win szituáció….
Maradok még egy órácskát, de nem történik semmi különös. Azt tervezem, hogy előresétálok a közvetlen előttem kezdődő réten, melyet jól jár a sertevad, remélem ott találom valamelyik feketecsuhást. Az idő ugyan még elég korai, de ez a környék viszonylag zavartalan, csak egy kavicsos út kígyózik be végcél nélkül ebbe a völgybe.
Lassan sétálok előrefelé, gyakran távcsövezek, látnék mindent, ha lenne mit nézni.
Semmi, csak a már kezdődően aszott fűcsomók, melyek nagyon jó, világos hátteret biztosítanak. Egy helyen hosszasan el is álldogálok, távcsövezek előre…. Hirtelen, felettem a tölgyes szálasból olyan velőtrázó ordítás hangzik, hogy beleborzadok.
Disznó…. Sőt azt is tudom, hogy koca, mely így jelzi a kannak, a nem kívánt közeledéssel kapcsolatos véleményét…. A búgás hangjai és a konda közelednek felém.
Érdekes helyzet megint, hiszen fordított irányból jönnek, a szálasból éppen a búvóhely felé igyekeznek. A másik irányból vártam őket.
Mégis hirtelen, mint fekete szőnyeg árasztják el előttem a harmattól világos rétet. Kapom a puskát, célzok, de mind olyan kicsike… malacok nyilvánvalóan, de mégis ott egy nagyobbacska, sőt még egy, talán süldő? Mire átgondolom már el is tűnt a forgatagban az összes…
Mégis a végén jön egy nagyobb darab, kockás a háta, csapott a dereka, ez egy kan…Ráemelem a puskát, de mozog végig, majd megáll, megcélzom, betámasztok, és nagyot horkantva elindul egy süldő után…Ráhúzom a szálkeresztet az orrára, egy darabig vacakolok, majd leteszem a Mausert.
Mérgesen ismerem be magamnak, hogy nem volt tökéletes a helyzet.
A konda eltűnik, nincs zaj, nincsen locsogás, beváltottak már a sűrűbe.
A disznók eltűnnek, elszalasztottam a lehetőséget. Picit még maradok, hiszen ilyenkor búgáskor bármi lehet.
Jó negyed óra múlva elindulok és lassan araszolok előre. Hang nincsen, csak az éjszaka zörejei.
Alig érek előre 15 métert, amikor az előbbi konda váltója előtt, olyan öt méterre, hirtelen megjelenik egy nagy fekete árnyék.
A hátsó része elég lapos, az eleje pedig vastagon türemkedik előre. A távcső egy nagy disznót mutat a rétszéli gazosban.
Ráfogom a puskát, jól látszik a távcsőben, nyilvánvaló hogy egy a kondát követő nagy kanról van szó…
Itt a lehetőség! Jól rajta vagyok, de nem merek lőni. Előtte minden tiszta száraz gaz. A Mauseremhez csak a cseh SP lőszert használom, és az ebben a gazos előtérben biztos idő előtt expandálna….
Nem tudok lőni és mérges vagyok magamra, hogy miért nosztalgiázok megint és nem töltöttem be egy Hornadyt, vagy H-Mantelt, vagy TUG-ot…
A disznó közben kinyújtózkodik - nyilván keresi a kocák szagát! Majd hirtelen ellaposodik és eltűnik a távcsőből….
Keresem, hogy hova lett!! Nézek előre…..
Majd hirtelen négykézlábra emelkedik egy ember a céltávcsövemben.!!!!!
A meglepetéstől egyből nem is tudtam mit csináljak… Arra futotta az ösztön, hogy félrekaptam a puskát és lezártam a Mausert.
Csak utána ébredtem rá hogy milyen helyzetbe kerültem…
Közben az ember is feltápászkodott, próbálta legyőzni az alkohol visszahúzó erejét.
Rávilágítottam és ráordítottam! Meglepően nyugodtan válaszolt:
Ő a helyi kocsmából idő előtt távozott, hogy ellenőrizze, az ezen a helyen behajtókat. Köztük engem is ellenőrizni akart, csak letért az útról és kicsit megpihent…
Megmutattam neki a mindenre kiterjedő behajtási engedélyemet! Ez megnyugtatta, majd békében távoztunk….
„Ha kinyitod a fegyverszekrény ajtaját, valahol kinyílik a cellaajtó is”
|
