Szervusztok!
Kedves
Forester, ne haragudj, de ez most kicsit úgy hangzott, hogyha nem írom oda az
"első puskának" részt, akkor nem zöldfülűként tekintesz rám. Azt sem állítom, hogy a témakörben megfogalmazott tudásom akár 1-2-3 éves gyakorlat alap tapasztalattal is felér, annyit jeleztem, hogy igyekeztem utánanézni a dolgoknak, jártam sokat a lőtérre önszorgalomból pénzt és időt nem kímélve, hogy megtanuljak tisztességesen lőni, sikeres vizsgát tegyek és fejlesszem a későbbiekre a lőkészségem, mert vadászni szeretnék, terítékre hozni és nem csak folyamatosan sebezni. Kérdésemet azért nem éreztem amatőrnek, amit le is írtam, hogy pont olyasfajta választ kerestem, amit
Bull adott, hogy valaki ilyen modellel találkozott-e már, nézett-e szórásképet, nem úgy jöttem ide, hogy akkor mondjátok meg milyen puskát vegyek és abba milyen lőszert, mert szerintem az lett volna az amatőr. Olvasok, amit csak tudok, fórumokat is, bár ezeket szerintem helyén kell kezelni. Ha lenne két eladó fegyverem, szólnék, de nincs
Kedves
Huszlavika, ha írok majd egy álmodozott félfantasy vadásznaplót és esetleg ki is adom, feltétlenül Neked ajánlom majd!
Kedves
Vegeza, probléma? Lehet, hogy külső szemmel annak tűnik, én terepfelmérésként tekintek a dologra, ha rászánom a pénzem arra, hogy vegyek több fajta lőszert, akkor lehetőleg olyat akarok, ami megfelelő lehet, nem a legrosszabbat.
Általában a dolgaimat tartós céllal veszem meg és vigyázok rájuk, gondozom őket, a vásárlást pedig jelentős kutatómunka előzi meg, itt most nem így volt, elmentem egy nap 5 vadászboltba, nézelődtem a vadászaprón és ez tetszett meg. Felvettem, kézre állt, a zárdugattyú is szépen járt, úgy tűnt, hogy rendben van, az árát is elfogadtam, a kaliberválasztást pedig már leírtam, tehát megfelelt a paramétereknek, ennyi, olyan puskát vettem, ami maradéktalanul tetszett! Vehettem volna egy Tikka T3-ast 308-as kaliberben Yukon Crafttal 375.000-ért, nagyon szép volt és jó puskának tűnt, de az a kaliber nem volt a dobogó első fokán!
Pusztán elméleti síkon kérdezem meg, hogy Te mit vettél volna a helyemben és ezt miért nem vetted volna meg első (nagy) golyós puskának?
Nyugodj meg remegni fog az a gyomor, ezt tudom és nem a disznóéra gondoltam!
Kedves
Ingerlet, kedves
Miklós! Köszönöm szépen a hozzászólást értem a gondolatmenetet, el is fogadom és tiszteletben tartom és köszönöm, hogy szántál időt egy zöldfülűre, egy új vadásztársra és adtál neki néhány intelmet!
Abban az esetben, ha most a 8x57-est nem én lövöm be, mert úgyis ott lesz a fegyvermesternél és ezt úgyis meg tudja nekem csinálni, nem fogom magam kevesebbnek érezni, nem fogom magam csak puskásnak érezni, mert nem azért jelentkeztem a tanfolyamra, mint egy általam is ismert emberke, hogy ült otthon, számolgatta a pénzét, közben nézte a Fishing & Huntingot és azt mondta, hogy akkor vadász leszek és letette a vizsgát, vett egy 9,3*62-es Blasert, meg egy terepjárót és egy társaságban tagságot magának és máris a világ legjobb vadászának tartja magát. Én a Dédnagypapám nyomdokaiba szeretnék lépni, aki vadász volt és szeretném folytatni azt a hagyományt, amit testvérem már elkezdett feleleveníteni, nem divatból kezdtem el ezt a dolgot, hanem azért, mert már egészen kisgyermek korom óta ezt szeretettem volna és most adódott rá anyagi lehetőségem.
Nem, a 8*57-est nem én fogom belőni, mert ahogy írtam, nincs még benne tapasztalatom, a kispuskámat igen, azt magamnak fogom belőni, mert racionális gazdasági szempontokat is figyelembe kell vennem és a 22LR lőszert más árszínvonalban osztják, mint a 8*57JS-t. (Nem verem a fogamhoz a garast, de vannak határok, amiket nem szeretnék vagy nem léphetek át anyagilag.)
A fórumon tapasztalt hozzászólásoknak nagyon örülök, már így is rengeteg jó gondolatot, hasznos tanácsot kaptam, amit
ezúton is köszönök Mindenkinek! Nem tartom magam beképzelt embernek, egyszerű parasztgyerek vagyok, aki tanult egy kicsit, meg a mai világban egész tisztességesnek mondható nevelést kapott, nem vagyok mimóza és én is tudok nyers lenni, de vannak határok. Tanácsot, intelmet, segítő hozzászólást, oktató szándékú hozzászólást elfogadok, de kioktatást nem, ezért is lehet az, hogy a fórumozó közösségbe újként belépve, kicsit megosztónak tűnhet a személyiségem. Nagyképűnek hangozhatott ez a mondat, de nem az, azért nem, mert én is csak annyit várok el, amit magam is adni tudok, ami nem iskola kérdése.
Egy a lényeg, a kispuskámat magam fogom majd belőni, az lesz a létra első lépcsőfoka, ha sikerült, jöhet a következő, ami lehet, hogy pont a Voere lesz, mikor majd új távcsövet veszek a mostani Bushnell Banner helyett.
A tanfolyamunk színvonalas volt, de én nem így oktatnám, nem akarnék 600 oldalnyi információt két hónap alatt az új vadászok fejébe pumpálni, alaposabban kellene ezt csinálni, lassabban, modulzáró vizsgákkal, nem csak 2 kötelező lőgyakorlatot tartanék és sokkal több apró dolgot bevennék a tanfolyamba, de úgy tűnik, ezt csak én gondolom így, a kamara nem, mert nekik nem ez a legfontosabb!
A fegyverszekrényt magam újítottam fel, csiszoltam, festettem, zárat állítottam, fúrtam be a falba, s készítettem bele fából fegyvertartó állványt polcokkal, ahhoz a fát én vágtam méretre, én csiszoltam meg, én kentem le lazúrral és én raktam össze, a fegyvereket én pucoltam ki, én olajoztam be és én gyönyörködöm bennük minden egyes nap, amikor a közelükben vagyok, mert szerintem mindez ugyanúgy a vadászat része és számomra ugyanolyan mámorító érzések, mint amilyen az adásvételi aláírása vagy első lövés leadása volt velük!
Üdv.: P.p.
